Egy világfajta, mely okkal lehet kedvencünk, de akár olyan fajta is, amit sokan messzire elkerülünk. A Chardonnay vélhetően inkább szőlősz-borász oldalról szolgált rá a világsikerre, hisz tényleg nagyon adaptív, jól teljesít mindenféle klímán, termőhelyen, nagy biztonsággal termeszthető szinte a világ bármely borvidékén (itthon is) és a gasztronómiában is mindig megvolt a fontos szerepe. Ideális sokféle borkategróiához: magas minőségű pezsgőtől, a laza reduktívakon át a grand cru palackba zárásáig. Fogyasztói oldalról közben pedig évek óta az egyik leginkább mellőzött fajta; kivéve érthető módon Burgundiában, s önmagában ezutóbbi jelenség is oly sok mindent megmagyaráz nem csak a Chardonnay-anomáliák körül.... Egyrészt megvilágítja a középszerűségbe süppedés veszélyét és okait a világ chardonnay-inak minimum 80 %-a esetében, másfelől az eredetiség, a történelmiség és a termőhelyiség fontosságát a burgundi chardonnay örökérvényű kultuszát is megérthetjük egy hasonló, vegyes sort kóstolva. Egy fajta, mely képes volt műfajában a legnagyobb presztízsre és a legnagyobb középszerre is. A Borkoliban nem rég a világból számos szép példát megkóstolhattam. A végkövetkeztetések előtt jöjjenek előbb a jegyzetek.

Úgy látszik, ez most egy ilyen aszús trip, amin épp ülök, ismét Tokaj legösszetettebb, legsokfélébben megélt boráról fog szólni egy poszt. - Aki emlékszik még a 90-es évekre, tudja, mekkora ívet húzott akkor az aszú minősége 99-re. Aki emlékszik még a 2000-es évekre, az tudja, mekkorát szóltak az első Nagy Tokaji Szárazak. Emiatt kicsit akkor kevésbé figyeltünk talán az édesekre, a klasszikus tokajiakra, pedig volt ott egy pár évjárat, ami ékes példája annak, Tokaj mennyire nagyszerű minőségre képes például aszúban. Ilyen volt 2006 is.

Komoly halmazállapot: van benne 10 g/l cukor, az alkohol pedig 15-ös. Illatra tejszín, nugát krém, kifinomult és egyáltalán nem közhelyes chardonnay. Ízre már több fejtörést okozott, kettőség van bennem. Egyfelől az alapanyag hatalmas: a magas extrakt, cukor, alkohol, fa, test mellet a savai is finomak, gyümölcsösség is akad, tehát a klisés barrik chardonnayt szerencsére nem kellett elszenvedni benne. Másrészről mégis a kor jelei azért már ott lappanganak a korty mélyén (megjegyzem a palack tárolása sem volt ideális). Ne pakolgassuk a pincében, most még élvezhető, ereje teljében tud megmutatkozni.

Újabb érdekesség Németh Attila műhelyéből (egy ideig az utolsó...ha valaki esetleg már unná őket)! Van olyan, hogy az olaszrizling még meg tud lepni egy-egy radikálisabb borral. Németh Attila Gábor édeskés Oldalolaszai közt is volt egy pár ilyen. Barackos, késői szüretes mélység illatban, egy csipetnyi teafűvel. Ízre kitűnő arányok, félédes-édes cukorérzettel, krémes és hosszú ízzel. Temérdek érett gyümölcs, váratlan meglepetés a bor Mátrábol és Olaszrizlingből. Wow.

Sajtos és egyszerre virágos hatást keltő illat. Krémes, hosszú íz, egész más textúra az érett mátraiak után. Hosszú, sima felszínű bor, a Betsek szép struktúrájával. Fa, alkohol és érett gyümölcsök együtt. Egyedi karakter a tokaji mezőnyben, ahogy valamennyi Alana és NAG bor.

Újabb érett NAG bor Gyöngyöstarjánból. Szúrós illat, kövességgel, kókusszal, porossággal. Nagy test, telítő alkohol, hosszú és gazdag íz, vastag, komoly bor, igényes, kissé füstös fával. A félszáraz cukor kerekít és a bor is nagyszerűen állja az ídő próbáját, pedig 2010 köztudottan nem volt bőkezű év. Szép. Amellett, hogy zseniálisak és rendhagyó élményt adnak a borász érett tételei, biztos vagyok benne, hogy legalább annyi embernek okoznak örömöt és csalódást is. Pont ettől izgalmasak ezek a borok igazán.

Csalhatatlan példája annak, amikor Németh Attilának épp elsül a keze. Annak idején emlékszem, óriási siker volt ez a bor. És ezek a sikeres fehérborok ráadásul szépen érnek. - Chardonnay és hárslevelű. Illatban csodás tercier jegyek: barack, méz, kis kukorica (de nem agresszíven) és vanília. Ízben abszolút élő bor, nektárosság. Pici alkohol fűt, de a bor maga tartja magát szépen (biztos vagyok benne, hogy ebben a kevés maradékcukornak is fontos szerepe van). Utóízben grillázs. Nagyon tetszett…8 éves bor…

Viirágos, hársmézes, zseniális illat. Sárgadinnyés, ananász befőttes, élénk savú, csupa gyümölcs íz, kedves egyensúllyal, jól érthető, jól fogyasztható félédes bor, melyben azért izgalom is akad bőven.

Egy kóstoló akkor jó, ha minél több jó ember van hozzá. A bor egyik, ha nem a legjobb tulajdonsága, hogy lerövidíti az emberek közti távolságot, temérdek témát vet föl és nagyon kellemes kísérője, sőt indukálója fontos beszélgetéseknek. Nagyon jó látni, hogy a hazai borbloggerek közt egyre erősebb kohéziós erők hatnak. A közösségi oldalak nyújtotta lehetőségeknek hála zökkenőmentes és előremutató kommunikáció tud zajlani köztünk, nem ritkán barátságok, sőt baráti társaságok is alakultak a boros érdeklődésnek köszönhetően. Ungert és rszabi mindketten blog.hu-s bloggerek. Sokat kóstolnak már együtt, összeszokott brigád, de most én is bepofátlankodtam hagyományos szombat délutáni borozgatásukba, szerencsére nem volt annyira ellenükre. A szabályok egyszerűek: nincs semmiféle szabály, csak örömborozás, mindenki hoz valamit, sorba rakjuk őket és kóstolunk, aztán iszunk is, mert így teljes a lelki békénk.

Karácsonyi ünnepléshez idén nem válogattam olyan gondossággal a borokat. Szinte azt bontottam, ami épp a kezem ügyébe került, nem törődve korábbi elképzelésekkel, távlati tervekkel. Elvégre a gyűjtemény minden bora ki kell, hogy nyíljon egyszer… Eleve kezdek kicsit leszokni a hosszú távú betárolásról is. Most kicsit inkább ritkaságok nyíltak és nem bántam meg. Felvezetésnek szenteste egy teljesen izgalommentes és kissé savhíjas Sauska 113-at pattintottunk a hal mellé… Közepes teljesítmény. Utána Németh Attila mátrai édes rizlingje nyílt a karácsonyi desszertek hangulatát színezve. Másnap fácán került az asztalra, ehhez pedig nem más került a poharunkba, mint az idei Furmint Február őserővel robbanó ősfurmintja a Csontosból.