Halvány szalmaszín. Kedves illatában olaszrizlinges olajos magok, közte mandula, széna, citromfű, de nem harsány. Ízében fajtajelleges kesernye, hosszú, sós, eléggé lágy savú (2022), viszont szép széles a test, enyhén édes tónussal szinezve. Komplex, csiszolt, hosszú és izgalmas szerekezet, finom balzsamos textúrával, kerekséggel. Annyira nem markáns egyéniseg, mint egynémely elődje, de az átlag olaszrizlingeknél mindenképp több az élmény! Ne hűtsük túl, jól áll finom részleteinek a 12-13 fok!

Vegetális, déli gyümölcsös, tormás, fűszeres aromatika. Ízben is zöldséges, finoman kesernyés olaszrizling. Mandula, közepes teltség érzete, ezúttal kevesebb izgalommal. (5)

Füstös, tűzköves termőhelyi jegyek, alatta friss citrussal, kis szúrással. Széles, mandulás ízjegyek, sósság. Hosszú és telt íz, finom szárítással, jó testtel, sima és hosszú lecsengéssel. Izgalmas példa a fajtára. (Halvány 6)

44.8 g/l cukor mellett elég komoly 18 %-os alkohol. Szép mély szalmaszín. Mandula, olajos mag, elég visszafogott illat késői szüret létére. Közepes cukor, sima korty, egyszerű édes bor. Mézes, laza édes utóízek és közepes hossz jellemzi. (5+)

Régen volt már Somló, pedig úgy vagyok vele, hogy ha igazán jó, akkor nagyon kedvelem. De azt hiszem, ezzel minden hazai borrajongó így van: Somló valahol mindenkinek a szíve csücske, aki kicsit is érzékeny a terroirra. Kolonics Károly pedig az elsők közt volt a hegyről, akinek a boraival dolgoztam 10 éves kereskedői pályám alatt. Sok szép emléket őrzök korai borairól (2003, 2007, 2008). Az elmúlt tíz évben kissé lecsúszott a radarképemről, de úgy hallom, eredménnyel csiszolja tovább a termelő a márka ismertségét és a borok jól szerepelnek sok helyen itt meg ott. Most három 2021-es tételükkel vakon tettem próbát egy vegyes sorban, melynek kivonataként jönnek a jegyzetek, hullámzó pontozással. Előtte röviden nézzük, mizu a Somlón!

Illatában egyedi, kifejező, sós termőhelyi jegyek. Ízben sima, vegetális, fajtajellegesen kesernyés vonások, közben sajnos elég enyhe a sav, és a végére kevéske izgalom. (Halvány 5)

Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

Masszív hordójelleg, de mellete komplex és szép minőség. Ízben is erőteljes a hordóhatás, intenzív tölgyfával, sok vaníliával, kókusszal, de jó savakkal, szép testtel és hosszú ízekkel. (5+)

Fejes Olivér nagyszerű barátunk első borainak egyike (ex-Szent Donát). Kellemes és elég tipikus balatoni olasz illat: fehér húsú barack, fehér réti virágok, zöldalma, primer üdeség, lazaság orrban (fölösleges komolykodás nélkül). Ízre is üde és fiatalos bor, kellemes savval, épp csak jelzésnyi olaszrizlinges keserű mandulával (pedig én érzékeny vagyok rá). Citrusok, könnyed test, de kellő hossz, tiszta ízek mellett. Semmi sallang, direkt, laza szövetű, lineáris lefutású korty. Szép, profi munka.

Egyedi kísérlet a Füred-Csopaki borvidékről. Erős gombásság, szúrós, nem túl megnyerő illat, melyben az illó is magas. Ízében sok sav, friss, citrusos, de a végére eléggé rendezetlen íz sajnos...