Termálvíz, füstösség, gyógyszeres, gyógyvizes furmintkarakter, ami lehet fülledés nyoma, de a fajta is hajlamos rá. Ízben tetszenek viszont a zöldfűszeres, modern ízjegyek, a vibráló és tiszta savérzet, a zöldalmás díszek. Finom és eleven részletek, 2021 ropogós arcélével, sauvignonos izgalmaival. (Az illatért kár egy kicsit...)
Évadzáró poszt
Megjelent az AszúGlass és én alighanem még soha ilyen büszke nem voltam semmilyen szakmai projektemre. El sem tudom hinni, mennyire szeretik és vonzónak látják ezt a poharat. Pontosan ezt a hatást igyekeztem becélozni, és látom, ahogy az emberek tekintetét megigézi, ahogy nézik az üres majd aszúval töltött kelyhet, aztán megfogják és nem akarják elengedni, és birtokolni akarják. Pedig féltem, hogy nem értik majd: kézzel készült pohár, drága lesz, mindenki tart majd tőle (mi van ha eltörik?), de láthatóan a pohár eleganciájával és teljesítményével kivívta magának a sikert és a szakma megbecsülését egyaránt. Elképesztő napokon vagyok túl: december 8-án és 9-én Tarcalon, 10-én, az AszúDay-en Tokaj városában, majd december 11-én, 12-én és 14-én Budapesten mutattam be az új poharat. Múlt hétfőn a sommelier-szakma előtt, kedden pedig szokásos évi TM20-as kóstolónkon, ahol ezúttal tehát 2003***** kerül a poharakba.
Neutrális, fehér virágos, olajos magos chardonnay-jelleg, kis citromfűvel, vegetális díszekkel, vonzónak nem lehet mondani. Ízben kerek, kesernyés, de minerális is. Sok hordó, krémes utóíz, de mégis tömör hegyaljai szövete van a bornak, markáns sós teroirjegyek kíséretével.
Elsőre intenzív, szinte szúrós vegetális jegyek, aztán markáns érlelési jegyek, olajos magok (tökmag, napraforgó), amolyan chardonnay-s kimértség, kevés naspolyás gyümölccsel. A furmint azon arcéle, amit bizony szoknia kell az ember orrának. Ízben krémes, széles, ismét olajos magos jegyek. Komoly test, kis cser, kesernye, majd szárító utóíz. S bár hosszú maga az íz, mégis kissé kusza az összkép, amibe nem szerettem bele (érzésem szerint a nehéz év jellegét is magán viseli). Nagy kérdés, mivé fejlődik a palackban...
Közepesnél halványabb rubin szín. Még bőven fejlődő illatában főként prios gyümölcsök, eper, fűszerek, kis avar és animalitás elegyedik egyedi, burgundias világgá. Könnyű, magas savú, fanyar a korty eleje, a végén babéros, sima, selymes kortylefutás, izgalmasan fűszeres utóízzel. Közepes test, enyhe tannin, friss, fiatalos arcél, tiszta ízek. Egy ígéretes vörös Rátkáról.
(Nem az ezüst címkés drága verzió, egy ideje készül egy siklósi változat, alacsonyabb árban.) Sötét rubin szín, gránát széllel. Szép elegáns hordósság, izgalmakkal, fűszerekkel, nemességgel. Drága boros vonások ízben is, de el is hiszem neki: fiatal, de széles, intenzíven fűszeres, prémium tanninnal. Remekül egyben van a bor. Vörösben valahogy egyre ritkábban lep meg a pince, de most sikerült nekik! (6+)
Egy nagy évjárat tíz év után
Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.
Finom, tiszta illat, fiatalos, primer jegyekkel, fehér húsú gyümölcsök ornamentikájával. Szép, intenzív buborékok, tiszta ízek, a pincére elég jellemző "neutrális pezsgőstílus", cserébe viszont jólesően üdít. Érezhetően nagy szakértelemmel készült, magabiztos munka, frissítő pezsgő, megkérdőjelezhetetlen eleganciával. Tipikus Sauska stílus. És egy vallomással tartozom még: az az érdekes, hogy ez a tétel nekem jobban tetszett a drágább extra brut pezsgőjüknél is. (6+)
Sok kenyeres, péksütis és profi pezsgős jegy orrban! Ízben is arányos, szép buborékszerkezet, finom szárítás, elegáns dosage-zsal. Kifinomult autolízises vonások, kenyérrel, brióssal. Szép munka! (6)
Direkt, friss, primer aromatika, citrusokkal, érett fehér húsú gyümölcsökkel, őszibarackkal, furmintos körtével. Tiszta, profi minőségű illat, jóleső üdeség árad belőle. Ízben is kirobbanóan friss, citrusosan élénk savak, lendületes korty. Példás arányok mindenhol. Karcsú, filigrán íz, tipikus alap száraz tokaji íz, neutrális, zöldalmás, furmintos feszességgel (2021 savával), mindez elegáns, modern köntösben. Tipikus gasztrobor, amire éhes lesz az ember.
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: