Közepesnél halványabb rubin szín. Még bőven fejlődő illatában főként prios gyümölcsök, eper, fűszerek, kis avar és animalitás elegyedik egyedi, burgundias világgá. Könnyű, magas savú, fanyar a korty eleje, a végén babéros, sima, selymes kortylefutás, izgalmasan fűszeres utóízzel. Közepes test, enyhe tannin, friss, fiatalos arcél, tiszta ízek. Egy ígéretes vörös Rátkáról. 

Fajtajelleges, halvány rubin szín. Kellemes piros bogyós illatok, jóleső, vidám epres jegyekkel. Friss íz, eleven, közepes testtel (sőt mintha egy kis CO2 is emelné üdeségét). A legjobb értelemben laza vörösbor, mely üdít, tele érett piros gyümölcsökkel, cseresznyével és eperrel. Jó inni. Nem kóstoltam eddig ilyen elegáns vöröset a pincétől. (6+)

A 2016-ost megkönnyeztem pár éve egy vörös magic eseményen. Ezen felbuzdulva nem rég vettem egy frissebbet Tolcsván (miközben már a 2018-as is kijött, sőt syrah párja is lett a birtokon). Közepes rubin szín, messze a halványtól, így vakon szinte lehetetlen volt beazonosítani. Illata még szépen fejlődik, szilvával, ribizlivel, gyógyfüvekkel, fával, nem annyira a tipikus pinot-sággal. Ízben is eléggé markáns még a hordó, magas alkohollal, sok meggyes, erdei gyümölcsös hangulattal. Még fiatal bor, amire kissé korán nyitottunk rá (a Borkoliba vittem vakon a játék végett). 

Az első olyan termelő Épernay-ben, akinek nagyon megörültem a neten keresgélve, mivel vasárnap délelőtt, sőt délután is fogad vendégeket (gyanúsan korrekt árképzéssel). Oldalaik tanúsága szerint 1802 óta termesztenek szőlőt, sőt Vignobles Gonet néven csendesbort is készítenek (és ha ez nem lenne elég, még egy csodás vendégházuk is van Épernay Champagne sugárútján, melyről utcaképet ig-videón osztottam meg múlt héten). Amiatt is izgalmas célpont volt, mert 100-150 km távolságból, egészen délről is dolgoznak fel szőlőt, ami számomra teljesen ismeretlen világ. Vajon ezek a területek tényleg annyival gyengébbek, mint az északiak?

Vörösaszú: ha jól emlékszem, tokaji aszúszemek, pinot noirban áztatva adták e bort. Valójában zempléni tájbor. Sötét gránát szín, meleg árnyalattal. Illatban szuperintenzív és mély: benne tömény szilvalekvár, aszalt szilva, hecsedli, gyógynövénylikőr, cassis, mazsolás jegyek, az érettség nemességével fűszerezve. Tiszta, gyönyörű illat, amit a legkomolyabb portóiak is megirigyelnének (bár igazából semmihez sem fogható a bor). Sűrű ízében aszús koncentráció és textúra jelenik meg, szilvás töménység ismét. Végtelen, likőrös íz, lekvárosan vastag, mély, egyértelműen gyümölcsös, karamellás és tiszta ízjegyek. Kiadós, nagy testű, mégis zseniális arányokkal rendelkező, gyönyörű, selymes édes bor, az évjárat sajátos sima ízével. A közepes tárolási körülmények ellenére is van még benne bőven szépség, lédús gyümölcs és tisztaság. Váratlan, zseniális élmény egy remek évjáratból! Ha ilyen volt régen a vörösaszú, akkor én ilyet kérek még...! (Kössz Tamás...)

Havas télben érkezünk Kárásztelekre. Útközben ismerős partiumi táj: filoxéra előtt teraszos domboldalak képe, melyről mindannyian tudjuk, mi hiányzik rég. Aztán hirtelen mégis szőlősorok közt találjuk magunkat, melyek közt a hegytetőn modern szőlőbirtok fogad. Kinn ólmos mínuszok, benn fiatal borász fogad minket. Patika feldolgozó és tartálytér: itt erjed a királyleányka, rajnai, pinot noir vagy éppen pinot meunier asti módszerrel, csendesbornak vagy methode traditionelle pezsgő alapborának. A Carassia indulásánál még a néhai Gál Tibor is jelen volt, majd bő évtizeddel később, 2013 után indult csak be a pincészet aktívabban a befektetői körnek köszönhetően. Azóta a pezsgősítés komoly berendezései is mind a helyükre kerültek. De még minden emberi léptékű: a birtokot bejárva elmarad a “nagyüzemi-érzet”. Csendesborként Vinca boraik, habzóként a fehér és rozé Friza, míg pezsgőben Carassia néven kerülnek forgalomba a borászat tételei. A helyszínen le is teszteltük, megállják-e a helyüket a hazai színtér kortárs kihívói mellett. Katt a Tovább gombra a részletekért!

Erős likőrös, rumos, amarena meggyes, fekete cseresznyés, mély illat. Pinot-hoz képest meglepően sötét tónus és koncentráció jellemzi. Ízre erős, a fajtához képest meglepő, szárító tapadás, étcsoki, babéros kesernye, tüzesség, nagy test és vastag íz. A bor még messze nem érett vagy öreg, van benne izgalom és egyediség is, de ne kifinomult burgundias hangulatot várjunk tőle. 

A fajtához képest meglepően sötét szín. Illatában megkapóan sokrétű: sötét húsú gyümölcsök, főként szilva, szeder, ribizli, koktélcseresznye, likőrös gyógynövényesség, földesség: mélyebb, sűrűbb és sötétebb, mint, amit a fajtától várnánk. Ízben aztán eleinte filigrán, friss, fiatalos savasság, puha tannin, földes, avaros jegyek, húsos, érett pirosas és feketés erdei gyümölcsök játékával okoz örömet. Széles, de nem túl testes vagy erőteljes íz pendíti meg benne a burgundi fajta érzékenyebb, líraibb húrjait. Sokrétű, komplex és a balatoni vörösökön túlmutató dimenziók jellemzik, melyben (érzésem szerint) a fajta vagy a terroir helyett a borászat tudatos stílusa játssza a főszerepet. Izgalmas stílusgyakorlat.

Rég nem látott ismerős. Szép pirosas, áttetsző pinot-s színek, de még abszolút fiatalos. Illatában eleinte sok animális jegy, alóla lassan bújnak elő a pirosas árnyalatok: meggy, málna, eper és cseresznye. Fejlődő burgundi jelleg. Ízben feszes savak, grafitosság, sós termőhelyi karakter, egy kis bőr, ismét sok gyümölcs. Mélynek, nagyon komplexnek és hosszúnak nem mondanám, de az elvárható terroirjelleget szépen magán hordozza. Pár évet még nyugodtan lehet a palackban pihentetni.