X

SKRABSKI

Ripka Gergely

Skrabski – gyorsszemle/vol #2

nyárváró balatoni borok

Bizonyára sokaknak feltűnt - nézzék el nekem -, hogy gyakorlatilag karácsony óta nem írtam másról nagyposztot csak Tokajról. Időszerű volt már lassan kicsit kitörni ebből, akármennyire is erős a vonzódás legészakibb borvidékünk felé. Pár héttel ezelőtt Kurucz Zoltán, a Skrabski Pincétől küldött nekünk hat palackot nagyleshegyi boraiból, hogy nézzük meg, mivé fejlődtek azok pár év alatt. Ez most tehát épp kapóra jött (ha már előtte pár nappal Pók Tamás friss tételeinek szakmai bemutatójáról - bosszúságomra - sajnos lecsúsztam). A hat minta főszereplője a Szürkebarát volt, melyből 2008 és 2011 közöttieket nézhettem meg egymás mellett, illetve bónuszként egy 9-es Kékfrankos is érkezett. Több mint fél éve kóstoltam utoljára boraikat, és nem volt csalódás egyik sem.

Tovább

Ripka Gergely

Skrabski Leshegyi Pinot Gris 2008

Egy éve kóstoltam már. Meglepően friss illat, szinte reduktív érzet: puha marcipán, tejfölös fanyarság, ásványok, kedves fehér virágok, a szürkebarát vonzóbb oldala, a felszín alatt felsejlő finom fűszerekkel. A korty meglepően telt és zamatgazdag. Közepesnél nagyobb test, pont jó savak, érezhető alkoholosság és hevület marad utána a szájban. Kesernyéje és az alkohol talán lehetne enyhébb. Jellemző balatoni fehérbor.

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#19

Itt a hiperes akciók miatt kicsit elment a kedvem a jóvétel sorozattól (ha egy bornak van egy értéke, nem tudom, miért kéne ezt akciókkal leverni, dehát a vásárlói kultúra sajnos ilyen), de azért októberre is próbáltam összegyűjteni néhány jó árú érdekességet. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Skrabski Öreg Tőkék Rizlingje 2009

Mélyebb, aranyaló citromszín. Illata hidegen elég visszafogott, a levegő jót tesz neki. Kenyér, mandula és marcipán, tompább virágosság, (élesztő?), mineralitás a legjellemzőbb jegye. Szellőzést követően némi kis barack és gyümölcsösebb vonások kezdenek fölbukkanni orrban. Ízben komoly test és tartás, de alkoholja szerencsére nem olyan kifejezett, mint a leshegyi szürkebarátnak. Alapvetően magasabb beltartalom és struktúra jellemzi. Savai megadják a kellő ritmust és lendületet. Egyensúlya is rendben van. Valahogy a teljesség érzése mégsincs meg bennem. Picivel több karakter, határozottság, izgalom hiányzik talán (nyilván ez attól is függ, mihez akarom hasonlítani). 952 palack készült belőle (megbontva nem tartogassuk sokáig).

Tovább

Ripka Gergely

Skrabski gyorsszemle

olaszrizling akták margójára

Igazi "nyári boros" poszt következik! Eddig nem nagyon volt szerencsém a Skrabski rizlingeket megkóstolni. Két (alább is szereplő) szürkebarátot próbáltam már tőlük azon a bizonyos vakteszten, de most utóbb rájöttem, nem az a fajta a fő erősségük! Egy céges kóstolón ezúttal terítékre került csaknem a teljes szortiment a sólyom logóval ellátott, két és fél hektáros, füred-csopaki pincétől. - Meglepően szépnek mutatkoztak valamennyien, ezért úgy döntöttem, címszavas jegyzeteimet kár lenne szétaprózni. Megérdemelnek e borok egy önálló nagybejegyzést is. Annál is inkább, mert mostanság a Bormustrás Kramer-interjú kapcsán blogos berkekben főhőbörgés tárgyát képező Olaszrizling-kritikára (és az "ellenkritikára") találunk magunknak a Skrabski borok közt sokféle példát.

Tovább

Ripka Gergely

Skrabski leshegyi Pinot Gris 2008

Közepes citromszín a megszokott (Szürke)barátságossággal. Magos, barackos, körtés illat. Szép, arányos bor (kis fával?), kellő savakkal, jó zamattal, a végén némi alkoholossággal bemelegítve.

Tovább

Ripka Gergely

Skrabski Nemrozé (Szürkebarát) 2009

Tamás Pincének volt ugyanezen a borvidéken hasonlóan rezes beütésű Szürkebarátja. Színben azért mégiscsak rosénak mondaná az ember, de ha nem hát nem.... Illatban is rosés eprességet érzek....ejj. Számomra elég diszharmonikus képet mutatott, nem tudtam napirendre térni fölötte. Leves jellegű íze volt, s nem igazán az én zsánerem ez a fajta besorolhatatlanság, de többen voltak a kóstolón, akiknek ez tetszett.

Tovább

Ripka Gergely

Takács Lajos: Tokaj először, Somló utoljára

Új álmok Hegyalján, utolsó emlékek Somlóról

Takács Lajos a mai magyar borszíntér egyik legfurább, legsajátosabb figurája. Úgy beszél a borról, ahogy senki más: kicsit flegmán, kicsit naívan, kicsit lazán, kicsit szerényen, kicsit alázattal, de mindig kendőzetlenül és tömören. Nem misztifikál túl semmit, nincsenek lózungok és nagyotmondások, s a borai is ilyen tiszták és őszinték. Aki ismeri ezt az embert, tudja, milyen egyedi nyelvet is beszél. Ma már kevésbé van hírértéke a ténynek, hogy Takács Lajos, a somlói kultborász, elhagyta azt a termőhelyet, ahol együtt élt évekig a szőlőjével, s melyet ő épített, s mely talán őt is halhatatlanná tette. Nem érdekli már Somló. A területek szétszóródtak, a ház pedig gyermekeire vár, hogy majd örökségként döntsenek a sorsáról. Immár viszaköltözött szülőföldjére, Hegyaljára. De mit is csinál ott és milyenek ma ritkaság számba menő somlói borai? Elmeséljük szépen sorban.

Tovább
Új pince Erdőbényén - Préselő...poszt hamarosan ;)

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább