Mélyebb szín. Gumis, érett és érlelt, kissé avitt stílus orrban, enyhe oxidált felhanggal. Ízben kesernyés, nem mondanám, hogy szépen érlelt. Édeskés jegyek, kevés eleganciát lehet benne felfedezni sajnos.

Az első felvonásban is sokfelé kalandoztunk. Körüljártuk a Furmint Feburár felhozatalának legfőbb tanulságait, és főként Tállyát és Bényét kóstoltuk körbe. Ha bírjárok még a jegyzeteket, akkor ezúttal jön minden más: Tarcal, bodrogkeresztúriak, Sárospatak, Hercegkút, régi és új nevekkel, Olaszliszka, egy ruszti kitérő, izgalmas meglepetésekkel. A mádi terembe sajnos csak zárás körül jutottam el. Gyorsan bele-bele kóstoltam ott is pár maradék palackba, de hét órába egyszerűen nem férhetett bele 93 furmintnál több. Zsurki Sanyi, Naárék, Dorogi Pisti nagyon meglepett. A Királyudvar, Bárdos Saci most sem okozott családást. De hogy mely száraz bor tetszett a legjobban? A poszt végén bizony az is kiderül, melyik volt (most is?) a nap furmintja szerintünk. Facebookon pedig várjuk a ti meglátásaitokat: melyik volt a legvagányabb furmint idén?

Nem is várná az ember, hogy egy esős, beteges évből ilyen csodák tudnak születni, de Tokaj és az aszú bizony képes ilyen váratlan fordulatokra. Mogyoró, pirított mandula, méz, virágpor, kukorica, vajasság, hordó: egy fiatal aszús köntösbe burkolt illat. Ízben is kell még neki az érlelés. Magas cukor mellett finom savak. Meglepő az évjárat alapján, mennyire hömpölygős, krémes, hosszú, gazdag és vastag íz. Elképesztő komoly beltartalom.

Nos az Ábrahám borok sem olyanok, amiket gyorsan kéne megítélni, kutyafuttában. S Péter Robival is órákat lehet beszélni olyasmikről, amikről az ember sosem hinné, hogy valaha is beszélgetni fog, ráadásul pont egy olyan valakivel, akivel életében max kétszer találkozott. Elképesztő egy fazon, az biztos. Szintén az ösztönös borászok táborát erősíti, aki ugyancsak rátalált egy olyan egyedi ízvilágra, melyet nem lehet semmi máshoz sem mérni: olyan savak és olyan sósság van az Ábrahám borokban, amit csak náluk találunk meg. Kicsit olyan ez, mintha lenne nekik egy olyan hangszerük, ami senki másnak nincs a világon és azon keresztül játszanák a dalokat. Más hangulata is lesz tőle a furmintoknak, szamorodniknak, aszúknak. A garázs forgatagában megnéztünk pár mintát, aztán a régi parasztház konyhájában kóstolgattuk Hegyalja kevésbé szabálykövető árnyalatait: 

Érezni rajta egyfajta érett, enyhén retro-tokaj jelleget: dió, gomba, avar, halványan sherry, aszalt sárga gyümölcsök és barackosság. Ízre még inkább ezek a jegyek erősödnek, diós, kesernés érett jegyekkel. Akárhogy is nézem, ez azért csak egy másodaszú. A savai rendkívül erőteljesek, a citrusos jegyek dominálnak, ami 2008-ban nagyon jellemző, de a fordítás áztatási technológiájából is adódhat a pici cseresség, amit érzek. Ne igyuk túl hűvösen! - Akkor a krémessége, gazdag texturája is jobban kivehető. Mert hogy meglepően testes is, de leginkább hosszú, finoman, elegánsan hordozza magán Tokaj utánozhatatlan ízeit. Érdekes, hogy nekem is a szivar jutott hozzá először eszembe, és utóbb látom, hogy a címkén is egyetértésben hirdetik ezt.

Hiszünk a nagy száraz fehérborok halhatatlanságában. Annyira hiszünk, hogy néha észre sem vesszük, mennyire az út elején tartunk megismerésükben. A 2006-os év például az egyik legfontosabb mérföldkő volt Hegyalján száraz borok terén. A 2003-as után végre ismét egy kimagasló minőséget produkáló évjárat, ahol a pincékben tovább folytatódhatott a dűlős borok minőségi csiszolása. Mindennek már hat éve. Akkor sokan azt gondoltuk, ez a minőség új távlatokat nyit meg érlelhető száraz borok tekintetében.
Az egyéni stílusok még javában formálódtak: a fahasználat és az almasavbontás hatása, a magas szesz több helyen gyermekbetegségekként nyomták rá bélyegüket egyes borokra, de az vitathatatlan, hogy a dűlők föltérképezésében óriási szerepe volt 2006-nak! Ismét borászokkal és bloggerekkel kóstoltuk meg vakon az évjárat legfontosabb tételeit Hegyalján, hogy megtudhassuk, mi maradt a kecses, törékenynek látszó löszös borokból vagy épp a zsírosabb, méregdrága nagyágyúkból.