Mély szalmasárga szín, vegetális, pörkölt fás illat...kevéssé az én ízlésemnek való, intenzív érlelési jegyekkel. Ízben kesernyés hordó, összességében elég kusza szerkezet mellett. A sav ugyan élénk, de nincs a borban struktúra, itt egy kis cser, ott egy kis érettség, és mindenekelőtt rengeteg fa! Látszik, hogy szép alapanyag lehetett, de így ebben a formában ez a bor rendesen megszűri (a mai ízlés szerint) a közönségét.
Illatban gyakorlatilag csak a hordó érződik, semmi más. Ízben is tolakodik a fa, pörkölési jegyekkel, szép savval, de a végén is puncsos, durván hordós karakterrel. Az eleganciát és a terműhelyet viszont nem találtam meg benne sajnos.
Folytatódnak kalandjaink a furmint fajta körül. Aranyló szín is jelzi, hogy fiatalnak nem mondható. Illatban egészen bizarr kompozíció: viasz, méz, botritisz, de mellette tormás szúrás, szépnek nem mondható sajnos. Ízben aztán durva savakkal folytatódik, szinte citrompótlós, bántó lecsengéssel...
Advent előtti kincsvadászat, címke nélkül (száraz novemberi kiadás)
Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!
Erős habzás a pohárban. Illatban igen finom pezsgős jegyek: sok péksüti, keksz, briós, tökéletes a kompozíció! Puha, akár egy vattacukorba csomagolt friss csokor fehér virág vagy friss foszlós kalács. Semmi bizonytalanság, csak a profizmus árad belole. Ezt a pezsgőt simán oda lehet tenni bármelyik sikeres világpiaci példa mellé, legyen az francia vagy angol vagy bármilyen…! Tökéletes krémes perlázs, jóleső dosage foglalja keretbe a frissitő savakat. Tisztán hagyja a szájat, krémes, hosszú és prémium utóízzel. Nagyon rég nem kostoltam (ittam...merthogy itatja magát nagyon) ennyire magabiztos magyar pezsgőt! Erre a minősegre lehet imázst építeni. Lehet, hogy csak ez a szeria lett ilyen szép, de ez nagyon rendben van: L23131 (KMHC)!!
Vegetális, enyhén cefrés, finoman fűszeres illat. Szárító, tömör, fekete ribizlis, sötét gyümölcsös ízek. Sok tannin, kevéssé kifinomult bor, közben húsos textúrával, a végén tapadással. (5+)
Szép elegáns illatában briós, finom és tiszta fehér húsú gyümölcsök, izgalmas elegancia. Kényeztető krémesség a kortyban, apró gyöngyökkel, simasággal, szép egyensúllyal. Remek dosage, tökéletes pezsgő, bármilyen alkalomra. (6+)
Mandula, olajos magok, kissé fülledt, nem túl megnyerő illatok. Keserű, kusza, lágy, tompa, lapos és tompa íz. Nem győzött meg egyáltalán. (4)
Tipikus narancsbor/borostyánbor stílus, rögtön színben rászolgál nevére. A három fajta közül intenzív illatban a cserszegi rózsás, buján virágos karaktere dominál, némi méhviasszal, gyantával, egyfajta balzsamossággal. A furmint fickós savai, fenolja és az olasz kesernyéje aztán ízben kap szerepet. Fiatal bor még. Intenzív ízjegyeket mutat az áztatásból. Középen meglepően nagy test (a 12-es alkohol ellenére), buja korty, és a végén is határozott kesernyével, szikár, kissé rusztikus, cseres szárítással búcsúzik. Azt nem mondanám, hogy minden nap innám: erősen rétegműfaj!
Nem túl megnyerő illat fülledt, redukált jelleggel. Sok és nagy buborék jön aztán ízben, zöldességgel. Határozott pezsgősség, kis krémes, briósos jelleg, az eleganciát és a stílust viszont hiányolom belőle sajnos... Hiába, a jó pezsgő megformálása nem egyszerű feladat. (4+)
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: