Csanaky Mátét a boros közönség a Zsirai Pincék kereskedőjeként ismerhetik. A Mádon, Somlón, sőt Villányban is tevékeny családi borműhely lelkes képviseletét látja el idehaza és külföldön is. Egy jó boros szakember persze szüntelen kóstol, fejleszti a képességeit, tanul: így Máté ruszti WSET-dolgozatához gyűjtött éppen tapasztalatokat akkor, amikor megszervezte azt a kóstolót, melyen vakon kóstoltunk aszúkat és szamordonikat. Kutatásának célja, hogy a tokaji borpalettát körüljárva bemutassa, milyenek egymáshoz képest ezek a borkülönlegességek. Mint ismeretes, szamorodni fronton különösen látványos a magasabb cukor felé való elmozdulás néhány éve, de manapság 5 puttonyosoknál sem ritka a 150 körüli cukor, a 200+ cukorral rendelkező (mádias) aszúkról nem is beszélve. De vajon vakon kóstolva mennyire világos vagy épp összezavaró ez a helyzetkép és mit okozhat ez a fajta “mézédes rendetlenség” a piacokon?

Ha Oremus, akkor alighanem a legtöbbeknek az aszú ugrik be. A Mandolás is korszakalkotó volt a hordós száraz furmintok közt, a late harvest és a szamorodni nem különben referenciák. Láthattuk, hogy a tavaly újdonságként debütált Petrács és 2018-as utódja mennyire iskolapélda egy presztízsbor elegáns bevezetésének. Tiszta és definiált értékek jellemzik tehát továbbra is a pincészetet. Mégis: a tegnap részletesen bemutatott tolcsvai nagybirtok a 3-6 puttonyosok igazi állócsillaga a rendszerváltás óta; meghatározó “térítői” az aszú műfajának a kezdetek óta: itthon és külföldön egyaránt egyaránt ez a legfontosabb bor számukra. Tegnap azt is megtudhattuk, hogy a 3 puttonyost az új termékleírás (2013) bevezetése után sem engedik el (5 puttonnyi, azaz 120+ cukorral, de kihozzák, ha úgy adódik). Mese nincs: ma jönnek a nagyágyúk, néhány igazi ritkasággal, tanulságos évjáratokkal. Ilyen aszúkból sosem elég!

Az Oremusnál kóstolni mindig különleges élmény. Ha a spanyol tőkével (Vega Sicilia) alapított birtokról van szó, nem lehet nem említeni Bacsó András értékteremtő munkájának súlyát és ennek ma is látható finom nyomait a birtok szinte minden négyzetcentiméterén. De immár nem ő, hanem fia, ifjabb Bacsó András és a birtokigazgató, Kindl Róbert fogadnak Tolcsván, a vinotékánál. A fiatal borász 2017-től vesz részt a borok készítésében, édesapja komoly életpálya után pár éve visszavonult. Meg kell mondanom már az elején, hogy több, mint méltó az utód: ezt onnan is látni, hogy roppant határozott, magabiztos és mégis mérhetetlenül alázatos szakmaisággal képviseli az Oremus-márkát már most. Őszintén mondom, nagy élmény volt a vezetése mellett kóstolni és beszélgetni a lassan 30 éves nagybirtok jelenéről, jövőjéről…

Vakon került a pohárba. Szép vaníliás, sárga húsú gyümölcsös, érett tokaji illat. Ízben aszúhoz képest közepes koncentráció, laza szerkezet, finom barackosság. Nem is túl hosszú, de még őrzi arányait, erényeit. Narancsos, marmeládos kesernye, aszalt gyümölcsök, érett dszemesség. Elsőre szamorodnit tippeltem rá. Tartja magát szépen a palackban.

December van, közeleg az aszúnap is. Ilyenkor az lenne a jó, ha nem csak az én kis TokajMagic klubomban, de világszerte az emberek le tudnának lassulni pár percre annyira (amennyire képtelenek), hogy egy pohár aszú ki tudjon bontakozni, boldogabbá tudja tenni egy cseppet az életünket és át tudjuk adni magunkat az (idén legalább) 450 éves csodának, amit ez a produkció termőhely, növény és ember találkozásával nyújt. 1993 az újjászületés szimbóluma Hegyalján: a rendszerváltás utáni első nagy év, az avinálás már tilos volt (igaz az évjáratok még 1997-ig házasodhattak). Megjelent egy tisztább, gyümölcsösebb, frissebb stílus az aszúk közt, ami aztán egyre inkább a többi tokaji bortípus megújulásával folytatódott (szamorodni, késői szüret, cuvée, főbor, végül a botrtitiszmentes száraz borok térhódításával az ezredfordulón). 2001-el kellett volna idén ünnepelnünk, de azt az évet Hegyalján a többség inkább felejteni szeretné, így nekirugaszkodtam egy 93-as merítésnek. A beszerzés sem volt könnyű feladvány, de csak összejött hét klasszis. Lássuk mivé lesz egy modern aszú 28 évesen! Vajon tényleg gyorsabban öregednek, mint az oldschool aszúk (ahogy annak idején sokan hitték) vagy rá lehet bízni a fogyasztóra, hogy frissen avagy palackéretten akar-e aszút inni...?

Száraz november helyett ismét édes köröket futunk, a júniusi vaktesztünk borait kiegészítve néhány érdekességgel. A kóstoló egyértelmű tanulsága, hogy a coravin az édes borok esetében különösen is hasznos eszköz: olyan érzése van az embernek, hogy ezek a palackok ezen szondázási módszerrel hosszú évekig nem kezdenek halványulni (azt eddig is tudtuk, hogy a hűtőbe visszatett édes borok simán visszadugózva is hónapokig állják a sarat). Van a sorban olyan tétel, amit már harmadszorra coravineztem, de olyanok is, melyeket most először: semmilyen romlási tendencia nem írható le (száraz boroknál már inkább merülnek fel kétségeim). Visszatérő vendégünk a Péter Pince ezúttal összes édes kabarját bedobtuk a mélyvízbe, de tiszta zéta is szerepelt a sorban, Oremus, Bardon és Szóló késői szüretek mellett. Csillagokban sem volt hiány. De nézzük, kik kerültek ki győztesnek az erős mezőnyből!

Azon már a legtöbben túl vagyunk, hogy az előző rendszer a Szepsiből való Laczkó Máté-féle legendának tulajdonítja a tokaji aszú első említését. A TokajGuide idei kiadásában több oldalpáron foglalkozom az aszúborok történetével (Burgenlandtól Tokajig), amiben alapvetően a 2012-es Zelenák István féle A tokaji aszú titkai című kötet volt a támaszom. Zelenák tanár úr volt az a helytörténész, aki megtalálta Garai Máté 1571-es örökösödési levelében az aszúszőlőbor első ma ismert említését (a bor a tokaji Hétszőlő területéről származhatott, igazolva a dűlő jelentőségét is). Hogy aztán ez az aszúszőlőbor pontosan mi volt, mennyi köze lehetett a mai aszúkhoz, az számomra is eléggé rejtélyes. A lapozás után ki is fejtem részletesebben…

A megszokott illatos jegyek: muskotály, fehér rózsa, méz, nektár, propolisz, virágpor, fehér húsú barack. Ízében sauternes-i arányok: édesség, szolíd sav, a végén enyhe marmelade-os kesernye (muskotály?). Sok gyümölcs, fiatalos jegyek, nem nagyon sok a cukor, de lendületből és citrusokból jól esne kicsit több is. Ilyen szokott lenni pedig. Noha a 2016-ost jobban szerettem, mégis érezhetően intelligens, igényesen megalkotott, botritiszmentes édes tokaji, melyet alighanem szükségtelen érlelni, most kell élvezni, amíg ilyen fiatal és közvetlen velünk.

Itt a nyár, de ez nem tántorít el minket a cukortól, a tokaji édességtől egy cseppet sem! A TokajGuide utóbbi kiadásaiban a II-es fejezetben járom körül a TokajDry (I.) és tokaji aszú (III.) közötti édes mezőny tanulságait, és ma ugyanezt fogom tenni ezeken a hasábokon. Lesznek a mai posztban korábban (a nappaliban coravinnel vagy borászatoknál) kóstolt tételek, de így együtt még nem szerepeltek, ezért a kontextus némiképp mégis új. Olyan TokajSweet tételeket válogattam össze, melyek cukorban viszonylag közel vannak egymáshoz és hűen mutatják be a tokaji aszú alatti széles, édes (amolyan freestyle) halmazt a mai Hegyaljáról. Kicsit nekem is amolyan "műszerkalibrálási" gyakorlat lesz ez. Úgyhogy előre is elnézést a törzsolvasóktól: lesznek ismerős és kevéssé ismert remekművek. Nézzük a tizedik vaktesztünk eredményeit:

Remekül sikerült játék a fajtákkal és a termőhellyel. Jellemző meggypiros szín, a magja is átlátszik, elárulva a vékony héjú burgundi fajtát. Illatában még most is friss, piros húsú bogyós gyümölcsök, főleg piros ribizli, vörös áfonya, vörös szilva (nem a klisés málnás, epres vonal). A közepes test mellett még 4 év után is a gyönyörű, friss gyümölcsökről szól. Íze az illat tökéletes folytatása: ribizli és vörös áfonya, fiatalos és primer hangsúlyos bor, nagy lendületű, életteli, finoman fanyar savakkal végig, szegfűszeges, kesernyés hordófűszerekkel zárva. Meglepő, ismeretlen világ: annyira megszoktuk, hogy Hegyalja a fehérborok hazája, hogy nem is számítunk rá, hogy a klíma és a terroir a csodás vörösborokhoz is izgalmas lehet. Annyit el kell árulnom, hogy akinek van még ebből a borból, bizony nem kell kapkodnia a kibontással: de ha barátainkat egy vakkóstoláson megtréfálnánk, ne feledjük azt a maroknyi tokaji vöröset (melyek egyébként természetesen csak OFJ borokként kerülhetnek palackba és a boltok polcaira, OEM-ként nem).