Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Fénykorában 2 csillagot kapott. Lássuk mihez kezdett az idővel. Illatában csupa érett, mézédes, sárga és zöldes trópusi gyümölcs: licsi, csillaggyümölcs, mandarin, tiszta, tankönyvi palackbukéval. Épp csak annyira szigorú, amennyire egy tokajinak annak kell lennie, és annyira játékos mellé, ami egy hársnak kötelező. Kimondottan aromatikus bor, még 5 év múltán is, és a levegőn egyre szebb. Ízében félszáraz kerekség, szuper arányok, a mérsékeltebb, esős év pedig sem savak, sem botritisz irányba nem leng ki. Tiszta és pontos bor: Takács Lajos Tállyán sem tud hibázni. Bevált mindent, amit a csodás illat ígért nekünk. - Sima, bájos, gördülékeny, arányos, jó inni, tele van érett gyümölcsökkel, finom tercier jelleggel, ami még messze nem öreg vagy koros, sokkal inkább gyönyörködtet minket. Szinte harapható a lédús mandarin, a csillaggyümölcs, a mango, a naranacs. Éljen soká Takács Lajos (azért is, hogy Hegyalján kötött ki) és kívánom, hogy sok ilyen elegáns és szép TokajDry borral tudjon megörvendeztetni minket még a jövőben. 

Egyedi illat és karakter, nem ismertem fel vakon, hogy tokaji, bevallom. Illatában fehér húsú gyümölcsök, körte, naspolya, őszibarack, zöldalmahéj, mandula, marcipán, egres és nagy fokú tisztaság. Ízében csupa kedves zamat, szép test, barack, finom sósság, hosszú korty, profi munka. Összességében nagyon kerek és komplett fehérbor, melyben azt hiszem mindenek előt a borász, Takács Lajos kimunkált, konzisztens stílusa köszön vissza (egy csipet somlói zöngével). Határozottan jót tett a pincénél Lajos jelenléte.

"Nem érdekel már Somló." - mondta ki egyértelműen Lajos 2018 februárjában a legutóbbi pesti bemutatóján, ugyanitt, a Carpe Diemben, amikor egy Furmint Februárhoz kapcsolódó tematika mentén többek közt régi somlai és újabb saját/nem saját hegyaljai furmintokat mutatott be (abban a formában alighanem utoljára) a jelenlévő szerencséseknek. Köztudomású tehát, hogy Lajos hazatért, kisebb területeket vett és betelepített a tállyai Bohomájban és Patócsban, de már most készít megbízással borokat a szintén tállyai Márton Birtokon és Dán Károly felkérésére a bodrogkisfaludi DHP Birtoknál is. Utóbbi tulajdonképpen a Breitenbach Borászat mögötti amerikai-magyar befektetői kör megújúlása nyomán, Lajossal karöltve születik újjá és bontogatja szárnyait a hazai és nemzetközi piacon. A szinte előzmények nélkül kiválasztott szőlész-borásszal alighanem megütötték a jackpotot. Lássuk miért!

Vannak dolgok, amikben Somlónak egyszerűen nincs párja, mondom ezt a tokaji borok elkötelezett nagyköveteként... Száraz bor nagyon ritkán kap ezen a blogon két csillagot. Egy véletlen viszontlátás (tán utoljára), egy alaposan kiszellőzött palackkal. Tűzkő, somlóiság, sósság, füstösség, növényi jegyek, némi montrachet hangulat. Sós íz, terroirjegyek, élő korty, nagyon kerek, összesimult alkotókkal, egy kis vegetális mellékzöngével. Kikezdhetetlenül magas szerkezet máig. Érezhető alkohol, de mellette dús ízek, elegendő savval megtámogatva. Nehéz lenne bármihez hasonlítani önmagán kívül. Még Somlón belül nézve is nagyon markáns egyéniség. Azóta sem csinált senki ilyen kifejező somlói borokat, mint Takács Lajos. 

Takács Lajos a mai magyar borszíntér egyik legfurább, legsajátosabb figurája. Úgy beszél a borról, ahogy senki más: kicsit flegmán, kicsit naívan, kicsit lazán, kicsit szerényen, kicsit alázattal, de mindig kendőzetlenül és tömören. Nem misztifikál túl semmit, nincsenek lózungok és nagyotmondások, s a borai is ilyen tiszták és őszinték. Aki ismeri ezt az embert, tudja, milyen egyedi nyelvet is beszél. Ma már kevésbé van hírértéke a ténynek, hogy Takács Lajos, a somlói kultborász, elhagyta azt a termőhelyet, ahol együtt élt évekig a szőlőjével, s melyet ő épített, s mely talán őt is halhatatlanná tette. Nem érdekli már Somló. A területek szétszóródtak, a ház pedig gyermekeire vár, hogy majd örökségként döntsenek a sorsáról. Immár viszaköltözött szülőföldjére, Hegyaljára. De mit is csinál ott és milyenek ma ritkaság számba menő somlói borai? Elmeséljük szépen sorban.

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Ha ez a poszt már kiment, valaki szóljon! Kicsit megpróbálom rendszerezni a porette kézirataimat. Igencsak elkallódott jegyzet következik még a nyári napokról. Egy emlékezetes hegyaljai nap. - Gervai János, az Onyx* headsommelier-je, valamint Demeter Zoltán már tavaly is szerveztek egy izgalmas, felettébb jó hangulatú, zártkörű mustrát a Kakasban. Tavaly a hárslevelű, idén a furmint adta hozzá a színpompás hátteret. Most is hozta mindenki, amit otthon/pincében talált „vulkanikus furmint” témában. Jelen volt még a közös szeánszon a Berecz és a Bodó házaspár, Bukolyi Marcell, Gálik Judit - grafikus, Vállai Béla - a debreceni Ikon étterem sommelier-je, Csepreghy Márk - amerikai-magyar borkereskedő, Losonci Bálint - mátrai borász, illetve Takács Lajos - immár Somlóról hazatalált hegyeljai lakos. Micsoda társaság?

Cartwright Éva mindössze pár éve nyitotta meg a Somlói Borok Boltját, de már az elején látni lehetett, hogy hosszú-hosszú évek óta talán a legjobb közösségi szerveződés lett ez a Hegyen. Úgy éreztem, egy régi adósságot törlesztett végre Somló. - Csupa pozitív töltet és energia. Korszellemhez illő tér. Egy pont, ahol nem csak megvásárolható egy mélymerítés Somlóról, de a legtöbb tétel kóstolható is. Egy hely, ahol le lehet ülni beszélgetni a borok mellé, és ahol hasznos tippeket kaphatunk arról, merre tovább. Balogh Zoltán a SAP-tól pedig kezdettől fogva hathatósan támogatja a bolt kommunikációját, hogy az minél erősebb bástya lehessen a helyi borturizmus számára. Pártatlannak tűnő, karakán kiállása mindenképp nagy löketet ad a kezdeményezésnek. Zoli hívta össze most azokat a hazai szakértőket, borszakírókat, bloggereket is, akik a Gellért Szálló egyik különtermében betekintést nyerhettek a Somlói Borok színes portfóliójába.

Takács Lajos Somló egyik legnagyobb figurája. Volt. Volt? - Alighanem igen, mivel tavaly a saját útját járó borász átköltözött Hegyaljára. Ahogy ő mondja: haza. Nem is térnék most ki ennek a hátterére részletesen. Maga a borász is elérzékenyült szűkszavúsággal nyilatkozott a témában. (A történet hátterét terveim szerint egy mélyinterjú fogja majd megvilágítani hamarosan.)
Maradjunk egyelőre a jelenben: furmint február van. Lajos és a Terroir Club pedig elhozták 20 lelkes érdeklődőnek a kultikus Hollóvár pince összes eddigi Furmintját. Bevallom, hozzám a pince borai közül mindigis a Furmintok álltak a legközelebb. Hiába a hársak kaptak talán összességében nagyobb visszhangot, s lettek talán följebb is pozicionálva. - Takács Lajos furmintjainak nagy szerepe van abban, hogy a fajtának anno híve lettem, s vagyok ma is (minden szkeptikus hang ellenére). Felettébb izgalmas volt látni, hogy a gyakorlatilag azonos terhelés és azonos évközi mozzanatok mellett milyen szépen kidomborodnak az évjárati sajátságok az alábbi borokban. Gyakorlatilag lecsupaszítva ott volt előttünk a forró nyár vagy épp a sok csapadék hangulata. Mint tíz szobor.