X

PRIMŐR

Ripka Gergely

De Collin-Bourisset Le Beaujolais Nouveau Bio 2020

Szezonja van: tegnap elindult a bozsolé őrület 2020-ban is. Élénk bíbor szín. Illatban nem túl tolakodó vagy populáris, de tiszta friss, pirosas gyümölcsök, ribizli, meggy, cseresznye és ezekből készült süti, rajta egy kis porcukorral, de fontos megjegyeznem, hogy ezt nem közhelyesen vagy túlkapásokkal teszi.  Ízben leginkább friss, élénk savak, fanyar piros gyümölcsök. Fiatalos, testében karcsú, filigrán és rövid jelenség. Primer ízek, primőr hangulat, amit bárki azonnal ért. (Aki azonban testet, hosszúságot, maradandó tartalmat vagy szerkezetet vár, annak bizony máshol érdemes keresgélni.)

Tovább

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java/Vol #2

kóstoló a zwacknál

Tavasszal a Bortársaság tartott nagyszabású bortavaszos partnertalálkozót (jóég mennyi minden történt azóta, mintha évek teltek volna el…), decemberben pedig Zwack Izabella és a ZIB borászai mutatták be a Soroksári úton, hogy hazai viszonylatban bizony erre a szortimentre is oda kell figyelni (bevallom, én például életemben először jártam a Zwack-házban). Bár keveset beszélünk az itt föllelhető borokról, de közben olyan borászokat tudhat a kereskedő a maga oldalán, akik neve – azt gondolom – maximálisan önmagáért beszél: Szecskő Tamás, Balogh Zoltán (SAP), Ráspi József (bár nem kizárólagos), hogy csak néhány radikális példát ragadjak ki. Persze a nagykereskedők világa hazánkban megint egy külön, összetett és sokszor nehezen követhető sztori (aki tudja, érti…). Ebből az évből az évben az utolsó előtti komolyabb kóstolásom jegyzetei következnek.

Tovább

Balla Márton

Hűvös este hűvös borai

Az újborok legnagyobb hátránya, hogy akkor robbannak be a frissességükkel amikor már épp senki sem vágyik rájuk. Egy csípős őszi estén ki akar friss, jól behűtött, élénk rozét kortyolgatni? Hát például én...
Egész napos fagyoskodásból hazaérve (egy új rozéval az anyósülésen), csontig átfagyva, valahogy mégis hűvös, könnyed borra vágytam.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Rosé 2010.

Évek óta rosé-etalon nekem. Legalábbis a 2008-ast, 2009-est is szerette mindenki (igazi rosé-sláger: utolsók közt palackozzák, elsők közt fogy el mégis). Tavalyi jóval savhangsúlyosabbra sikerült, mint korábban. De az évjáratot ismerve, ez nem lep meg talán senkit. Illatban nem harsány, - tartózkodóbb szamóca, reduktív jegyek fanyarkássága már rögtön orrban. Ízre is a markáns savak határozzák meg egyfelől (bár biztosra veszem, hogy szódával ez is tompítható). Másfelől még egy sajátos vegetális, fűszeres, vágottfüves jelleg uralja a korty közepétől a bort, melyet (írhatnék a Cabernet sauvignon számlájára is) nagyjából úgy tudnám leírni, mintha miután elfogyott volna az obligát málnás, szamócás, tutti-fruttis rosé-élesztő, a borász az épp kéznél lévő Sauvignon blanc fajélesztővel oldotta volna meg a hirtelen fölmerülő problémát (persze ez nyilván nem történhetett meg, csak ilyen érzésem volt kortyolgatás közben). Friss, nyárig is kitartó gyöngyözésével, jóleső élénkségével egyszerű ételek mellé jó kis szomjűző. Inkább kedveltem mégis teltebb zamatú elődeit. (Attól tartok, hogy - bár nem hittem eleinte -, de bizony még a rosékban is lehet érezni a 10-es év hűvös, csapadékos évjárathatását, s még inkább attól is tartok, ennek egyértelmű hatása az, hogy a hazai bloggerek körében most kifejezetten "nem népszerű műfaj" a rosé. Pedig tud az jó is lenni. Egyetemi évek, tavasz, nyitnak a szabadtéri helyek, fesztiválok, virágillat, az első nem hűvös éjszaka, "hogy nyissuk ki dugóhúzó nélkül?", semmi se számít...azért én élénken emlékszem, bár sajnos halványul.)

Tovább

Ripka Gergely

Szeleshát Kékfrankos Rosé 2010

A szekszárdi Szeleshát már több helyen is bejelentette, hogy 2010-ből csakis rosékat fog készíteni, ami azért szomorú, mert a vöröseit nagyon szeretjük, másrészt viszont így a rosékba kerül a jó alapanyag, ami maradt ebből a gyatra évből. Finom gyöngyözés a pohárban, kirobbanóan friss illatú rosé, épp amilyennek szeretem. Ízben a primőr jegyek mellett nagyon jó tartása van a bornak, remek savak, húsos, tartalmas, zamatos, nem híg. Eddig előkelő helyen áll az általam eddig megismert 2010-es rosék közt.

Tovább

Ripka Gergely

Dúzsi Rosé Leányvár 2010.

Kitöltéskor intenzív buborékok lepik el a bort, gyakorlatilag (szinte valószerűtlen módon) pezseg. Klasszikus rosé árnyalatok: világos hagymahéj szín. Illatban diszkrét gyümölcsök, főleg erdei szamóca, málnás cukorka és a többiek (meglepetések nélkül). Kóstolva vibráló savak, a cukorkás vonal szájban is erősen megjelenik, lecsengése finoman fanyar. Nem kell tőle hihetetlen élményözönt vagy gazdagságot várni, egyszerű, jól iható rosébor, sőt érzetre szinte nem is bor, már-már üdítő.

Tovább

Ripka Gergely

Két jó fehérbor ünnepléshez

most volt márton nap

A bejegyzés eredeti címe az volt, hogy Két nagy fehérbor ünnepléshez, de mivel a kettő közül az egyik nagy kiesett egyelőre, ezért lett két jó fehér a cím. Történt nemrég ugyanis, hogy 1 éves lett a bolt, ahol dolgozom, ezért úgy döntöttem, kicsit exkluzívabb módon mondok köszönetet leghűségesebb vevőimnek, kibontok egy-két számomra kedves/ígéretes bort a koccintáshoz, melyek egy része már forgalomban sincs, a borhűtőben fektettem el őket valami jeles alkalomra várva. Hát eljött...

Tovább

Ripka Gergely

Lisicza Primőr Rozé 2009.

Igazi hamisítatlan primőr rozé, méghozzá az elsők között! Vidám, pink szín, kellemes töltetlen málnacukor az illatban, kis pezsgés, friss és hihetetlenül virgonc savak hosszú ízérzetével. Most kell inni, amíg ilyen ropogós!

Tovább

Ripka Gergely

Figula Zenit 2009.

Félszáraz primőr fehérbor Figuláéktól, a megszokott zöld mintás külsővel. Világos, szinte fehér szín. Illatban vágott fű, csalán, bodza. A kortyot a húsos, zamatos, cukorkás íz viszi. Kis kesernye és a friss savak kellemes, rövid párbeszédével folytatódik az íz. Szerencsére a maradékcukor pont abba a könnyed, szinte légiesen áttetsző, fiatalos irányba viszi el a bort, amerre kell. Itatja magát, de csak ha kellőképp be van hűtve. Ha nem várunk feltétlenül szénsavas, ropogós savakat egy primőrtől, akkor a Zenit a mi borunk.

Tovább

Ripka Gergely

Etyeki Kúria - Cuvée 1 - 2008

Nagyon kellemes csalódást jelentett számomra ez a kis bor. Annyira kis mostoha helyzetben volt szegény a 2008-as újborok közt. Senki nem vette, senki nem szerette, hát megkóstoltam 2009 elején, és egészen meglepően kellemes bort találtam a (sokszor nem valami jól záró) csavarzár alatt. Királyleányka és szürkebarát közül a határozott savgerincet egyértelműen a királyleányka tüzessége szolgáltatja, továbbá ne feledjük el megemlíteni, hogy ettől a (kevéssé divatos?) fajtától lesz igazán etyeki ez a bor; a szürkebaráttól pedig barátságos zamatgazdagság fakad. Benne van a kis szénsavasság, a reduktív jelleg is, de a gyümölcsös jegyek is nagyon erősek, néha olyan, mintha szőlőlevet inna az ember. Ezek a jellemzők természetesen mind az újbor jellegéből adódnak. Szóval nagyon jól itatja magát a bor. Szódával vegyítve sem lehet utolsó. Nem tudom, mi lesz vele fél év után, de én már januárban félre is tettem egy palackot a forró nyári napokra tartogatva.

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább