Szép érettséget mutat 20-as létére, azonnal érezni, hogy nem a tokaji stílusjegyekből épül fel. Csupa citrus, rajnai édeseket idéző izgalmas buké. Ízben magas cukor és némi CO2 teszi nagy friss, rieslinges édes borrá. Egyébként érdekes tanulmány a fajtára.

Arany szín. Fűszerek, érdekes vadvirágok, florális, herbális jegyek. Bukés íz, mély, sokrétű. Finom arányok, kerek, sárga húsú, érett déli gyümölcs, finom és profi, elegáns botritisszel, barackossággal, nagy test, kis keserűség a végén tompítja az ízeket. Nem tudom, hogy csinálják, de az áráért meglepően korrekt bor az édes kategórián belül kóstolva.

Illatában enyhén vegetális jegyek. Hosszú édesség, kukorica érződik a kortyban. A végén sárga gyümölcsök, kissé jellegtelen és nagyon egyszerű édes bor, melyben nincs igazán sav és kevéske a lendület is.

A Varga Pince is képes azért meglepni bármikor egy-egy váratlan borral.... Fejlődő illat. Magas cukor, krémes korty. Sok édes, mézes íz, fiatalos, súlyos beltartalom, bár kicsit kevés mellé a sav, de szerekezetében komoly, komplex és hosszú. Vakon ennek a bornak semmi baja, sőt, igazi élmény.

Dagadtos kolléga noha az írástól rég visszavonult, de akik olyan vének mint én, azok biztos emlékeznek, nagyszerű írásaira az ősalkeszen. - Sokunk számára számtalan új perspektívát nyitottak meg a borok tágabb univerzumai felé. Köztudomású, hogy időnként saját gyűjteményéből és kedves ismerősei által máig gyakorta raknak össze klubkóstolókat egy elhagyott, félhomályos pesti helyiség mélyén, méghozzá igazán különleges csemegékből, a világ távoli borvidékeiből és olykor-olykor magyar ritkaságokból válogatva. Az élmény mindig különleges, s a kóstolás pedig többnyire vakon megy. Ha jól emlékszem, tavaly édesek szerepeltek egy hasonló roncsderbin, és akkor nem volt meglepő, hogy Tokaj szépen leiskolázgatta a mezőnyt, de hogy ilyesmi szárazban is előfordulhatna....(arról ma már csak álmodni merünk).

Egyszercsak 2019 lett. Mintha tavalyelőtt lett volna, hogy 2007-ben először odaítélték a Borászok Borásza elismerést (**Demeter Zoltánnak), amolyan „kontra-díjként” elindítva valamit, mely egyértelműen feddhetetlenebb, hitelesebb életműdíj szeretne lenni a boros elismerések valóságos tengerében. Rókusfalvy Pál hívta életre a kezdeményezést, melyet az idő is szépen igazolni látszik. Közben eltelt 12 év, s idén is 50 jelölt közül szavazhattak a hazai borászok egymás közt, hogy aztán áprilisban kiderüljön, ki is lesz a jobbak legjobbja. Gratulálunk minden jelöltnek! A névsoron végigpillantva öröm látni, hogy a hazai élvonal objektív szompontok alapján is szerepelni tud közös platformon, és hogy díjat odaítélni a korszellem értékeinek megfelelően is képes a borszakma. Ebben az évben kicsit komolyabb keretek közt lehetőség nyílt együtt kóstolni a korábbi nyertesekkel és az idei 50 jelölttel, méghozzá nem is akármilyen csillagzáporral, egészen 9 pontig:

Édeskés, mályvacukros, behízelgő buké (fajélesztős hatás). Testesebb bor a friss sorozat borai után, húsos, hosszú, de szerkezetében mégis relatíve egyszerű.

Virágos, vidám, jóleső illat. Zamatos, finom, kerek ízek. Nagyon jó inni. Könnyed, egyszerű, laza, hibátlan, balatoni bor a hétköznapi örömökhöz.

Szabó Gyula, a Káli Köveknél egészen sajátos termékpaletta felépítésébe kezdett bele 2012-ben. A saját alapborain túlmenően elhatározta, hogy a sokunk számára oly kedves balatonfelvidéki településeket is megpróbálja bemutatni egy-egy fajta segítségével. Ráadásul úgy tenné mindezt, hogy nem is saját gyümölcsből dolgozna, hanem egy-egy arra méltó helyi partner-termeléővel, tulajdonképpen magánszemélyek szőlőjéből (nevük a címkén is szerepelne, az üveg hátulján). Ez a 'települési bor' - sztori abszolút burgundi hangulatú, csak persze egész kicsiben. A modell pedig nyilvánvalóan az alapok lefektetésénél tart egyelőre, de szerintem üdvözlendő és a hegyaljai MÁD-borokon kívül ilyesmire nem sokan vállalkoztak eddig itthon. Pedig a sokszínűség, fölaprózottság racionalizálásának egy lehetséges módozata lehet mindebben.

Idén is megrendezésre került a nagyszabású Badacsony New Yorkban rendezvény, mely impozáns helyszínen vonultatja föl a festői szépségű borvidék közel összes jegyzett pincéjét. Ez a látványos összefogás idehaza üdvös és a maga nemében valóban példátlan, de a szemem azonban továbbra is csak félig nevet, hisz a kép nem tud egységes lenni, gyakorlatilag ahány stand, annyi féle színvonal. - Ha valaki kicsit is naprakész, könnyen kiszámítható, hogy melyik egy-két asztalnál fog jó, melyiknél közepes (ez a döntő hányad), sőt melyiknél hibás (!) borokat kóstolni (bizony utóbbiból idén sem volt hiány, pedig próbáltam biztosra menni). A sok résztvevő által elhozott túl sok tétel pedig eleve lehetetlenné teszi, hogy az egyszeri ember véletlenszerűen megtalálja a fonalat. A Szürkebarát 30 árnyalata kezdeményezés is pozitív alapvetően, de éppen ez a fajta mutatja meg szerintem a legkevésbé kifejezően egy bazaltos, vulkáni termőhely markáns arcéleit, adottságait.