Vincze Tomi – gyorsszemle Pesten (2o18)
Felnőve a feladathoz
Vincze Tominál nem olyan régen jártunk Patakon. Sokmindent le is írtunk már róla anno. Igazi trú garázsáborász figura, aki a semmiből, szorgalomból, kemény munkával próbál értéket kikristályosítani abból, amiből gyerekként csak annyit látott, ahogy a család küszködött a szőlő megtermelésével, amit aztán eladtak jól vagy kevésbé jól a borkombinátnak. Érdekes perspektíva ez amúgy, amiről kevés mai borász mesél, pedig nem is volt olyan régen és ma már szinte sokan elképzelni sem tudják, milyen filmet néztek gyerekként a napjainkban ismert borászok szüleik, nagyszüleik révén. Sok-sok év eltelt aztán, mire Tomi is meg tudta látni a saját helyét, esélyeit, szerepét a borvidéken. Fiatalként látta, ahogy elindulnak a mádiak, sulis évei alatt jóban lett a bényeiekkel, akik szintén lelkesek, agilisek. - Ebből baratságok születtek kortárs borászokkal, és szépen lassan elindult a saját pince is. Jöttek az első saját borok, az első Furmint Február, az első Művelt Alkoholista poszt, magas pontszámmal. Közben lett saját bora a felkapott Mádról is (vásárolt szőlő), miközben a persze a pataki Szemince (Szent Vince) dűlő és persze Sárospatak a szíve csücske, a nagy lehetőség, az élettér, a rengeteg munka párjával közösen....a múlt, a jelen és remélhetőleg a fényes jövő is.