Finom piros gyümölcsök, tiszta, elegáns, kifinomult, jóleső fűszerek adta illatok. Arányos íz, eleven gyümölcs, friss sav, izgalmas és közben nagyon jó inni. Érett tannin, érett savak, profi bor: érezhetően van vízió, van ötlet és fantázia a bor mögött. Bravo. (7+)
Szigorú, fekete fűszerek, visszafogottabb, de elegáns buké. Finom tannin, szép szerkezet, sötét húsú gyümölcsök díszeivel. Telt, sűrű szövet. Fiatal még. Arányos, intelligens bor! Jár a taps. (6+)
Szép, drága hordó illatban, sok kókuszos fa, fűszerek, paprika, bőr, nemes és komoly villányi vörösboros jegyek. Ízben telt, vastag, cseresen tapad, de szép széles és komoly vörös, a modernebb megközelítés mentén. Nagyon fiatal, de még messzire juthat. A végén simaság, gazdagság, szélesség érződik. Szárító végszó, kifejezetten szép iskolázással, minőségi fával. Tetszett!
Oktató borok a nappaliban
Mivel komolyabb boros események nem nagyon történnek most, így írni sem nagyon van miről (de egy szép évvégi meglepetés most hétvégén várható, és ha a vírus nem szól közbe, ígérem, megírom jövő héten). Közben pár éve Veszprémben tanítok hajópincéreknek boros ismereteket, alapszintű sommelier-képzés keretein belül. Kisebb 6-8 fős csapatokról van szó (ami tehát még a coviddal is összeegyeztethető), a csapat körében többnyire mérsékelt fogalmakkal a borok kapcsán, kb. 18 órás képzésben (3 vagy 6 alkalom). A szükséges oktatási segédanyagot persze igyekszem úgy összeállítani, hogy a legfontosabb szőlőfajták, termőhelyek és stílusok megmutatkozzanak a pohárban, lehetőleg olyan formában, hogy az érthető, egyértelmű legyen. A múlt szombati utolsó óra végeztével azokat a maradékokat, amiket a hallgatóság nem kapott a hóna alá, hazahoztam én Pestre és kicsit ismerkedtünk a nappaliban a töredékes tananyaggal (holnap vizsga):
Dórim kedveli a műfajt: Villányt is és az újbort is, úgyhogy idén sem marad ki a Ruppert egyébként frappáns címkés és valójában teljesen ártalmatlan, kedves márton-napija; noha évek óta érzem, hogy ez a komolytalan műfaj valójában semmire se jó...azon túl, hogy a borászok ezekben a nehéz időkben támogathatók általa, és ez most talán elég is indoknak, hogy újborokat igyunk! A szokásos élénk, céklás, mély színek. Illatban obligát gyümölcsbomba: frissen facsart szőlőlé, a portugieser kávés aromatikája és friss, érett, sötét húsú gyümölcsös, porcukros süti. Tiszta és megnyerő bozsolé hangulat. Nem baj, ha kicsit behűtjük bontás előtt. Karcsú test, tobzódó, friss, harapnivaló, guruló gyümölcsök. Finom fűszerek színezik még. Olyan akár egy szőlőlé, amiben nincs cukor. Üdítő savak, lágy tapintás, rövid, selymes bor, ami itatja magát. Ebben a műfajban pedig ennél többre senki se vágyhat.
Van kiút az elegancia felé
Ismét azok fognak örülni ezeknek a soroknak, akiknek már a könyökén jön ki Tokaj. Ma kizárólag hazai vörösökről lesz szó, melyek egytől-egyig a méltán nagybecsű 2013-as évjáratot dicsérik. Azt tudom, hogy Hegyalján kiemelkedő év volt, de elmondható, hogy országszerte egy kiegyensúlyozott, a forró 2011 és 12 után mérsékeltebb klímájú év volt, mely a legtöbb bortípus számára kedvező feltételekkel szolgált. Bernáth Józsi barátunk összegyűjtögetett az évek folyamán jónéhány tételt ebből az évből, és most látta elérkezettnek az időt, hogy 22 tételből kikerüljön a dugó. Lássuk vakon az izgalmas tanulságokat az évjáraton keresztül.
Intenzív és egyenletes bubik, szép habzás. Tiszta, kellemes, csábító és fiatalos gyöngyöző illat, sok friss virággal, szőlőlével, almával, körtével (csendes borként is tetszene ez a buké). Ízben szép és frissítő habzás, egészen elegáns száraz pezsgős fanyarság, roppanó gyümölcsök, virgonc savak. Tiszta íz, érintésnyi cukorral, de szerencsére megmarad frissítően száraz, nyárias szomjoltónak túlzó maradékcukrosság helyett. Nagyon kellemes darab a műfajon belül.
Nem egy szokványos portugieser árfekvés (jóval 2000 fölött), komolyabbra hangolva. Tetszetős illatában túrós-meggyes sütemény. Ízben fajtajelleges lágyság, könnyedség, finom és jól fogyasztható zamattal.
Vegetális illat, epres, mályvacukros. Ízben szénsavas, erőteljes és üdítő savérzet. Feszes, de eléggé rövid íz, egyszerű kortylefutás és szerkezet. Friss, ropogós savai azért meglepőek egy ilyen forró évből.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: