X

TOKAJ

Ripka Gergely

Disznókő 5 puttonyos tokaji aszú 2011.••

Meleg, savakban enyhébb év, mely nem volt klasszikus értelembe vett nagy aszús évjárat, de Mészáros László birtokigazgató mégis nagyon ígéretesnek írja le mindig. Mondjuk, ha a Disznókőnél nem készül egy évjáratból jó aszú, akkor sehol! Pedig száraz borokban tűnt anno jobbnak, de aztán azok a borok gyorsan értek palackban, s láss csodát: megint az aszúk, édes borok tanúskodnak az évjáratról. - Illatban parádés: barack, kandírozott gyümölcsök, narancslekvár, érett citrusok, meleg karamell, méz, gomba, hibátlan. Hagyjuk szellőzni, hogy szekunder, hordós aromatika mögül előre jöhessenek a gyümölcsök (másnapra lendült igazán formába). Ízre koncentrált, inkább édes, de nem krémes, inkább lédús, dzsúzos textúra, gördülékeny a korty (cseppet sem nehézkes), de a savak a háttérben maradnak. A kortyban is érezni egy marmeládos kesernyés, narancshéjas ízt. Szépen kitölti a szájat, hosszan cseng le, mézédes zamatokkal búcsúzva. Most is Disznókősen borszerűbb, magasabb alkoholú (13 %) ez a klasszik 5 puttonyos, mégis rezzenéstelenül szép, példás egyensúllyal. Jópár év tartalék van még benne.

Tovább

Ripka Gergely

•Szepsy Szamorodni 2012.•••

Szepsy-klasszikus. Kirobbanó illat, lédús dolgokkal: narancshús, narancshéj, méz, kajszinektár, dzsem gyönyörűen, tisztán. A botritisz nem számottevő. Ízre ugyancsak kirobbanó, nagyon magas minőségű édes bor: hosszú, inkább édes, magas cukorral és savakban nem túl kifejezett. Maga a napsütéses, forró évjárat palackba töltve. Hihetetlen lendülete és mélysége van ennek a bornak, olyan, amit ilyen sűrű szerkezet, ilyen beltartalom mellett csakis Tokaj tud elegánsan viselni. Felejthetetlen bor, mely méltó koronája egy napfényes ebédnek. 

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus édes szamorodni 2013

All time fav. Világos szín. Illatra sem túl intenzív, de nagyon tiszta, s inkább töppedt hangulatot kelt: narancshéj, citrusok és más sárgás, déli gyümölcsök, szőlővirág és körte (a botritisz nem számottevő). Ízre egyensúlyos és kirobbanóan friss. Nagyon fitalal még. Remek egyensúly, beépült alkotóelemek, érzetre viszonylag alacsony cukor és gyümölcsös savak. Közepes hosszúság, különösebb mélység vagy súly nélkül csúszik, ettől lesz jóivású, könnyen érthető édes bor. Nem lehet benne csalódni sok-sok éve már. - Továbbra is az egyik legjobb vétel tokaji édesben.

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Patricius Katinka 2013

Fiatalos, kedves, érett gyümölcsös illat fehér húsús almatermésűekkel: körte, birs és fehér virágok (lonc, liliom), méz. Egy pici lappangó zavartság, pincei hangulat is körbelengi orrban. Ízben is fiatlos. Hosszú, egyszerre gyümölcsös és krémes textúra, sok cukorral, mellette szolgai savakkal. Szép, tartalmas és emlékezetes korty, remekül csúszik a magas édességérzet, mézes nektárosság ellenére is. A krémes textúrája pont olyan, ami egy finom gyümölcsrizshez passzolna a lehető legszebben.

Tovább

Ripka Gergely

Szarka Pince 6 puttonyos tokaji aszú 2007.••

Egy klasszis évjárat, kiváló aszúkkal és egy akkoriban még csupán szárnyait bontogató nagy tehetség (szupercukiság overload basic címkével). Illatban sárga gyümölcsök dominálnak, mézzel, propolisszal, kajszival, őszibarackkal, gombával. Hosszú, gombás, magas cukorral és kellő savval rendelkező aszú, mely mégis inkább édes (mint savas), de ezt a forró 2007-ből már megszoktuk (inkább az a hihetetlen, hogy még egy ilyen extrém meleg évben is egyensúlyos tud lenni sav-cukor terén egy aszú, miközben száraz borokban egyáltalán nem volt ilyen kiegyenlített a helyzet). Abszolút újhullámos, tiszta, kandírozott gyümölcsös, barackos, narancsos, narancshéjas aszúbor. Szép indulás egy kis mádi borászattól.

Tovább

Ripka Gergely

Gizella Pince frissítés

Egy trükkös évjárat tanulságai

Volt mit bepótolni Szilágyi Lacinál is. Egy teljes délelőttöt töltöttem vele, hogy megtudjam, hol tartanak a nagy Szilvölgyes tervek, álmok. Szilágyi László még mindig az egyik legjózanabb, legtisztábban gondolkodó borásza a borvidéknek, aki ráadásul tényleg gondolkodik is, és ezen nem szabad csakúgy átsiklani. Ez a borász tényleg minden apró rezdülését elemzi az évjáratnak, szőlőnek, bornak és ennek különösen is nagy jelentősége van akkor, amikor arról folytatunk szakmai vitát, hol tart 10-15 év után a szárazboros históriája Tokaj Hegyaljának. Laci mindent megtett, hogy minden szüreti nehézség és időjárási viszontagság ellenére 2016-ból is sikerüljön értékes borokat készíteni.

Tovább

Ripka Gergely

Gira Bormanufaktura

Borok az egyik legkisebb pincétől

Suskó Ivánnak határozott elképzelései vannak a borkészítésről, a tokaji borkészítésről, a pataki borkészítésről. Azt vallja, ő a legkisebb pince egész Hegyalján, ami nagyjából igaz is, hisz bőven egy hektár alatt mozog, és a családi ház alatti ősi pincében mindössze egyetlen kishordó és pár tartály áll. A család és a gyerekek mellett műkedvelőként fogott bele a borászatba a családfő és a cél, hogy Sárospatak méltó módon kerüljön bemutatásra a borokon keresztül. De talán nem is kell különválasztani a gyerekeket a szőlőtermesztéstől: a két lurkó szinte a szőlőben nő fel, már ovisként sem okoz nekik gondot felismerni a furmintot és aktívan résztvesznek a bogyók kóstolásában, hogy a szüret időpontja a lehető legpontosabban meghatározható legyen.

Tovább

Ripka Gergely

•Bott Pincénél jártunk újra...végre

Mindig előre menekülve

Judit és Józsi is nagyban palackoztak érkezésemkor (épp a lapszűrőn engedték át az egyik száraz tételt). Ők az a fajta borászházaspár, akik mindig előrefelé menekülnek. A Fülekyt kéz a kézben hátrahagyva megállás nélkül dolgoznak, mennek előre és mindezt töretlen jókedvvel és szakmai alázattal teszik úgy, hogy közben három energikus fiú gyermek várja őket haza, és még farsangot is szerveznek a borászoknak és a helyieknek, erősítve a közösséget. Szinte megállás nélkül építkeznek, különösen az elmúlt években: éppen csak befejezték a Csontos Présházat, erre ahelyett, hogy fellélegeznének, gondoltak egy merészet és nem kisebb fába vágták a fejszéjüket, mint a keresztúri kerámiagyár birtokba vétele és romjaiból történő teljes felújítása. Rejtély, honnan merítenek energiákat minderre, napi 24 órában.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább