X

PADIHEGY

Ripka Gergely

Sauska Padi Pinot noir 2019

Közepesnél halványabb rubin szín. Még bőven fejlődő illatában főként prios gyümölcsök, eper, fűszerek, kis avar és animalitás elegyedik egyedi, burgundias világgá. Könnyű, magas savú, fanyar a korty eleje, a végén babéros, sima, selymes kortylefutás, izgalmasan fűszeres utóízzel. Közepes test, enyhe tannin, friss, fiatalos arcél, tiszta ízek. Egy ígéretes vörös Rátkáról. 

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC - Jakab Padihegy vs Rány

Homonna-variációk két dűlőből

Onnan is látszik, hogy végéhez közeledik az év, hogy csupán két TokajMagic-élményünk maradt 2021-re. Októberben egy gyönyörű száraz sort osztottam meg vendégeimmel Erdőbényéről. A TokajGuide idei kiadásában a déli és az északi rész borászatainak bemutatását (mintegy szimbolikusan) egy egészen csodás száraz sor választja ketté (a friss kiadásban nagy hangsúlyt kapnak a kóstolók, borleírások, pontozások stb). Egy varázslatos száraz sor, melyért Belgiumba kellett utaznom 2019-ben, ahol a Holass-éknak köszönhetően csúcs Jakab borok kerülhettek a poharamba. Életem egyik legszebb TokajDry-sora volt, így noha Jakabék borai idehaza csak szűk körű ismertségnek örvendenek, gondoltam megpróbálom a lehetetlent, és megpróbálok megtölteni egy estét az ő boraikkal, mert felettébb megérdemlik. Ahogy az alcím is tanúsítja, a borász, Homonna Attila érdemei a borminőség terén elévülhetetlenek. Különösen, ha az egyik legrégebbi jegyzett hegyaljai dűlőről, a Rányról beszélünk, melyet neki köszönhetően kezdtek az elmúlt tíz évben egyre többen felfedezni. Ebben a sorban a kontextus végett a Bénye melletti dűlőt egy déli klasszissal, a rátkai Padiheggyel kóstoltuk össze 3 remek évből. Nézzük, hogy az északi vagy a déli terroir teljesített-e most szebben!

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Brüll Bormanufaktúra

Milyen lehetett a tokaji száz éve?

Erdei-Brüll György, fizikus hegyaljai zsidó rokonsággal bír. Másodnagybátyja a 70-es évek elején, tizenéves korában “csalta el” Pestről Mádra, röviddel ezután pedig már egy hordóval megrakott szekéren találta magát, mely Szerencs és Mád között zötykölődött, úton a történelmi mádi dűlők és a hagyományos tokaji borok készítése felé. Ahogy az persze ilyenkor lenni szokott egy szőlőmunkára fogott tinédzser esetében, ő is macska ügyességgel próbált kibújni a szőlőmunka kínjai alól, valósággal futva menekült vissza a pezsgő nagyvárosba kiélvezni fiatal éveit. Valami azonban mégis megfoghatta Hegyaljában, mert pár év múlva a másodnagybátty Feri bácsi 4 sor szőlőt bízott a fiatalemberre zöldmunkával, gyümölccsel, és persze annak borával együtt. Ez a felelősség volt az, ami szép lassan borászattá csiszolódott. - Az alapvető dolgok viszont azóta sem változtak a Brüll Pincénél: tradicionális borkészítés, oxidatív iskola, érett tokaji ízek egy sajátos világlátású, ösztönös, izraelita szellemű borásztól. - Mondanom sem kell tán, maximálisan szembemenve a mai tokaji fősodorral. Az ő borai mutatkoznak be a kattintás után. 

Tovább

Ripka Gergely

JAKAB Padi-hegy és Rány vertikális Belgiumban

Holass, a Kárpát-medence borainak flamand nagykövete

Idősebb Halász Imrét még az első TokajGuide megjelenése után, 2015 körül ismertem meg Golopon. Barátjával, Setét Péterrel hívtak meg, hogy első közös boraikat megmutassák, mit gondolok róluk. Imrével azóta is tart a barátság. Rá egy évre megsimertem az akkoriban még a Moricnál borászkodó fiát, a jogi tanulmányai után a bor felé forduló Imit is, aki később Ellie Bauwens-t vette feleségül, aki akkoriban az egyik meghatározó belga borkereskedésnél dolgozott. Közös álmuk az volt, hogy Loire-ban telepednek le, kislányukkal, vettek is egy házat Chinontól nem messze, de közben egy 2015-ös sümegi roséval elindult szépen a Holass Projekt a belga és francia piacon. A képlet egyszerű: Imi múltjához kapcsolódó olyan kisszériás borok felkutatása a Kárpát-medencéből (Magyarország, Ausztria), mely a csúcsgasztronómiában kerül aztán értékesítésre, saját címkével, mely elől a Holass logón túl csak a termőhelyet jelöli (hátcímkén természetesen a termelőt és egyebeket is). A képlet olyannyira működik, hogy végül Loire-ból visszaköltöztek Gent mellé, hogy onnan tudják építeni tovább a márkát, melynek tokaji ága az erdőbényei Jakab borászat lett.

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC - Vörös/Tokaj

Az ősi Purcsintól napjaink Pinot-jáig

Az októberi TokajMagic alkalmával sikerült igazán rendhagyó tematikára sort keríteni. Bár a vénasszonyok nyara szépen kitart és a hűvös esték még szelídek ilyenkor, úgy éreztem ideje lenne összeszedegetni Hegyalja mai vöröseit egy csokorba s megkóstolni veletek. Azt én magam sem hittem volna, hogy borász körökben ennyire híre megy az eseménynek, és miközben szépen gyűltek az érdeklődők, vele párhuzamosan kerestek meg a borászok is, hogy "nekünk is lenne egy cabernet..." meg "küldenék a sorba én is egy pinot-t". Így végül a megszokottnál jóval nagyobb tételszámmal, de egy nagyon szép sort sikerült összerakni. A hajtás után rövid történelmi áttekintés után a műfajról jönnek a kóstolójegyzetek.

Tovább

Ripka Gergely

Árvay – gyorsszemle (2o19)

Az első rátkai élményeim

Két-három borásznál többet aligha tudnék mondani, aki tényleg igazán mély helyi és geológiai ismeretek mentén tudna mesélni Tokaj-Hegyalja termőhelyeinek gazdag kőzettanáról. Árvay János közülük az egyik, noha eddig csak rendezvényeken volt szerencsém összefutni vele, most végre eljött a napja, hogy személyesen is tudjunk beszélgetni. A *Disznókő hőskorszaka után Sauska Krisztiánnal kezdtek birtokot építeni a 90-es években, aztán 2007 körül szétválással ért véget. Azóta töretlenül Rátkára, a családi pincére helyeződik a hangsúly, immár Szabolcs fiával és Angelika lányával vállvetve. Ilyen tudású emberrel mindig élmény kóstolni.

Tovább

Ripka Gergely

Ferdinánd Pince – gyorsszemle (2o19)

A kis pincék mélyén szunnyadó szenvedély

A TokajGuide már a grafikusnál, márciusban nyomdába kerül, s ha minden jól megy, március végén bemutatjuk, közzétesszük és elérhetővé válik. Annak aki szeretné elérni. Sok meglepetéssel készülünk (új csillagos borászattal, sok-sok kóstolóval), és persze szünetelen kóstolunk, próbálunk tudósítani, mi is zajlik a borvidéken ma, 2019-ben. 
Mádra, de más hegyaljai településekre is leginkább akkor szeretek ellátogatni, ha valami kis ékszer, csiszolatlan gyémánt finomodásának lehetek tanúja. Nem titkolt szándék a TokajKalauzzal, hogy olyan pincéknek is teret nyújtson, akikről a fősodor zajos sikerei mellett talán kevesebbszer esik szó. Mégis fontos épító kövei a közösségnek, egy-egy település jövéjének, hisz az igazi tradíciók, mélyben gyökerező kötődés a helyi föld és a helyi borok felé náluk egészen másképpen ölt testet: sokkal intenzívebben, sokkal nagyobb szenvedéllyel élik ők a mai Tokaj-Hegyalját. 

 

Tovább

Ripka Gergely

Bemutatkozik a Ferdinánd Pince

Lotti, Padihegy, Szent Tamás, egy régi ismerőssel

Tokaji kalandozásaim után Mádon töltöttem az első két éjszakát (aztán elég hamar kiderült, hogy Hegyalján minden út Mádra vezet…nem múlt el nap anélkül, hogy ne akadt volna valami dolgom a borvidék szíveként lüktető településen). Az itt eltöltött két nap alatt tehát nem volt hiány élményekben, offroad és séta a történelmi jelentőségű dűlőkben (Szent Tamás, Betsek, Király, Nyúlászó stb) borászokkal vagy épp egyedül, fényképezőgéppel a kézben. Nyilván pincebejárásokra is nyílt alkalom és mivel tulajdonképpen az egész heti turné legfőbb apropója az volt, hogy (általam) kevésbé felfedezett pincéket, embereket, sztorikat ismerjek meg, ezért különösen nagy öröm volt, hogy Bihari Ákos Ferdinándhoz is el tudtam látogatni. Azért is volt nagy öröm, mivel hogy mi az egyetemi évek alatt egy rövidebb időre évfolyamtársak is voltunk, csak én kertészmérnökként, ő pedig szőlész-borászként hallgatott át hozzánk egyes tárgyakat. Akkoriban én még éppen csak pedzegettem a borkóstolást. Balla Marci hajdani bloggertárssal a kalandozások idejét éltük: hol kékfrankosok, hol cabernet-k, hol olaszrizlingek kerültek tematizálva terítékre, így az Ákossal való elmélyültebb beszélgetések a mádi dűlők geomorfológiai változatosságáról a kolis borozások alkalmával elmaradtak (nem volt mese, hatékonyan kellett akkoriban a bort innunk).

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Pince gyorsszemle (2o14)

A nyolc napos hegyaljai turné mintegy kedvcsinálójaként (pár nappal korábban) Kardos Gáborral találkoztam a DiVinoban, hogy együtt megkóstoljuk legújabb és legrégebbi mádi tételeit. A pincéről azt kell tudni, hogy 2008 volt az első évjáratuk. A család idősebb generációja régen italboltot (a.k.a. kocsmát) üzemeltetett. A borok akkoriban ezen a csatornán fogytak el folyóborként. Aztán Gábor lendülete és újító szelleme révén az ezredfordulót követően megpróbálkozott a család a minőségi borkészítéssel. Minőség-orientáltabb szellemben alapították meg tehát a családi birtokot (Betsek, Padihegy, Szilvás-tető termőhelyeken). Apa a szőlész, a fiú pedig a borász és egyszerre sales-es szerepeket látja el Mádon, illetve azon kívül is. A termékpaletta szimpatikus letisztultságot mutat. Lássuk, milyenek a borok:

Tovább

Ripka Gergely

Ferdinánd Pince Padihegy Furmint 2009

Narancs és trópusi gyümölcsök primersége keveredik a jó értelembe vett tercier jegyek komolyabb elemeivel. Nagyon hasonlít illatban a Bott Pince 2007-es Exczelencziására és struktúrában sem marad le sokban (ez már azt gondolom, önmagában sokat elmond a borról). Ízben egy kevés fa is fölbukkan azért, húsos, sűrű íz, végén ásványos sósság vegyül a leheletnyi kesernyébe, remek felépítést és sűrűséget mutató korty. Szép és izgalmas Furmint, melyet vitális savai segíthetnek hosszabb távon is fejlődni. (Tulajdonképpen csillagközeli hatást gyakorolt rám.)

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább