Ez érdekes, mert évek óta nagyon meggyőz mindig, de most egy kicsit egy dimenziósnak tűnt. Színe is, illata is koncentrációt mutat, de leginkább hordóvanília terén, gyümölcsből alig. Konyakos buké. Ízben nagy test, durva alkohol (15%), sok tannin és alapvetően kevés élvezet. Olyan vörösbor, amiből egy pohárka is bőven elég.
A Borkollégium szakmai napján jártam
Mély rubin szín. Elegáns hordó, finom babér és más édeskés hordófűszerek. Csupa elegancia és kifinomultság, kávés díszek. Édeskésen indul a korty, kávésan folytatódik, majd húsosan gyümölcsös, elegáns textúra érezhető. Érett tanninok, szép selymes szövettel, finom vaníliával. Ez igen! Nagy bor. Gyönyörűen összeérett alkotókból épül fel már most. (Erős 7)
Az apátság ebben a fajtában lassan valóban etalonnak számít idehaza, ráadásul ez most egy remek év is mellé. Körte, zöldalma, barack, primer illatok, finom érleléssel. Friss, ropogós, fajtajelleges és tiszta íz. Sós terroirjelleg, sok finom citrus. Sima és kellemes arányok, makulátlanul tiszta stílus minden cseppjében. (Vastag 6)
Közepesen mély rubinszín, sőt szinte halvány. Intenzív illatában erős hordós pörkölési jegyek, grafit, füstölt-fűszeres sonka, fekete ribizli, bors, fiatalos jelleg (bordói stílus). Ízben hordóvanília, édes fűszerek, étcsokoládé, kissé émelyítő hordósság. Közepes test, finom tannin, szép széles korty, finom likőrös, húsos teltség, gyógynövények és kellő hossz (alkohollal). El bírnék viselni kicsivel több eleganciát frissebb gyümölcsökkel és lendülettel az édes tónus mellé, így egy kicsit újvilágias élmény (bár kétségtelenül profi munka), ami azért nehezen fogy el egy este alatt. (6+)
Jöjjön egy méltó vörös az ünnephez. Gránát szín. Gyönyörű fűszerek, sötét húsú erdei gyümölcsök illata, mellette elegáns hordó, sok fekete ribizli érezhető a bor csodás illatában. Ízben is jóleső, élénk gyümölcsök tanúskodnak a hűvösebb klímáról, kis édesség is bevillan, majd gyógynövények játéka. Modern, újvilágias hordóhasználat, aminek talán még be kell épülnie. Hosszú, finom tanninú és remek arányokkal készített bordói házasítás (nálam simán felférne a képzeletbeli dobogóra). (7)
Márton napra mi mást...? Hisz évek óta az egyik legszebb példa erre a kissé ugyan komolytalan műfajra. De aki szereti a laza illatos fehéreket, az most sem fog csalódni! Színe egész halvány ezüstös csillogású. Illatában kirobbanóan friss, szőlőlé, szőlővirág, fehér virágszirom, illatos fajták vegyülnek bele, kis mandulával, olajos magokkal. Roppan a sav, feszes, frissítő ízzel üdít minden cseppje. Pofonegyszerű, mégis hamvas és elegánsan könnyed fehérbor. Igazi hétkönapi szomjoltó a vacsora mellé.
Gyönyörű, elegáns, szépen definiált riesling illat: friss citrusok, érett fehér húsú déli gyümölcsök, édes őszibarack, fehér virágok, kristálytiszta díszekkel (bármelyik német bor mellett szép lenne). Ízben is ellenállhatatlanul elegáns, csiszolt, kerek riesling, melyet egy kis cukor teszi igazán kedvessé, simává. Van teste is, érezhetően fűt az alkohol, de összesimult, varratmentes, nagy bor ez, tele életteli gyümölcsösséggel, barackkal, citruosokkal. Pazar elegancia és (nemzetközi) stílus találkozása, amit nem kell elmagyarázni, mert minden évszakban, napszakban tökéletesen műküdik. Sokadszorra is etalon pannon-riesling!
Halmozottan hátrányos helyzetű évjárat
Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!
Sötét színek, illatban is sok fűszer, főként borssal. Ízben széles, moderált tannin, sok gyógynövény, édes fűszerek, lágyabb, selymesebb, simább korty, tele élettel, élénkséggel, jóleső savval.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: