Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Finom barack és friss aszúk jellegzetes primer sárga gyümölcsös aromatikája játszik az orrunkban. Koncentrált és kifejező illat. Ízben egyensúly, barackok, húsos, szép sav és hosszú íz. Igazi tankönyvi klasszikus a friss TokajGuide új csillagos pincészetétől.
Halvány arany szín. Szinte szalmasárga árnyalata jelzi, hogy igen fiatal még (igaz a pincére ez a szín ilyenkor eléggé jellemző). Csoda illat: benne buja, sárga, déli gyümölcsök, főleg mandarin, mangó, marakuja. Ízben is az évjárat mélysége, teltsége a meghatérozó. Egy nagy tál érett, egzotikus gyümölcs, magas cukor, de kellő savval megtámogatva, végtelen íz. Krémes, vastag, hömpölygő korty, amibe bele lehet harapni. Talán savból lehetne benne kicsit több, de igazából a meleg évjáratnak a sajátos textúrája teszi valóban egyedivé. Gyönyörű munka.
Halvány szín. Tiszta gyümölcsök, érett őszibarack és elegancia árad belőle most is, ahogy minden évben. Üde barackos, kristálytiszta ízek. Szép és eltéveszthetetlenül modern tokaji stílus. Jól eső édesség, mely nem túloz, precíz egyensúlyra, finom részletekre épít egy nagyszerű évből. (6)
Finom hordó, diszkrét illatok, szép vaníliás ornamentikával. Ízben magas, furmintos savak, komplex, hosszú, feszes íz a hűvös évből, a határozott hordó ellenére is. Fiatal még nagyon, és ígéretes tétel, második kóstolásra is töretlen minőséggel egy év után. (6)
Kincsvadászat címke nélkül: TokajSweet
…már érkezik is a 17. rész. Szárazak után aszú alatti édes tokaji borokkal folytatjuk a coravines vakkóstolások sorát. Bár 2021 novembere óta nem volt édes vaktesztünk, lesznek onnan régi ismerősök most is, kiegészülve néhány meglepetéssel, illetve olyan tételekkel, melyek eddig vakon nem “lettek bedobva” a mélyvízbe. Csapjunk is hát bele a különféle tokaji évjáratokba, azok főbb tanulságaiba!
Hangolódásképp ünnepi csillagzápor érkezik a következő pár napban! Még az ilyen hendikeppes években is hozza a kötelezőt a tolcsvai pince édesben. Megbízható és tiszta szamorodni ez most is! Színe meglepően halvány, szinte szalmasárga (bár az elmúlt években láttunk már ilyen fakó Oremus borokat). Fiatalos illat, friss szőlővel, fejlődő jegyekkel. Ízben kristálytiszta, gyümölcsös primer jelleg, fehér húsú barackkal és finom almatermésűekkel. Makulátlan frissesség, ahol semmi zavaró elem nincs, sőt kiváló a sav-cukor egyensúly, a meleg év ellenére is. Közérthető, jól iható, kedves édes bor, profi kivitelben. Ebben a műfajban kétségkívül az egyik legmegbízhatóbb borászat évről-évre! (6+)
Így kell méltó módon zárni az évet!
Nincs még vége az évnek, nincs vége az édes hedonizmusnak sem! Hagyománnyá vált, hogy az én TokajMagic borklubomban 20 éves visszatekintéssel zárjuk az évet. Ilyenkor együtt ünnepeljük Tokaj nagyságát néhány igazi ritkasággal, miszerint képes évtizedeken át is örömet okozni nagyszerű boraival nekünk fogyasztóknak. Tavaly 2001 helyett 1993-al vigasztalódtunk, ám idén végre ismét volt ok meghajolni egy szép évjárat előtt: 2oo2 került a poharainkba, méghozzá nem is kevés aszún keresztül. Szerettem ezt az évjáratot. El is mesélem a borokkal együtt, hogy mitől volt emlékezetes 2oo2:
A TOP20-ON BELÜL
Ebben az évvégi összeállításban tehát nem borokra, hanem olyan Hegyaljához kötődő karakterekre szeretnék fókuszálni, akikkel sokszor akár napi kapcsolatban vagyunk, tettvágyuk miatt különlegesek, ami figyelmet érdemel. Kiváltságosak, mert felelősség és lehetőség van a kezükben, hogy egy kicsit történelmet is írjanak Tokaj (30 éve tartó) megújításával.
A 2016-ost megkönnyeztem pár éve egy vörös magic eseményen. Ezen felbuzdulva nem rég vettem egy frissebbet Tolcsván (miközben már a 2018-as is kijött, sőt syrah párja is lett a birtokon). Közepes rubin szín, messze a halványtól, így vakon szinte lehetetlen volt beazonosítani. Illata még szépen fejlődik, szilvával, ribizlivel, gyógyfüvekkel, fával, nem annyira a tipikus pinot-sággal. Ízben is eléggé markáns még a hordó, magas alkohollal, sok meggyes, erdei gyümölcsös hangulattal. Még fiatal bor, amire kissé korán nyitottunk rá (a Borkoliba vittem vakon a játék végett).
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: