X

PANNONHALMA

Ripka Gergely

A Vad fehér

Cseri Pince Sauvignon blanc 2015

Itt a tavasz a nyakunkon, közeleg a spárgaszezon, előkerül a fűnyíró, takarítjuk a teraszt: csupa sauvignon-csalogató program. Ehhez ajánlunk ma tehát egy ideális hazai kísérőt. Merthogy a fajtáról sokmindent unalomig ismételünk (bodza, vágott fű, csalán, Loire, Új-Zéland, csavarzár, reduktív stb), de az ritkán kerül szóba, hogy mennyire jól érzi magát Magyarországon is. Egyáltalán nem nehéz itthon jó(árú) sauvignonba botlani, persze ne a forró déli végeken keressük, de Mátrában, Etyeken, a Balaton partján, s Pannonhalmán is gyakorta meg tud lepni ez a Loire-völgyében elterjedt francia fehér szőlőfajta. Legyünk persze büszkék a saját fajtáinkra, de a világfajtákban pont az a jó, hogy olyanok, akár egy távcső: rajtuk keresztül a világ távoli borvidékeit is megcsodálhatjuk a poharunkban, és magunkat is el tudjuk benne helyezni. A sauvignon és a rajnai különösen is szórakoztató fajták számomra ebből a szempontból.

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Pinot Noir Válogatás 2013

Pannonhalma esetében nem ez az első ilyen élményem, de vakon kóstolva bizony meg nem mondtam volna soha, hogy Pinot. Fás, sós, szárított paradicsomos illat. Ízre telt, édes hatású, elég kövér és komoly vörösbor. Alkoholos likőrösség jellemzi… Egyszer szívesen megnéznék az Apátságtól egy északiasabbra hangszerelt Pinot-t. Ez itt akár dél-pannon is lehetne.

Tovább

Ripka Gergely

Itt a Sauvignon ideje!

körkép a bortársaságnál

Mitől is lesz sikeres egy szőlőfajta? Mitől lesz egy sikeres szőlőfajtából világfajta? A három fehér testvér közül a legszínesebb világpolgár a Sauvignonból lett. A Chardonnay és a Rajnai is több útlevéllel rendelkezik, szépen meg tudják mutatni a termőhelyi jegyeket is, van nekik európai, ausztrál (magyar) stb referenciájuk bőven, de mégis a Sauvignon tudott a legvidámabb, legüdébb maradni, bárhonnan is kóstoljuk. Nem veszi magát véresen komolyan, és én ezért szeretem annyira. Ha súlyos borra vágyom, Chardonnayt bontok, ha elegánsan izgalmasat, akkor Rajnait, ha mosolyogni akarok, csak a Sauvignon...!

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Sauvignon Válogatás 2012

Illatra nagyon intenzív sárgadinnye, ananász és mangó (kevés fajtajelleg, de engem ez nem zavart). Ízre lédús trópusi gyümölcsök és krémesség. Félszáraz érzet, hosszú, telt ízek, húsosság, gazdag bor az évjárat simaságával. A fajta hazai felhozatalán belül sajátos jelenség…

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Fehér Tricollis 2012

Sütis, briósos, szénás, péksüteményes illat. Ízben virgonc savak, könnyű citrusosság, frissítő érzet. Semmi bonyolítás, laza, nyári bor élénkséggel, remek szomjoltó hatással.

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Apátsági Viognier 2011.*

Barackos, almás, körtés, édeskésen egzotikus illat ejt rabul azonnal! Pannonhalmi fehérborban ilyen (behízelgő) illatkavalkádot nem nagyon éreztem eddig. Ízben félszáraz lágyság következik, sima felszenk, jól iható, nagyon behízelgő az egész. Tetszetős, könnyen érthető, szórakoztató bor. Intenzív zamatok, aromák, jól érthető hangerő… (1630 palack készült belőle.)

Tovább

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java/ Vol. #3

olvasnivaló egy hosszú hétvégére

A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Tovább

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java

Szakmai kóstoló a Bortársaságnál

Ezúttal partnerként, hivatalos úton nyílt alkalmam eljutni erre a nagy szabású, és még nagyobb merítésű bemutatóra, ahol a hazai borkereskedések borkereskedése, a Bortársaság próbálta meg összehozni a szakmabelieket, nagyker-partnereket a szortimenttel egy kimondottan színvonalas, fél napos rendezvény keretein belül (külön buszokkal vitték a népet belvárosból, számos borász jelen volt stb, úgyhogy összességében le a kalappal, egyedülálló kezdeményezés). A továbbiakban nem szeretnék ennél szárazabban és személytelenebben fogalmazni az eseményről. Örültem a meghívásnak, tényleg rengeteg olyan tételt vizsgálhattam meg itt, melyet amúgy nem tudnék (gyakorlatilag minden komolyabb borászat jelen volt). Beszéljen helyettem a kiszemelt 44 bor.

Tovább

A Medvék

Olaszrizling gyorsszemle

A minap mi is hagytuk magunkat elcsábítani pár ígéretes olaszrizlingre, ahogy azt a hazai "borblogger társadalom" nagy része is megtette mostanában. Laci is, Marci is én is kóstoltunk egy időben (nem gyakori eset), úgyhogy most kicsit parallel tudtuk kifejteni/megvitatni, kinek milyen a jó Olaszrizling. Marci válogatott, a kóstolás végül nem vak volt, mert sokan voltunk. Összességében meggyőző mezőny volt. A jegyzetek töredékesek, de a lényeget megpróbáljuk átadni....

Tovább

Ripka Gergely

Agárdi Pálinkák

Már megint pálinkáztunk

S nem is csak egyszer csábultunk el. Két körben tette tiszteletét nálam az Agárdi Pálinkafőzde képviselője. (A poszt csak megkésve készült el hozzá.) Először még november elején jött Demeter Attila, és fergeteges hangulatot csinált alap párlataikkal (6-8 féle alap ízzel). Aztán december 17-én, karácsonykor is eljött, hadd szóljon a gyümölcsök végtelen szimfóniája hazánk talán legtekintélyesebb, legerősebb gyümölcsválasztékkal rendelkező pálinkaházától. Így tél közepe táján, a megfázásos betegségek főszezonjában szinte orvosságként viszik a boltból a legkisebb, feles ampullákat és a félliteres butellákat egyaránt. És valóban mind tudjuk, mennyire jól is tud esni egy korty pálinka a zimankóból megérkezve. Alább foglalnám össze a legkellemesebb élményeket. (A zárójeles pontok maximálisan tájékoztató jellegűek.)


Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább