X

SIKE

Ripka Gergely

Sike Tamás Szürkebarát 2007

Kevés ilyen borélményt tudnék mondani (elsőre szinte nem is lehetett megállapítani, hogy egyben van-e még a bor, de azért másodikra sajnos igen). Igaz, ez nem az ő hibája volt: bevallom, polcon állt, talpon elég hosszan ez a bor (méltatlan körülmények közt). A 2006-osról hallottam, hogy szenzációsan szépen érik (bizonyára nagyobb potenciál is jellemezte)...ez erről a 2007-esről kevésbé mondható el, sőt mondhatni széthullott, de azért nem elhanyagolható, hogy valamennyit mégis képes volt megőrizni halálában is szépségéből (és egy évvel tovább, mint egy azonos évjáratú, hasonló sorsra jutott Chardonnay). Színben talán nem meglepő, hogy tükrösen aranyló citromos árnyalat fogad. Illata egészen szép: érett jegyek, de eleinte még nem annyira oxidáltak (barack, déli gyümölcsök, pörkölt magvak, kezdetben szép, aztán kicsit fülledtté, sőt kellemetlenné válik, ahogy a levegővel érintkezik). Ízében zamatos, kis citrusosság lengi körbe, krémesen testes, és hosszú és ugyan az oxidált jegyek elnyomnak gyakorlatilag mindent, mégis érzékelhető, hogy szép szerkezetű tétel volt ez hajdanán. Az alkotók azonban mára külön életet élnek (főleg a szesz), pár perc szellőzéssel végérvényessé válik, hogy a bor szép csendben bevégezte (tanulságos néha ilyesmivel is találkozni).

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#6

BEST BUY

Az augusztus (még a fizuosztás előtt) is megfizethető és finom borokkal indul. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Sike Chardonnay 2009.

Sallangmentes, direkt, mégis jóleső Chardonnay. Aranyos citromszín (halvány szalma). Friss illatában elsősorban diszkrét és elegáns parfümösség, alma és citrusok. Eleinte zamatos, szinte lágy, félszáraz érzet, sok déli gyümölccsel. Aztán a citrusos savak tobzódása után, enyhe, jóleső krémesség jön, a végén visszafogottan kesernyés búcsúval. Melegedve bújnak csak elő a fára utaló jegyek, pörkölési íz és illatelemek vehetők ki a szárazpróbánál is. Hölgyek körében őszinte a bólintás egy ilyen fehérbornál. Soha rosszabb Chardonnayt!

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#4

Egy újabb karton bor, mely megéri az árát

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Sike Bikavér Selection 2006

Nem túl mély, áttetszően bordó szín. Illatban fűszerkert, hűvös gyógynövényes jegyek, kapor és mák, igazi pannon-stíl vörösborillat. Az ízkép követi az illatot, remek fűszeres ívek, telt korty, jó tömör szövet. Tartalmas bor, melyre sem a fa, sem a tanninok, sem az alkohol nem mászik rá, mégis mindegyikük jelen van, leteszi névjegyét az összbenyomásban. Jólesően összetett vörösbor, némi kávés, hordós kesernyével és füstölt hússal a lezárásban. Egy gazdagon fűszerezett sült mellé esne jól igazán.

Tovább

Ripka Gergely

Sike Leányka 2009

Nos, ha a 8-as Leányka muskotályos, meg szőlőlé illatú volt, akkor ez a bor valami bodzaszörpös, szőlőlés gyümölcskoktélhoz hasonlít illatban. Elképesztő intenzív, de gyönyörű parfümösség, szappanosság, hogy egy mezei, etyeki Irsai belesárgulna. Ízben viszont komolyabb krémesebb, tartalmasabb elődjénél. A muskotályosság nemesebbik oldala ismét vezető jegy, de mellette kesernyés ízek és visszafogott, mégis virgonc, trópusi gyümölcsös, zöldalmás savak kísérnek. Egy izgalmas, egzotikus leányka, melyből hamar legurul egy üveg.

Tovább

Ripka Gergely

Sike Leányka 2008.

Érettszőlős, gyümölcsösen édeskés illat, benne késői szüretes, töppedt jegyek nyomaival, melyek az illatos Leányka fajta velejárói. Üde savak, friss érzet, kellemes reduktív egri bor, a borvidék egyik védjegyévé vált fehér fajtájából. Fröccsnek sem utolsó.

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#1

Egy karton bor, mely megéri az árát

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább