Gilvesy Pixu Riesling 2019
Szépen fejlődik. Olaszrizling, furmint és rajnai házassága. Szép hordó, modern érlelés mellett finom, érett gyümölcsök, főleg zöldesek. Ízben robbanó savak, életteli, vitális, sok-sok citrus, mindvégig nagyon szép lendülettel. Tiszta, modern világ, mely a vibráló, makulátlan, feszes savasságra épül. Többedszerre is képes meggyőzni vakon!
Kedves citrusos, még inkább citromfüves aromatika. Ízben tiszta, feszes, szárító lime ismét, de mégis jóleső, szép korty jellemzi, olajos magos, mandulás díszítéssel. Nagyon szép és magabiztos példa a régió fehér boraira. Halak mellett lehet az igazi.
Babér, kátrány, nagyon finom fűszerek, izgalmas sötét árnyalatok érezhetők illatában. Hűvös, széles, vonzó és ölelő korty. Dús, mély, szép tannin, szuper savak. Mindene megvan szépen. Finom hordó, izgalmas fűszerek. Egyensúlyos és profi arányosság, ami vakon is mindig képes lenyűgözni. Ha esetleg valaki egy kedves olasz ismerőst vár látogatóba, és kibontana valami frappánsat, ez a bor vakon kóstolva biztosan fel fogja dobni az estét.
Gilvesyéknek már többször is elsült a kezük rajnaiban. A termőhely némileg felülírja a fajtát. Érett, szúrós, intenzíven petrolos, klasszik palackbukét mutat, egész halvány citrusossággal és érlelt jegyekkel. Ízben a fajtához mérten elég nagy test, fűszerek, jó minőségű sav, de azért ne keressünk benne olyan cizelláltságot ezen a téren, mint a németekben. Hosszú, vállas, sokrétű magyar rajnai ez, több dimenzióval, bazaltos terroirkarakterrel (tercier formában, "barnuló jegyekkel"), de kár, hogy a végén kissé az alkohol erősít be, nem a sav és a citrusok.
Patinás száraz fehérborok gondolatébresztő sora (2000-2015)
Dagadtos kolléga noha az írástól rég visszavonult, de akik olyan vének mint én, azok biztos emlékeznek, nagyszerű írásaira az ősalkeszen. - Sokunk számára számtalan új perspektívát nyitottak meg a borok tágabb univerzumai felé. Köztudomású, hogy időnként saját gyűjteményéből és kedves ismerősei által máig gyakorta raknak össze klubkóstolókat egy elhagyott, félhomályos pesti helyiség mélyén, méghozzá igazán különleges csemegékből, a világ távoli borvidékeiből és olykor-olykor magyar ritkaságokból válogatva. Az élmény mindig különleges, s a kóstolás pedig többnyire vakon megy. Ha jól emlékszem, tavaly édesek szerepeltek egy hasonló roncsderbin, és akkor nem volt meglepő, hogy Tokaj szépen leiskolázgatta a mezőnyt, de hogy ilyesmi szárazban is előfordulhatna....(arról ma már csak álmodni merünk).
9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt
Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:
A birtok valamennyi fajtája színezi: sauvignon, pinot gris, olaszrizling, sauvignon blanc. Visszafogott illat: széna, fű, vegetális jegyek, egyszerre sauvignonos és olaszrizlinges jegyek villanak meg a felszín alatt. Ízre nagyon friss, sima, könnyed, itt talán inkább az olaszrizling kap nagyobb szerepet. Ásványos, sós utóíz. Elejétől a végéig nagyon friss még. Laza, citrusos szentgyörgyhegyi fehérbor.
Olajos magok zsíros illata, hordó fűszerek, citrusok és halványan petrol. Feszes, rajnais savak, komoly tartalom a kortyban, melynek végén a szesz azért befűt. Ásványok, pici édesség is jelen van benne.
Krémes, fás, vaníliás illat, köves ásáványossággal. Szép, tömör korty, krémesen terül szét szájban. Mindenütt a közhelyes hordós jegyek uralják.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: