Az örök közönségkedvenc friss évjárata már a polcokon. Friss, illatos és a megszokott könnyed aromatika. Ízben kis CO2, enyhén vizes korty, egyszerű, primer ízű Irsai, mely hosszúnak sem mondható, sőt a végén eléggé ki is üresedik, tán a melegebb év miatt is. (A tegnapi 21-es Koch cserszegi például ebben a stílusban sokkal többet adott.) (5)
Kicsit szúrós, virágos illat, felismerhető fajtajelleg. Ízben laza, friss, sok primer gyümölcsöt mutató bor, mely kellően hosszú és telt is, pontos technológia mentén készítve. Az áráért még mindig remek bor a hétköznapokhoz.
Vegetális, borsóhüvelyre emlékeztető jegyek. Ízben is folytatódik a sauvignonos jelleg, melybe egy disszonáns hatást keltő édeskés szál is fonódik. Nem lopta be magát a szívembe ez a tétel most Nyakaséktól.
Több fajta került most bele: chardonnay, irsai, szürkebarát, rizlingszilváni. Illatos, szőlővirágos. Megszokott tisztaság. Friss sav, rövid íz, jó zamatú, lágy fehérbor, egyszerű, megszokott, könnyed tavaszias üdítőital.
Vajas, krémes, kerek illat: vanília és körte. Ízben krémes zamat, olajos magvak íze. Nem nagyon száraz, visszafogott savú, gömbölyded korty. Széles, behízelgően lágy fehérbor, melyet könnyű inni, könnyű megérteni egyszerűsége okán.
Halvány, áttetsző szín. Elég megfoghatatlan illat magokkal, fehér virágokkal. Vakon kóstolva jó arányok, de kissé áttetsző, visszafogott bor, szép (reduktív?) savakkal.
A történet a legtöbb Nyakastól eltérően nem a reduktív, virgonc savakról, hanem egy igen szép évjárat fahordós, hosszabb érlelési potenciállal rendelkező, szélesebb spektrumú fehérboráról szól. Sárgás-aranyló színe mellett intenzíven édeskés, vajas-krémes, süteményes illata, lassú mozgása gyönyörködtet minket a pohárban. A kortyban késői szüretes, töppedt jegyek szövik át a visszafogott, almás-birses savak játékát. A behízelgő extraktédesség, a kevés maradékcukor, a hosszú, kesernyés lecsengés és a vastag, oxidatív jegyek egy széles, izgalmas pinot gris-t adtak ki, mellyel nagyon jól esik koccintani a nap végén. Most talán a legjobb.
A budai Nyakasnál a Sauvignon mindig az egyik leginkább respektált tétel. Általában könnyű, reduktív bor, illatban a konvencionális bodzás, vágottfüves vonallal, ízben viszont inkább az újvilágias trópusi gyümölcsökkel, olykor maradékcukorral kiegészítve (előző évjáratára legalábbis ez volt jellemző). Dús, déligyümölcsös az illat (a 8-as elődben inkább az eltéveszthetetlen vágottfű, bodza dominált). Fehér húsú gyümölcsök, körte, alma, barack, és virágosság jellemzi. Vakon egyáltalán nem biztos, hogy Sauvignonnak tippelném, nagyon enyhe fűszeresség húzódik csak meg a háttérben. Ízben a savai kissé szolidak, a maradékcukor viszont mintha határozottabb lenne, mint korábban. Az utóízében végül megjelennek a fajtajelleges vegetális jegyek (kicsit talán túlzó módon is), a cukorka, a sárgadinnye is és fűt egy kis alkoholosság is. Összességében frissessége ellenére telt a korty, étel mellé lehet igazán jó választás.
Mi a "fehér címkés" Nyakast is könnyen megszerettük, de a fahordós iskolázású 2007-es Chardonnay igazi telitalálat! A kései szüretelésű termésből a fahordós érlelés révén igen markáns, férfias, hosszú érlelési potenciállal rendelkező etyek-budai fehérbort kaptunk, melyet külön ajánlott is félretenni egy időre, hiszen egyelőre igen kócos állapotát mutatja a bor (sok a fa, sok a sav, sok az alkohol is egy kicsit), de alkotórészei idővel szépen összhangba fognak kerülni.
Mint két drámai karakter, úgy feszül egymásnak Don(na) Chardonnay és Irsai Olivér a Nyakas Pince által rendezett Don Olivérben. A bevezető színben inkább az egyszerűbb, simulékony Irsaié a főszerep fehérszőlős illatával és zöldes ízjegyeivel mindenkit lejátszik a színről. A chardonnay szép csendben, türelmesen vár a sorára, hogy színre léphessen, és a háttérből figyeli, hogy az egyszerű, de kedves magyar fajta árasszon el minket minden bájos gyümölcsösségével és aromájával. Majd a második felvonásban megváltozik a szereposztás. Ahogy a poharunkban szép lassan melegszik a halvány aranyszínű, gyümölcsös bor, úgy közelít a távolból egyre inkább a sokat próbált burgundiai világfajta. Mind jobban és jobban átveszi a történet menetét és haraphatóan húsos, bársonyosan krémes textúrát ad a kesernyés fináléhoz. A dráma végére kiderül, hogy remekül egymásra találtak ebben az izgalmas házasításban.
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: