2021 augusztus 1-jén Sárospatak egyetemváros lett. A Tokaj-Hegyalja Egyetem fél évvel ezelőtti születése sok szempontból meghatározó lehetőség a borvidék történetében. Erre az elmúlt időszak közösségi eseményei is igazolást adnak: különféle helyi szamai fórumokon a régió szinte egy emberként figyeli a THE rezgéseit, mint amolyan nagy reménységet, mely felemelheti a Tokaji borvidéket az elmúlt években egyre inkább érzékelhető szunnyadó, fásult megtorpanásból is… De miért mondom ezt?

2021. augusztus 1-én hivatalosan is megszületett és ünnepi, alakuló szenátusi ülésével megkezdte működését a Tokaj-Hegyalja Egyetem a hajdani Comenius Campus épületében. Ezzel Sárospatak tovább öregbíti és erősíti regionális és országos oktatási szerepét is, nagyjából akkora lépést téve 2021 augusztus 1-el, mint 1650-ben, amikor Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony hívására Sárospatakra érkezett Comenius, kora legnagyobb pedagógusa. 

Egy aszú után nem volt könnyű dolga a kóstolón, de megugrotta ezt a távot is szépen. Kifejező virágos fajtajelleg, sok-sok gyümölcs és csábító hársasság orrban. Ízben húsos, hosszú, nagyon komplex, szinte harapható, lédús gyümölcsökkel. Nagyon tartalmas és összetett hárs a messzu északról, Sárospatakról, ahol egyre több minden történik a pincékben.

Az egyik legkisebb pince, a távoli Sárospatakról, akikről újabban egyre kevesebbet hallani (remélhetőleg ez csak átmeneti). Illatban kevésbé szamorodnis, mint inkább late harvestes, diszkrét, visszafogott (sokat nem árul el a furmintjellegről). Fiatal még. Méhviasz, fehér déli gyümölcsök, méz. Ízben, sima, gördülékeny, eléggé kerek, s tán inkább az édesség irányába tolódik, de konzisztens, nagyon egyben van és gömbölyded, akár egy labda. Sárga és érett fehér húsú gyümölcsökkel kényeztet. Szerkezetre viszonylag egyszerű és puha. Mégis példás az egyensúly, melegség és hosszú lecsengés festi le elénk egy szép meleg évjárat jellegzetes színeit.

A 2019-es Guide egyik felfedezettje, a sárospataki Derczó István és pincéje (pár éve egy hárs varázsolt el tőlük igazán). Elég fajtajelleges, terroirhűen furmintos szigor orrban (ahogy mondani szoktam): körte, füstösség, tűzkő és némi pörköltmagvas hordó, melyre az íz nagyonis intenzív törökmogyorós, mogyoró-nugátos íze még egy lapáttal rá is dob. Hordós fehérek rajongóinak ajánlott elsősorban, de igazából nem lóg ki itt semmi sem. Savban közepes, élő és mégis eléggé felismerhető benne a meleg év viszonylagos kereksége, gömölyded fomavilága, amit a hordó is kiemel, kis kesernyével. Egy nappal bontás után lendül aztán gyümölcsösebb, körtésebb formába. Most van igazán remek állapotban!

Vincze Tominál nem olyan régen jártunk Patakon. Sokmindent le is írtunk már róla anno. Igazi trú garázsáborász figura, aki a semmiből, szorgalomból, kemény munkával próbál értéket kikristályosítani abból, amiből gyerekként csak annyit látott, ahogy a család küszködött a szőlő megtermelésével, amit aztán eladtak jól vagy kevésbé jól a borkombinátnak. Érdekes perspektíva ez amúgy, amiről kevés mai borász mesél, pedig nem is volt olyan régen és ma már szinte sokan elképzelni sem tudják, milyen filmet néztek gyerekként a napjainkban ismert borászok szüleik, nagyszüleik révén. Sok-sok év eltelt aztán, mire Tomi is meg tudta látni a saját helyét, esélyeit, szerepét a borvidéken. Fiatalként látta, ahogy elindulnak a mádiak, sulis évei alatt jóban lett a bényeiekkel, akik szintén lelkesek, agilisek. - Ebből baratságok születtek kortárs borászokkal, és szépen lassan elindult a saját pince is. Jöttek az első saját borok, az első Furmint Február, az első Művelt Alkoholista poszt, magas pontszámmal. Közben lett saját bora a felkapott Mádról is (vásárolt szőlő), miközben a persze a pataki Szemince (Szent Vince) dűlő és persze Sárospatak a szíve csücske, a nagy lehetőség, az élettér, a rengeteg munka párjával közösen....a múlt, a jelen és remélhetőleg a fényes jövő is.

Egy pillantra sem állunk le a FurmintFebruározással, és a Hegyalja körüli kincsvadászattal sem! Talán tényleg a legfontosabb feltétel egy borászatnál az, hogy mekkora az alázat a gyümölcs és a tisztaság oltárán. Kell persze a szakmai tudás, az erjedés misztériumainak ismerete, de van egy csomó megmagyarázhatatlan dolog, amire az embernek talán nincs és nem is lesz soha direkt ráhatása (fenológiai érettség, gyümölcs sav- és cukorösszetétele, évjáratok stb). A túl fiatal Vincze Tamás sárospataki gyerek, Debrecenben járta ki nem rég iskoláját és most minden figyelme önálló mikroborászatának és saját stílusának megformálására irányul. Persze nem ennyire véresen komolyan, ahogyan azt én most itt leírom. Ez a srác sokkal inkább amolyan ráérzős tehetség. Talán ismerik ezt a típust: aki nem görcsöl rá a szakirodalomra, nem pörög a technológiai részleteken, csak beérzi, hogy egyik vagy másik területe mire képes, egyik vagy másik alapanyag mire lehet jó, egyik vagy másik eljárás hogyan is működik, s persze tanul és tapasztal. S amivel kezdtem: a szép gyümölcsöt és a tisztaságot nem megkerülve dolgozik persze. Pár éve a művelt alkoholistán az az Octoupus méltatta őt elsőként, aki a magyar borok egyik legszigorúbb kritikusa. Hát nézzük, mit tudott Patakon 2017: 

Suskó Ivánnak határozott elképzelései vannak a borkészítésről, a tokaji borkészítésről, a pataki borkészítésről. Azt vallja, ő a legkisebb pince egész Hegyalján, ami nagyjából igaz is, hisz bőven egy hektár alatt mozog, és a családi ház alatti ősi pincében mindössze egyetlen kishordó és pár tartály áll. A család és a gyerekek mellett műkedvelőként fogott bele a borászatba a családfő és a cél, hogy Sárospatak méltó módon kerüljön bemutatásra a borokon keresztül. De talán nem is kell különválasztani a gyerekeket a szőlőtermesztéstől: a két lurkó szinte a szőlőben nő fel, már ovisként sem okoz nekik gondot felismerni a furmintot és aktívan résztvesznek a bogyók kóstolásában, hogy a szüret időpontja a lehető legpontosabban meghatározható legyen.