Közepesen érett rubin szín. Illatában azonnal a minőségi fa jön, kis kókusz, édes fűszerek, bútorfa, alatta pedig szilvalekvár. Édeskés felütés a kortyban, atán szárító tanninok, kókuszos, édes fűszeres, újvilágias megfogalmazás (kevesebb termőhelyi karakterrel). Profi és modern stílusú villányi vörös. (6)

Finom gyümölcsök, zöldfűszer és szárított paradicsom illatban. Komplex korty, széles, mindenben egyensúlyos és szép. Fekete gyümölcsök, elegáns hordóval, étcsokis kesernyével. Ilyen egy igazán szép villányi merlot.

Az utolsókat rúgja a nyár. Előkerülnek lassan a vörösborok a borhűtőből. Mielőtt a Tokaji Nyaram utolsó bemutatkozó pincéjére rátérnék, úgy döntöttem, egy poszt erejéig megszakítom a sorozatot. Nem mostanában történt a kóstoló, de néhány igazán izgalmas hazai vöröset sikerült egymás mellett megkóstolnom. Nem gyakori, hogy ilyesmit mondok magyar vörösborokra, de most így alakult. So, az öröm jeleként nem rejtegetném a fiókban tovább a jegyzeteket:

Sokadszorra kóstolom. A jókedvet árasztó meggyes túrós sütemény itt is jelen van. Ízben van benne egy likőrös jelleg, mellette fűszerek és könnyedség. Integrált fa. Kiművelt, nagyon telt Kadarka, tele izgalommal.

Lassan többet írok Kadarkákról, mint bármi másról (igaz nem olyan rég a fehérborok és Tokaj nyújtottak némi egyoldalúságot itt az oldalon, legyen annyi elég, hogy törekszem a változatosságra). Nehéz ezt a törékeny és szőlőben, pincében egyaránt érzékeny fajtát egzakt módon megfogni. Annyi árnyalata van, annyi borminőséggel találkoztunk már, hacsak akár pár évtized távlatában tekintünk vissza élményeinkre. Volt itt presztízsromboló lejáratás, kannásbor, láttunk nagy (vagy épp nagyravágyó) Kadarkákat Egerből, de egyre inkább a mediterrán klímahatású Villányból is; hétköznapibbakat, mind finomabbakat Szekszárdról, mosolygósabb sillereket, asztali minőségű borokat az Alföldről, végül egyedi különlegességeket (mai) határainkon túlról (Ménes, Hajdujárás, ahonnan mint tudjuk a fajta is benépesítette a Kárpát-medencét).

Tavaly év végi toplistámon a Sauska eddigi villányi munkássága tavaly ötödiknek jött ki. Jelentsen ez bármit is. A 2006 óta egyértelműen szemeink előtt munkálkodó villányi intézmény sokféle bort letett az asztalra indulása óta, s nekem meggyőződésem, hogy a mai napig messze ők csinálják a legizgalmasabb, s ami még fontosabb legkövetkezetesebb dolgokat nem csak Villányban, de az egész déli országrészben. (Az új évezred fordulóján már készített a pince borokat, méghozzá Gere Attila segítségével; az innen fönnamaradt 'Korai' cuvée-kísérletek pedig több, mint szépen formálódtak az évek folyamán.) A debütáló 2006-os borok aztán szép sikereket besöpörve villantották meg, hogy itt nem csupán a pénzt engedték le a pincébe, hanem sikerült nemzetközi színvonalú tudást, precizitást és profizmust is mellérendelni. A 2007-es évjárat hasonlóan remek folytatást jelentett, ekkor még inkább fölfelé nyújtózkodott a polcokon a Sauska-szortiment, hogy aztán 2008-tól lefelé, az alapoknál is megtörténjen az egyensúlykiegyenlítési-kísérlet (korrekt roséval, sillerrel, vörösben a belépő szintű cuvée 13-al és Cabernet sauvignonnal). Aztán ahogy egy ideig divat lesz megvenni, ugyanúgy divat lesz szkeptikusan vélekedni egy-egy nagy sikerű pince borairól….

A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Miközben kóstolgattam, arra jutottam elég régen kóstoltam ennyire izgalmas magyar vörösbort, mely ráadásul villányi létére megfizethető csúcsbor kategóriába sorolható. Biztosan nem lep meg senkit, hogy klasszikus bordói összeállítás, melyben haladó módon a Merlot a főszereplő 60 %-ban (a maradékban pedig a franc a domináns, de további számokat senki ne kérdezzen). Illatban érdekes, hogy elsőre inkább az érett, sötét húsú gyümölcsök a főszereplők: áfonya, szeder, főzött szilva. Később jönnek inkább az intelligens, modern drága hordóhasználatból származó szekunder motívumok: tejszínes cappuchino, kávé és a többiek. Sauska borokat juttat eszembe az egész jelenség. Tanninjai nagyon érettek, puhák, finoman tapadnak. Az egész alapanyag nagyon szép és érett lehetett, legalábbis a bor egészéből vastagon ez sugárzik (de az évjáratot is ismerjük). Masszív, koncentrált, elegáns és profi bor, némi hordóvaníliával és kávés utóízzel körbelengve. Meglepett, és biztos vagyok benne, hogy a termőhelynek is érdemei vannak ebben (a kiváló évjárat, alapanyag és borász mellett). Szép tétel, maximális ajánlás (bár attól tartok, már inkább a 2008-as kapható).