Üde málna és szamóca, de mégis friss, életteli és intenzív aroma. Finom, üdítően fanyarkás savak, frissítő ital a kánikulai napokra. Kedvesen gyümis, kifejezetten finom ízmaradék (rosékban ez egyébként nem mindig jellemző, nálam elég kényes kérdés ennél a műfajnál az ízmaradék, ez itt most épp tetszik)... Nem kell sokat töprengeni fölötte, csak fölnyitni és gyorsan meginni, szomjoltónak. Kezdésnek...bármihez.

Megkésve bár, de tavaszodik. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Szeretem Pálffyék vörösborait (is). Kicsit átfogalmazva, kifejtve: hazai viszonylatban én az olyan súlyú vörösborokat tudom talán a leginkább értékelni, amilyeneket pl. ők (is) készítenek. Egy éve a Cabernet bűvölt el lenn a pincénél, most pedig a Pinot noir nyűgözött le teljesen. Mindezt úgy, hogy ezek erőlködésmentes, pille könnyűre hangolt vörösborok (melyek bizony az én személyes ízlésemnek sokkal kedvesebbek, mint a 10ezres csúcsragadozók, amikből néha másfél deci is sok tud lenni egyszerre). Igazi halovány pinot szín. Áttetsző meggylé, némi rozsdás beütéssel (olyan mint egy félig átlátszó, huncut selyem ruha). Illatban barátságos és közvetlen. Epres sütemény, hecsedli, talán virágok, elegáns vanília, mely nekem igazi pinot-s jegy szintén. Ízben bársonyos textúra jellemzi, kellően betölti a szájat, vaníliás, selymes jellegével. Hosszú, savai enyhék, gyümölcsösen gurulnak szét a szájban, finom, jóleső kis tanninnal zárulva, de nekem az ilyen kerek pinot-k a kedvenceim. Határtalan gyümölcsösség, mégsem egysíkú, mégis van benne lendület, spiritusz. Kivételes ihatóság, habzsolnivaló bor. Igazi gyümölcsbomba Pinot, benne a sok báj, amiért ezt a fajtát annyira szeretjük: piros bogyósok, eper, málna és cseresznyekompót egyszerűen remek, jókedvet árasztó zamatai. Ízben a savak nem tolonganak, folytatódik a bogyós-gyümölcsáradat, sok pici, erdei gyümölccsel kiegészülve. Sokak számára lehet keskeny, de hihetetlenül jóleső bor. Bármikor szívesen innám. Sokat gondolkoztam csillagán, de kétszeri kóstolásra is megérdemli.

Tükrösen csillog, aranyló villanásokkal. Illatban kifejezetten sajátos bor (nem kezdő pálya, ezt előre bocsátom...) eleinte puskapor, nap égette kövek, száraz kenyérmorzsa és széna. Szinte nem is édes bort sejtet ez a sokszínű buké (semmi töppedtség eleinte). A felszín alatt barack játszik még az illúziókkal. Ízben vastag, olajos, elég cukorhangsúlyos bor. Savakban nem bővelkedik, amitől erősen mézes, markáns ízzel tölti be a száj szegleteit. Íze nem túl hosszú, de szép szövetű, s egy szűz termés bora nem is szokott percekig kitartani. Soha nem mondanám meg, hogy Furmintból készült ez a bor. - Nem könnyű belőle meginni 1-2 pohárkánál többet sem, de ha ez a szűz ültetvény idősebb, érettebb és bölcsebb lesz egyszer, akkor a fenti paraméterek sokat változhatnak, a bora is okosodik majd. Aki a nem szokványos dolgok szerelmese, annak (is) érdemes elmerülni benne. Egy szűztermés borának későbbi pályájáról nehéz bármit mondani, de talán fiatalon a szebb (?). Erős édessége miatt én inkább gyümölcsös desszertek mellé innám, esetleg távol-keleti ételekhez lehet megpróbálni, illetve magában.

A minap mi is hagytuk magunkat elcsábítani pár ígéretes olaszrizlingre, ahogy azt a hazai "borblogger társadalom" nagy része is megtette mostanában. Laci is, Marci is én is kóstoltunk egy időben (nem gyakori eset), úgyhogy most kicsit parallel tudtuk kifejteni/megvitatni, kinek milyen a jó Olaszrizling. Marci válogatott, a kóstolás végül nem vak volt, mert sokan voltunk. Összességében meggyőző mezőny volt. A jegyzetek töredékesek, de a lényeget megpróbáljuk átadni....

Javában február van. Kifelé megyünk a télből, közben érkeznek az újabb és újabb 2010-es borok is, és még több bor vált évjáratot, amit ki kell próbálni. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Elég enyhe, fehér gyümölcsös illat barackkal, virágokkal. Szép, a fajtát igazoló zöldmandulás, mandulatejes ízjegyek, finom ásványokkal kiegészítve. Remek savak, egy jó árú fehérbor.

Az augusztus (még a fizuosztás előtt) is megfizethető és finom borokkal indul. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Úgy indultam el a Borjour-ra, hogy főként fehéreket fogok kóstolni, pillanatnyi érdeklődésemet és ízlésemet kielégítve. Aztán egyszer csak megkívántam egy vöröset, majd a másikat és még vagy harmincat…mégis a fehérek nyertek. Viszonylag keveset járok ehhez hasonló kóstolókra, borfesztiválokra. Egyrészt szeretek a borral kettesben maradni (vagy hármasban, négyesben), mert így ismerem meg igazán és nem csak egy futó találkozás, ami akárcsak az embereknél, itt is mindkét fél erényeit és hibáit eltakarva a feledés homályába vész.