X

PÉCS

Ripka Gergely

Matias pécsi Zweigelt 2008.*

Izgalmas képviselőjét ismerhettem meg a Zweigeltnek Matiasékéban nem rég. Új technológia szülötte, melyet Kiss Gábor, a borász fedezett föl külföldön, s melynek lényege tulajdonképpen a magok áztatás előtti hatékony elválasztása. Meglepően halvány szín egy Zweigelthez képest: meggyes bíbor. Nagyon harsány illat, feketeribizlivel, rengeteg bogyós gyümölccsel. Lágy és krémes textúrájú vörösbor, kimondottan puha tanninokkal, újvilági behízelgéssel, közel tökéletes arányérzékkel tálalva. Nem mondanám rá vakon, hogy ez egy fajtajelleges Zweigelt, tele van érzékeny Pinot-s bájjal, miközben mediterrán bujaság is akad benne bőven. Szép vörösbor.

Tovább

Ripka Gergely

Lisicza Primőr Rozé 2009.

Igazi hamisítatlan primőr rozé, méghozzá az elsők között! Vidám, pink szín, kellemes töltetlen málnacukor az illatban, kis pezsgés, friss és hihetetlenül virgonc savak hosszú ízérzetével. Most kell inni, amíg ilyen ropogós!

Tovább

Ripka Gergely

Lisicza Sauvignon Blanc 2008

Vérbeli üde, nyári fehérbor, melyet csakis jól behűtve, vastagon párás pohárból érdemes kortyolni a nyári kánikulák idején. Illatában érett, lédús trópusi gyümölcsök és beérett szőlő jegyei jelentkeznek. Zamataiban a vágott fűtől, a bodzán át, egész a csalánig minden előbújik idővel, amit egy sauvignontól elvárhatunk. Hamisítatlan képviselője a fajtának, kissé visszafogott, de friss savakkal.

Tovább

Ripka Gergely

Lisicza Rosé 2008

Rozéink közül az egyik legjobb választás. Kékfrankos és Cabernet Sauvignon, ragyogó rózsaszínben, az átlagosnál kicsit sötétebb rozé árnyalattal. Illatban a rozékra oly jellemző jól kivehető gyümölcsös, tuttifruttis pajkosság érzékelhető. Jó italú rozé, mely kellemes savaival, friss jellegével szinte nélkülözhetetlen, üde színfoltja a nyári napoknak. Nincs mit magyarázni rajta: olyan, amilyennek egy jó rozénak lennie kell.

Tovább

Ripka Gergely

Lisicza Cirfandli 2006.*

A cirfandli a pécsi borászok büszkesége, mely a hazai fajták közül sehol másutt nem kapott főszerepet, kizárólag legmelegebb borvidékünkön. Nehéz műfaj, de a jó évjárat, a Mecsekalja kedvező, szubmediterrán klímája, és a gondos munka képes kihozni a cirfandliból a jobbik énjét, melyre iskolapélda Lisiczáék zászlós fehérbora. Elelinte nehezen értelmezhető a merész illat: fűszerek, petrol, már-már szerves oldószerek juthatnak eszünkbe, majd trópusi gyümölcsök jelennek meg benne közvetlenül kitöltés után. Szépen ragyog a pohárban aranyló színével, és ha kicsi időt adunk neki, akkor érezni fogjuk az illatban is a késői szüret, a töppedt jegyek desszertborok világára hajazó diós aromáit is. A korty rendkívül tömör, gazdag ízeket mutat, melyben a a fajta fűszeressége, a töppedt stílusjegyek zamata, a fahasználat és az alkohol szintén szépen integrálódnak hosszú, vastag, nagy borrá.

Tovább

Ripka Gergely

•Szepsy aszúk: 2oo7/2oo8/2oo9

A legenda nyomában

Szepsy István a 90-es években elkezdte átírni Hegyalja történelmét. Kétségkívül a legnagyobb hatású vátesze a borvidéknek, aki sokat tett, még többeket inspirált és a mai napog formálja a borvidék képét. Munkássága halhatatlan ikonná teszik, de ma is szüntelen dolgozik, finomít az általa kijárt képleteken. Száraz borban is maradandót alkotott, de alighanem az aszúboraiban elért mélység, tisztaság és komplexitás az, amivel az első forradalmait indította a tokaji borminőség zászlaja alatt. Az aszúkirály, aki talán először ért el zajos sikereket hazánkon kívül is szigorú szabályok szerint készített édes boraival. Elindulunk ennek a legandának a nyomában, merthogy én is kóstoltam számos régi és újabb Szepsy aszút, de abban egészen biztos vagyok, hogy mindig a borvidékben rejlő értékekek legmélyére nyerhettem bepillantást általuk egy-egy pillanatra.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább