Szép arany szín. Fenyőtű, tipikus muskotály fajtajegyek, érett narancs és marmelád jellemzi illatát. Ízben egy kissé lusta (a lágy fajta és a forró év okán is), cserébe csordultig tele van egzotikus gyümölcsös jegyekkel. Kissé enyhe savak, magas cukorral (pici CO2-vel a végén). A meleg évjárat és a lágy muskotály határozzák meg a bor jellegét. (6)
Szép aranyszín. Komplex, mély illat, narancshéj, barackos jegyek teszik széppé. Ízben aszú létére nem mondanám hosszúnak, de sok baracklekvár, dzsemes jelleg és tiszta ízek jellemzik összességében.
Pohárteszt: A Nagy Döntő
Ma már nem lehet eléggé túlértékelni a pohár jelentőségét, ha borok komoly kóstolásáról van szó. Otthoni kedvence mindenkinek van, amibe sokszor a forma szépsége, a megszokás, személyes preferencia is beleszól, de bizony a boros pohár külön tudományterület, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a kóstolás leglényegesebb eszköze, amin a bor végső tetszése, nem tetszése, sőt közlékenysége is áll vagy bukik. Az alábbi írásnak két előzménye is volt. Első körben (selejtező) minden otthoni poharamat vizsgáztattam egy 2013-as 5 puttonyossal. Gyorsan kiderült például, hogy a Gabrielglas-t nem Tokajhoz fejlesztették ki, szinte megölte a bort. A Magyarországon közismert, kis méretű, szűk szájú fesztiválpohár az aszút keserűvé teszi, mivel a bort a nyelv hátsó részére irányítja, a Schott-Zwiesel univerzális pohara korrekt volt, de semmi különös (kicsit elveszik a nagy kelyhekben a bor). De következzenek a nagy döntősök, akik már két körben gyönyörűen bemutatták az aszúborokat.
Ugyancsak sokadszorra kápráztat el a tolcsvai pince 2013-as aszúja. Direkt illat, zöldes, vidám, friss gyümölcsök, de érettek, finomak (enyhe oxidáció azért jön a levegőn). Sok botrtitisz, mély 2013-as íz, magas cukor, hosszú, vastag aszú. Karakteres, tipikus és nagyon szép tétel, kiváló savakkal.
Mély, borostyán szín. Illatában nagyon intenzív, mély, áthatóan mézes, birses, marmelade-os narancsosság, de a fajtára is sok utalást érezni azonnal. Ízében az évjáratra és a fajtára jellemzően is elsősorban a cukor dominál. Kifejezetten vastag korty, telt, de eléggé gyorsan véget ér aztán, némi viaszossággal.
Gyönyörű aszússág illatban, sok kajszi, mézesség, pürés gyümölcsök, prémium botritisz, tea, méz. Gazdag, szuper egyensúlyú tétel a nehéz év ellenére is, eszméletlen komoly és hosszú, sok őszibarackkal. Valóságos csoda a bor harmóniája. Semmi sem véletlen: ebben az évben csakis aszúban született ilyen minőség Tokajban. Az évjárat egyik legszebb aszúja borvidéki szinten mérve is.
Enyhe, visszafogott gyümölcsillat: körte, alma, lappangó illó, bútorlakkosság. Birsalmás, körtepürés, nagy testű korty (15 feletti alkohollal). Középes izgalmakkal bíró késői szüret (9,9 -es cukorral), ízben elég tolakodó hordóval egyelőre, amin az idő persze simíthat még valamennyit. Férfias, kemény furmint azoknak, akik a tradicionális iskolát kedvelik.
Mély, aranyló szín. Intenzív, erőteljes illat, sok kajszis, mézes, propoliszos, behízelgő rózsás, parfümös jeggyel. Karamell, barack, aszalt kajszis, marmelade-os ízjegyek valósággal tobzódnak benne. Az évjáratra jellemző tisztaság és hosszúság, szépen definiált stílussal. A sav lehetne azért magasabb is ehhez a gazdagsághoz.
Kincsvadászat címke nélkül
Összegyűlt pár palack tokaji az elmúlt pár évből. Ha borászoktól bort kapok (nehezen fogadtam el eddig bármit is, mindig olyan érzésem volt, hogy az ajándék mögött elvárások is vannak), többnyire nem iszom meg őket azonnal és általában elteszem/kerülgetem a palackot, hogy “majd egyszer...együtt...több borral....” vagy majd egy TokajMagicre jó lesz. Aztán azt vettem észre, hogy ezek a palackok immár 3-4 éve csak gyűlnek a pincében, aminek nyilván semmi értelme. Ezért úgy határoztam, hogy újabb rovatot építek rájuk. - Klasszikus vaktesztelés, semmi trúváj. Barátnőm a konyhában előkészít néhány bort, hármasával vakon kitöltögeti, és kóstolgatunk. A borok és borászatok jelentős része kisebb, kevéssé ismert lesz, de azért mindig igyekszem fűszerként 1-2 érdekességet is a sorba csempészni, a játék végett. Az idei év a friss TokajGuide előkészítése jegyében telik, induljon hát ehhez a kincsvadászat.
Tagadhatatlanul eszenciális: hecsedli, propolisz, viaszos és vegetálisan zöldfűszeres egyszerre. Sokat változik a pohárban. Végtelen, koncentrált íz: herbális, kapor, kamilla, sok cukor, de felejthetetlen élmény, krémesen hömpölygő, véget nem érő lecsengéssel. (Nyilván óriási, de a 2007-es sokkal szebb volt.)
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: