X

OSTOROS

Ripka Gergely

EGER MA/II. - Az egyediség kulcsa: dűlős egri borok

Az Egri Bornap mesterkurzusain jártunk

Pár napja az egri bikavér márka mai helyzetképéről számoltunk be. Mai posztunk pedig remélhetőleg az egri terroirszemlélethez visz majd minket közelebb, legyen az bármi is. Dűlőkről beszélni ma már szinte kötelező, ha borról van szó. Nem csak Hegyalján vagy Burgundiában dübörög a terroir-őrület, de Szekszárdtól, Mátrán át immár Egert is elérte ez az egyébként nyilván izgalmas és érdekes szemléletmód. Fajták jönnek és mennek, a klíma változik, a közízlés sem éppen állandó, de a termőhely örök narratíva (bármelyik borvidék számára). Kérdés persze, hogy mit lehet megmutatni ebből fehér vagy éppen vörösborokon keresztül egy adott borvidéken? A konkrét egri víziót nem igazán fedeztem fel, de íme az ő válaszuk a kérdésre. 

 

Tovább

Ripka Gergely

Terra Hungarica – borszalon/2012.

Kóstolási jegyzetek

Van már egynéhány , autentikus borászat Magyarországon. Beszélni kell róluk és soha nem szabad többet panaszkodni, mint örülni annak, amink van! Különösen okot ad az örömre egy ilyen rendezvény, ahol a profi szervezés képes összerakni a kép darabkáit, keretbe foglalni azt, s a közönség egy helyen ennyi izgalmas és hiteles borral, borásszal tud kapcsolatba lépni. A furmintokban most sem csalódtam, a vörös kép vegyes volt most is, de talán legjobban egynémely Olaszrizlingekre sikerült rácsodálkoznom. Kóstolási jegyzetek következnek:

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankos-ünnep

Terra Hungarica/Kékfrankos-nap

Az In Vino Consulting és a Terroir Club újabb közös szervezésű bemutató keretében próbálta méltó módon bemutatni a hazai borászati értékek egy kisebb szeletét. Az őszi Borszalon mellett könnyen lehet, hogy tavasszal egy szűkebb tematika szerint követik a Kékfrankos-napot hasonló színvonalú bemutatók, ahol tehát nem az összes, beválasztott, természetességre és egyediségre filozófiát alapozó borászat vesz részt, mint ősszel, hanem egy kisebb, konkrétabb téma mentén lehet a borokkal ismerkedni. Ezúttal tehát legnagyobb területen termelt (kék)szőlőfajtánk, a Kékfrankos került reflektorfénybe.

Tovább

A Medvék

Kadarka-etalon kerestetik (frissítve)

Viszonyítási pontok #7

Marcival a minap megint összeültünk. Megint három palack nyílt ki, megint vörösek (sok szép fehéret kompenzálandó), és megint ketten írunk róluk; hozzácsaptuk Marci jegyzeteit is. Ezúttal viszont volt téma is: ígéretes Kadarkák. A fajta kapcsán egyébként a legnagyobb közhely, ami (laikusoktól?) általában elhangzik, valahogy így szól: „Jó-jó, de akkor is csak egy Kadarka…”. Vevőim nagy részének a szemében is látom, hogy nem érdekli őket egyáltalán a fajta, sőt sokaknál semmiféle megbecsülése nincs („Kössz, Kadarkát inkább nem…elég rosszak a tapasztalataim”). Az ilyen méltatlanul lerombolt presztízseket, pedig ebben az országban évtizedekig kell újra fölépíteni (ld bikavér, mely a mai napig küzd identitásbeli kérdések sorával, abszolút nélkülözve bármilyen átgondolt, központi koncepciót). A nagy kérdés, hogy ebből a sztereotípiából sikerül-e, s ha igen mikor kilépnie. Vannak-e tényleges korlátai a fajtának? Egyáltalán kell-e erőltetni a fajtából a nagy bor megalkotását, vagy tartsa-e meg inkább a Jóisten egyszerű, mégis finom, gyümölcsös hétköznapi bornak, ami mellett csak simán jólesik múlatni az időt, nem kell megfejteni stb?

Tovább

Ripka Gergely

Baráti kóstoló

Sebestyén és Orsolya borokkal

Marcival már régóta tervbe volt véve egy közös baráti borozás. Nehezen jött össze, de végül is sikerült náluk, a Rádayban összeülni. A kóstolandó borokon sokat lamentáltunk, addig-addig, mire végül egészen más palackok kerültek elő, mint az eredeti terv volt (megvan az előnye, ha az ember borboltban dolgozik: minden kóstolósor képlékeny). Alapvetően próbáltunk Kadarkákra összpontosítani, de az élet végül kicsit másképp írta ennek a kóstolónak a sztoriját. Két embernek 3 palack bőven elég, úgyhogy így munka után, hirtelen most erre futotta. Különösebb koncepció nélkül...csak a magunk örömére...jóízű beszélgetés mellé:

Tovább

Ripka Gergely

Orsolya Pince Hermány Leányka 2008

Sokat írtam már Turcsek Orsolyáról és Tarnóczi Zoltánról, de arról talán még nem, hogy a fehér szőlők közül az olyan fajtákat is nagyon pártolják, mint a Viognier és a Leányka (lenn a pincénél egy évvel ezelőtt tetszettek a 2009-es, friss fehérboraik). A Leányka, a borvidék jellemző fajtája, melyről egyetemi tankönyvem is így ír: „Méltatlanul háttérbe szorult fajtánk”, illetve említést tesz egy izgalmas nektáros zamatról is. Az utóbbi időkben számomra Sike Tamás Leánykái voltak a leginkább meghatározóak (tény, hogy nem iszom minden héten e fajta borából). De meggyőződésem, hogy ő valami illatos klónnal dolgozik, ugyanis más leánykában én még olyan tömény muskotályosságot nem éreztem, mint az ő 2008-as, 2009-es évjárataiban. Lágy, jó ivású, igazi nyári borok, szerettem őket.
A hermányi területről való borok, az Orsolya Leánykái közt, úgy tudom, a kedvesebbek, közérthetőbbek közé tartoznak (merthogy van nekik többfelé is ebből a fajtából). Színe élénk citromszín, illata friss, nagyon üde, parfümös, nyári virágözön, zöldalmával. Ízben elég visszafogott, a fajtára jellemzően lágy, mégis frissítően vibráló savakkal, érezhető kesernyével, némi alkoholossággal is, de mégis minden kellően a helyén van. Zamatos, kifejezetten aromás fehérbor. Melegedve/szellőzve a koncentrált (késői szüretes?) alapanyag sűrű, diós, süteményes aromái, illetve a fahordó jegyei is előkerülnek. (Nem mondom azt,hogy ilyen árban nem kapok komolyabb bort, vagy hogy kevesebbért hasonlót, de ezzel együtt is szerettem, s a fajta és a borászat egyaránt megérdemli a figyelmet.) 6

Tovább

Ripka Gergely

Top 12//2010.

első évadunk legjava egy kartonba sűrítve

Az elmúlt év, s egyben a Táncoló Medve első Best Of...Top 12-es borválogatását összeállítani hálás és egyúttal nehéz kihívás. Próbál az ember igazságos lenni, objektíven nézni a – szerencsére - sok kiváló bort, próbálom én is a kedvenceimet (tokajiakat, száraz fehéreket) kicsit leépíteni egy ésszerű, limitált keretbe, hogy mellettük még más remek borászok is szerepelhessenek. Lássuk a medvét!

Tovább

Ripka Gergely

Orsolya Pince @ ostorosi Tehéntánc 2007

névnapi borozás

Nem sokan tudják, de megrészegülve nem csak a medvék hajlamosak ám táncolni! Kevés izgalmasabb, értékesebb sajátságot tudnék mondani egy külföldinek hazánk borvidékeiről, mint a rendkívül gazdag dűlő-etimológiánkat. Szerintem óriási kincs, hogy minden egyes kis termőhelynek külön története - s persze sokszor borainak is külön ásványos karaktere - van. Nevet annak ad az ember, amit szeret, amihez valamilyen módon kötődik, ragaszkodik (a gyermekének, ki-ki a kutyájának, macskájának, sokan az autójuknak is). Annak idején, mikor az emberek még leélték teljes életüket egy adott járáson vagy akár egy kis köz(ös)ség területén belül, anélkül, hogy azon kívülre látogattak volna, külön érzéseket váltott ki belőlük egy-egy táj, egy-egy dűlő, s rájuk ragadt egy különleges név. Innentől pedig kötődve hozzá, nevén kezdték nevezni azt. Ez a gazdag dűlő-etimológia fontos néprajzi kincs, értékes lenyomata a múltnak.

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#4

Egy újabb karton bor, mely megéri az árát

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Orsolya Pince - gyorsszemle (2o11)

Kicsiként is nagyok

Korábban már többször szóba kerültek itt, a TáncolóMedvén az Orsolya Pince érdemei. Februárban jártam náluk Ostoroson (hivatalból), a pincében, ahol a borokat kóstolva a szerelem első látásra című giccset élhettem át Pinot-juk és Tehéntáncuk kóstolásakor. Meghívásomra, pár napja viszonozta az üzletben Turcsek Orsi a téli látogatást. Bemutatta néhány friss tételüket az érdeklődőknek is. A közönségsiker mellett (azon fölbuzdulva) én is méltatnám szép boraikat.

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább