Ez érdekes, mert évek óta nagyon meggyőz mindig, de most egy kicsit egy dimenziósnak tűnt. Színe is, illata is koncentrációt mutat, de leginkább hordóvanília terén, gyümölcsből alig. Konyakos buké. Ízben nagy test, durva alkohol (15%), sok tannin és alapvetően kevés élvezet. Olyan vörösbor, amiből egy pohárka is bőven elég.
Közepesen mély rubinszín, sőt szinte halvány. Intenzív illatában erős hordós pörkölési jegyek, grafit, füstölt-fűszeres sonka, fekete ribizli, bors, fiatalos jelleg (bordói stílus). Ízben hordóvanília, édes fűszerek, étcsokoládé, kissé émelyítő hordósság. Közepes test, finom tannin, szép széles korty, finom likőrös, húsos teltség, gyógynövények és kellő hossz (alkohollal). El bírnék viselni kicsivel több eleganciát frissebb gyümölcsökkel és lendülettel az édes tónus mellé, így egy kicsit újvilágias élmény (bár kétségtelenül profi munka), ami azért nehezen fogy el egy este alatt. (6+)
Sárgadinnye, kissé zöldséges, puha gyümölcsös, őszibarackos karakter orrban. Ízben finom, érett savak, szép hosszú, cizellált bor, tetszetős részletek. Kecses, törékeny szépség, igaz, kissé ellaposodó olaszrizlinges karakterrel végén. Mégis tetszik és külön öröm, hogy új szereplők bukkannak föl Pannonhalma környékén!
Sötét színek, illatban is sok fűszer, főként borssal. Ízben széles, moderált tannin, sok gyógynövény, édes fűszerek, lágyabb, selymesebb, simább korty, tele élettel, élénkséggel, jóleső savval.
Pinot blanc Pannonhalmáról. Szép illat, érett almatermésűekkel. A kortyban remek savak adnak tartást a bornak. Sok élő gyümölcs, szép szerkezet és rétegzettség. Érett fehér húsú gyümölcsök, itt is főként alma. Első tétel, amit a pincétől kóstolok, de több, mint ígéretes!
Egy kissé nehezen érthető sanzon Pannonhalmáról, merlot-val és cabernet franc-nal. Illatban zavaros, fakéreg, vegetális jegyek, mák és sok fűszer. Íze édeskés, disszonáns, kesze-kusza szerkezettel, fűszerekkel és finom szárítással a végén.
Modern vörösborillat. Cassis, sötét gyümölcsök, éretten, komplexen. Édeskésen tör előre a korty, sötét gyümölcsös ízek követik. Hosszú bor, húsos gyümölcs, dzsúzos, lekváros textúrával. Koncentrált és kissé újvilágias hangolás. Az Infusioval hosszú ideje úgy vagyok, hogy mindig élmény, de csak ritkán felejthetetlen.
Öröm látni, hogy vannak új belépők is ezen a borvidéken. Szép, puha, elegáns, emelkedett buké. Gazdag és még primer íz, ásványos, hosszú, izgalmas, fehér húsú gyümölcsös, érett őszibarackos ízvilág. Szárító savasság a korty végén. Szép és érlelhető bornak éreztem vakon.
Itt a tavasz a nyakunkon, közeleg a spárgaszezon, előkerül a fűnyíró, takarítjuk a teraszt: csupa sauvignon-csalogató program. Ehhez ajánlunk ma tehát egy ideális hazai kísérőt. Merthogy a fajtáról sokmindent unalomig ismételünk (bodza, vágott fű, csalán, Loire, Új-Zéland, csavarzár, reduktív stb), de az ritkán kerül szóba, hogy mennyire jól érzi magát Magyarországon is. Egyáltalán nem nehéz itthon jó(árú) sauvignonba botlani, persze ne a forró déli végeken keressük, de Mátrában, Etyeken, a Balaton partján, s Pannonhalmán is gyakorta meg tud lepni ez a Loire-völgyében elterjedt francia fehér szőlőfajta. Legyünk persze büszkék a saját fajtáinkra, de a világfajtákban pont az a jó, hogy olyanok, akár egy távcső: rajtuk keresztül a világ távoli borvidékeit is megcsodálhatjuk a poharunkban, és magunkat is el tudjuk benne helyezni. A sauvignon és a rajnai különösen is szórakoztató fajták számomra ebből a szempontból.
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: