X

PORTUGÁL

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

Niepoort duett hétköznap este

A douro-i legenda már Magyarországon is!

Portugália sokunknak sötét ló, alighanem még a “legeslegvájtabbfülűebbeknek” is. Talán kicsit el is feledkeztünk róla a nagy piaci zajban, ám Douro mind száraz, mind édes borai kezdenek újra a látómezőnkbe kúszni. Több száz autochton fajta, egyedi borok, eredeti stílusok, 45000 hektárnyi meredek dűlő szőlővel beültetve, zömében teraszos művelésmóddal (melyek egy részét robbantásokkal alakítottak ki a sziklás talajba). Maga a palából kirakott táj is igéző és drámai. Fagyos tél, forró nyár a folyó völgyének sajátos mikroklímáival, ahol a folyó egyben a kereskedelem folyosója is egészen az oceánpartig. Két tételt kóstoltunk meg egy meghatározó helyi szereplőtől.

Tovább

Ripka Gergely

Mindent a portóiról!

Ünnepi Douro-kóstoló a klubban

Bevallom, keveset kóstolok erősített (fortified) édes borokat. Pedig sok szempontból érdekesek a párhuzamok Tokajjal. De azzal együtt, hogy nálunk a természetes édes boroknak van hagyománya, attól még igen hasonló kihívásokkal és piaci nehézségekkel küzd a két régió: az édes borok piaca világszerte marginális, összehasonlítva a száraz fehér, vörös vagy éppen pezsgők piacával. Portó szintén a nagy hagyományokkal rendelkező édes boráról híres, a magasabb alkohol miatt tán még nehezebb helyzetből indul a fogyasztók kegyeiért, miközben az óceántól távolabbi, spanyolokkal határos Douro-völgyben is egyre inkább a száraz borok hódítanak teret. Éger István barátunknak köszönhetően nyílt lehetőségem nekem is kicsit jobban elmerülni Douroban, a rubyk és tawnyk izgalmas világán túl alapborokkal (sőt pezsgővel is) alapozva. Portói nagytotál következik!

Tovább

Ripka Gergely

Édes élet a nagyvilágban...

Kitekintés: Kanada, Sauternes, Portó

Rengeteg tokaji édes bort kóstolok évente. Nehéz lenne számszerűsíteni, de a tesztelésekkel, birtoklátogatásokkal, rendezvényekkel együtt biztos, hogy többszázas nagyságrendről van szó éves szinten. Szeretjük mondogatni, hogy Tokaj ebben világelső, nincs párja, pedig bizony vannak trónkövetelők szép számmal (megjegyzem a tokajihoz hasonló kihívásokkal a borpiacon). Csak Európában természetes édesek közt ott van a francia Sauternes, a Rajna-vidék (BA, TBA stb), a ruszti ausbruchok, aztán a Vinsanto, az erősítettek, így Portó, Sherry vagy Madeira, Marsala, a tengerentúlon pedig akár a kanadai jégborig is elmehetünk. Pár hete a Borkollégiumban volt alkalmam egy rövid "édes kitérőt" tenni (ezúttal tokaji referencia nélkül). Lássuk, mit mutattak a pohárban!

Tovább

Ripka Gergely

Alentejo: Herdade do Rocim - kóstoló volt Pesten

Portugál kitérő

Pihentető jelleggel most azok számára kedveskednék, akik már esetleg unják itt a vég nélküli tokajozást. A mai posztban portugál borok következnek, méghozzá a Rocim borészattól, akik Dél-Alentejo (Vidigueira és Cuba települések között) és Lisszabon környékén összesen mára 120 hektáron művelnek szőlőt (és olivát). Nagy borászat, akik sokmindennel foglalkoznak (oktatási tér, amfiteátrum, aroma kert stb). Több albrand mentén összesen 14 bort kóstoltunk meg a portugál követség és a Fill the Winebox szervezése mellett. Hosszas bevezető körök után egy tanulságos utazás következik egy olyan országba, melynek a borait én is ritkán kóstolom, pedig bizony érdemes. Íme:

Tovább

Ripka Gergely

Vörösök tengerén át...

Herczeg Ági MasterTasting/5

A Herczeg Ági-féle MW felkészülő kóstolók jegyzetei kicsit sokat időztek a fiókomban az elmúlt hetekben, de sietve pótolnám is őket. Ez azért is izgalmas számomra, mert így az utólagos begépeléssel talán még többet tanulok: hisz azóta elfelejtettem a borok sorrendjét, a pontos neveket is és most a jegyzetek alapján kapcsolom össze utólag is fejben a borokban tapasztalt mintázatokat a borsorral (ami külön lapon van). Az eddigi kóstolók legnehezebb vak sora következik: vörös cuvée-k a nagyvilágból. Eléggé szeszélyes vízeken járunk tehát. Ági persze semmit nem mondott el előre. Így gyakorlatilag kikövetkeztethető tematika és fogódzók nélkül kóstoltunk végig 12 vörösbort a nagyvilágból. Öt fajtabor, a többi a legkülönfélébb házasítás. Mélyvíz a javából. Kezdjük is el a kalandos utazást szépen:

Tovább

Ripka Gergely

Portugál és spanyol borok

Fejtagító borok/#3

E két fontos déli ország borai gyakorlatilag szintén teljesen idegen pályát jelentettek számomra. Sokszor találkozunk a boltok polcain kedvező árú spanyol és portugál borokkal. Hallottunk már a portóiról meg olvastunk Rioja 20 évig érlelhető borairól, de a személyes tapasztalat oly kevés (részemről is). Végre alkalmam nyílt néhány izgalmas ibériai borral megismerkedni.

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább