Ismét furmintfan testvérünk jóvoltából nyílt alkalmam rá (még a legutóbbi Barakonyizás után/azt kiegészítve), hogy egy igen ritka mádi dűlős sort kóstoljak végig 2015-ből. Most különösen zavarban vagyok a névvel, de az alany a Mad Wine (akkori nevén Szent Tamás Kft), akik azóta tudjuk, hogy igen sok drámai fordulatot éltek meg (Balassa István, sőt pár éve ifj. Szepsy István furcsa távozása után). Néhány hónapja épp a “konzervfröccsük” végett zengett az online bortér: bizony nem egyszerű ma Hegyalján konzekvens nagyborászatnak lenni (még Mádon sem)... De hagyjuk is most egy pillanatig a keserű történeteket: ezen az alkalmon ugyanis egy remek száraz boros évből, 2015-ből meglepően izgalmas tételek kerültek a pohárba a szóban forgó borászattól. A Tovább gomb után a pontok és jegyzetek!

Bizony komoly átrendeződést hozott 2020 rendezvények terén. Miközben a TokajGuide-ban is olvasható tavaszi eseménynaptárt a járvány teljesen felborította, ősszel újabb eltolódások voltak tapasztalhatók. A Bűbájos Hétvége Tarcalon május helyett augusztusban lett megrendezve, a Tokaji Tavasz a Borlovagrenddel október 24-re Tokaji Szüretté alakul át Tállyán, s a hagyományos Mádi Furmint Ünnep helyett idén Mádi Őszt szervezett a Mádi Kör eredetvédelmi egyesület, melyet a Royal Tokaji udvarában tartottak meg a tagsággal rendelkező borászatok részvételével. Noha az esemény szeptember első hétvégéjén volt, mivel még az igazi ősz csak most köszöntött be, úgy döntöttem, leporolom a jegyzeteimet és ma teszem közzé a Mádi Őszön gyűjtött borélményeim:

A 13-as nagy Balassa szamók legszebbje, etalon a műfajon belül a történelmi első osztályú terroirt fényes villanásával. Gyönyörű, Fiatalos, modern, narancshéjas, citrusos, birses, körtés, de szuperérett gyümölcsök. S ez még csak az illat! Nagy test, magas szekezet, sűrű krémes szövetű, dzsúzos, dzsemes korty. Vélhetően óriási extrakttartalom. Műfaján belül nehéz lenne elképzelni ennél nagyobb bort.

Még az a korszak lehetett, amikor a dűlős mádi (körös) száraz borban lehetett hárs is a furmint mellett (jelen esetben 30 %), ma már ugyebár a Mádi Kör előírja, hogy ha dűlős, akkor csak az egyik lehet (ld. Barta KVG 2018). Cseppet se bánom, hogy itt mindkettő jelen van! Illatban klasszikus száraz tokajiság és 2015-ös (meleg tónusú) érett palackbuké, kis fenolosság, viasz és elég kifejezett hordóvanília, kókusz (ami 1-2 nap szellőzés után még kellemetlenebb rum-puncsba vált). Megint igazából azt nem értem, hogy ha terroirbor, akkor miért a szekunder és tercier aromáké a főszerep. A termőhelyiség jelen van, szót kér, de mégis belefullad egy érlelt, maszkulin, szigorú bor illatába, ami ráadásul érzésem szerint a piacon eleve nehezen szeretteti meg magát. Ízben széles, vastag, erőteljes tétel. Magas alkohol (14 %) fűt, krémessé teszi a hordó, míg az évjárat enyhe savai lustává, darabossá. Hosszú, mély, komplex íz, almával, körtével, birssel. - Ez a bor nagyon sokat mutat (2007, 2009-ből sok ilyen komoly bort kóstoltunk); a hárs is hozzáad némi szépséget, de kicsit a fineszt és a csiszolt eleganciát mégis hiányolom az összképből, amibe bele lehet szeretni, ami rabul ejt, ami minden kétséget kizár afelől, hogy a dűlős száraz tokaji egy világra szóló bor...

Sárgamuskotály a mádi Nyulászóból. Szokatlan herbális, kakukkfüves, oregánós, váratlan illat. Ízben is ilyen: mentolos, vegetális, herbális jegyek alatt próbál érvényesülni az édesség. Elég disszonáns és kesze-kusza képet mutat most, noha kategóriájában egyedi tétel.

Egyszercsak 2019 lett. Mintha tavalyelőtt lett volna, hogy 2007-ben először odaítélték a Borászok Borásza elismerést (**Demeter Zoltánnak), amolyan „kontra-díjként” elindítva valamit, mely egyértelműen feddhetetlenebb, hitelesebb életműdíj szeretne lenni a boros elismerések valóságos tengerében. Rókusfalvy Pál hívta életre a kezdeményezést, melyet az idő is szépen igazolni látszik. Közben eltelt 12 év, s idén is 50 jelölt közül szavazhattak a hazai borászok egymás közt, hogy aztán áprilisban kiderüljön, ki is lesz a jobbak legjobbja. Gratulálunk minden jelöltnek! A névsoron végigpillantva öröm látni, hogy a hazai élvonal objektív szompontok alapján is szerepelni tud közös platformon, és hogy díjat odaítélni a korszellem értékeinek megfelelően is képes a borszakma. Ebben az évben kicsit komolyabb keretek közt lehetőség nyílt együtt kóstolni a korábbi nyertesekkel és az idei 50 jelölttel, méghozzá nem is akármilyen csillagzáporral, egészen 9 pontig:

Vajasság, kukorica, hordó, és a balassás málna érezhető orrban. Komplex, telt, izgalmas szerkezet, sokminden történik a fókuszált kortyban. Érett almatermésűek, birs, körte, sok terroirjegy. Még nagyon fiatal, de mádiasan hosszú korty jellemzi. Évek múlva is megnézném. Amit az évjáratból ki lehetett hozni ebben a dűlőben, azt sikerült.

Az elmúlt napokban több egyboros poszt is aktuális Szepsy borokról szólt. Az édesek terén sosem volt számomra kétséges, hogy halhatatlan tehetségű borászról van szó, aki fontos mai folyamatok elindítója Tokaj szerencsecsillagának újboli felívelése terén. Két modernebb hangulatú száraz bort is bemutattunk pár napja. Senki ne értsen félre: Szepsy István érdeme a száraz tokajiak és a dűlők bemutatása terén is örökérvényűek, ám az első nagy dobások (2000, 2003...) még merőben más stílus mentén boncolgatták a száraz furmint stílusjegyeit és egy hosszú, fordulatos és kiérlelt, többéves munka van Szepsy mögött mostanra.
A 2006-os és 2007-es évjáratok is fordulópontok voltak: nagyjából ekkorra érett be a tokaji száraz boros újhullám. Akkorra már láttunk kiváló évjáratot (2003), hűvösebb aszús évjáratot (2002), esősebb évjáratot (2001/4/5) is, kellő tapasztalattal felvértezve a borászokat, akiknek minden évben csak egyetlen sanszuk van villantani. A mádi dűlők legfontosabbjaiból addigra már készült referenciabor egy vagy több évből. A borászok stílusa és az évjárat persze még mindig meghatározta a borokat, de egyértelmű volt, hogy Tokaj dűlőiben valami rejlik az édes borok univerzumán túl is, amire idehaza és külföldön is elkezdtek figyelni. Az addigi borok közül volt egy, ami puhaságával, mélységével és szépségével mindegyik közül a leginkább lenyűgözött. - Egy bor, mely az első nagy Szepsy-kóstoló alkalmával (Bortársaság, Lánchíd) az én kapcsolatomat is végérvényesen megpecsételte Tokajjal, Szepsyvel, Máddal. Ha Szepsyt hallgatja az ember, hirtelen rengeteg ihlet és inspiráció szállja meg a fejünket. Általa a legkönnyebb megérteni, mitől is különleges ez a borvidék. A véletlen úgy hozta, hogy ismét találkoztam ezzel a bizonyos Nagy Furminttal. Nyúlászó 2007. Tavaly szenteste a drágább Szent Tamás 2007-ből csalódás lett (ahogy több más fülledt Szent Tamás évjárattal is korábban). Nézzük a fele annyiba kerülő Nyúlászó mitől lehet több! 

Némileg érett illat, jó adag minőségi fával, mélységgel, mádias stílusban hangszerelve. Ízre mégis a meleg év ellenére finom savakat találni, szép termőhelyiséggel mesél az első osztályú mádi dűlőről. Pici kesernye is fonódik az ízbe, mély, sűrű, sok réteggel rendelkező száraz tokaji. Izgalmas, csiszolt és elegáns. Tetszik az az irány, melyet a Szepsy borok pár éve vettek.

Rajongok azért a hangulatért, ami tokaji-kóstolás közben kialakul, gyakorlatilag tetszőleges miliőben, társaságban. Valójában ez lehet a kulcsa a Tokajért való határtalan vonzalmamnak is: a megismételhetetlen érzés, hangulat amit a bor kivált az magát a bort és a tarsaságot, ezzel végső soron az alkalmat emeli. Az talán megint egy másik kérdés, hogy bármilyen borkóstolón veszek is részt, szinte mindig Tokajra terelődik a szó és Tokaj körül alakul ki végül szenvedélyes/komoly szakmai eszmecsere (talán a Tokajkalauz miatt lehet ez persze). – Ám, ha valóban tokajiak nyílnak is ki, érdekes módon mindig megtörténik a varázslat. – Sokszor leírták már sokan, én is: Tokaj kapcsán valahogy minden kérdés és válasz sokkal egyértelműbb és érdekesebb, és annyi minden levezethető belőlük, ami aktuális és fontos. – Erre nem sok borvidék képes világon!