X

MUSCAT BLANC

Ripka Gergely

Gróf Degenfeld: friss lendület, friss tételek

Tovább Tarcal mentén... Ahogy Tarcalra beérünk Mád/Mezőzombor irányából, a Terézia kápolna alatt Monarchiabeli időket idéző kert és szemet gyönyörködtető kastélyszálló rejlik a fák takarásában. A Degenfeldek még a háború előttig is fontos szereplői voltak a hegyaljai színtérnek. A rendszerváltozás után a Terézia kertbe visszatérve aztán Degenfeld Lindner Mária 1995-ben kezdte el újra felépíteni a hajdani grófi birtokot a területek visszavásárlásával, telepítésekkel, új, modern garvitációs feldolgozóval (Salamin Ferenc munkája). A két barát Prácser Miklós (birtokigazgató) és Varkoly István (szőlész) kezdte el a szakmai munka megalapozását, hogy aztán tavalyelőttől egy új, fiatal csapat töltse fel új lendülettel a Gróf Degenfeld stílusát. A Stumpf Miklós, birtokigazgatóval készített interjút követően, az új borásszal, Újvári Viviennel jártuk be a pincét és kóstoltunk friss és kevésbé friss tételeket. A fiatal borászlány olyan helyeken töltötte gyakorlati éveit, mint a Villa Sandahl, Kalifornia, Új-Zéland, majd Ausztrália. Volt tehát miből meríteni. Részben már az ő munkáit is meg tudtuk kóstolni:

Tovább

Ripka Gergely

Degenfeld Muscat blanc 2011

No, de mi az a tokaji Muscat blanc? Van már Lunel, minek a Fehér muskotály is még? Lengyelországig kellett utaznom, s a Degenfeld kastélyszálló igazgatójától megtudni egy rendezvényen nem rég, hogy a franciák (a változatosság kedvéért) sikeresen levédték a Muscat lunel nevet is maguknak, így például a Degenfeldnél jól fölépített és igencsak sikeres márkát át kellett nevezni Blanc-ra. De a fajta egy és ugyanaz (mivel a Degenfeld elég sok bort exportál, ezért az idegen elnevezést preferálják). A stílus sem változott sokat. Behízelgő, direkt, de nagyon szép parfümösség jellemzi. Jó telt és húsos korty, nem áttetsző, nem túl légies, mint sok esetben másutt. Élénk, csupa zamatos trópusi gyümölcs lelhető föl félszáraz hízelgéseiben. Érdekes, hogy nincs sok sava (pedig én általában szomjazom rá), de így is jó a balansz. Fajtajelleges a lecsengés is, épp csak a kesernye nem mutatkozik benne, amit a többség bizonyára nem fog bánni. Nem sok magabiztosabb, teljesebb bort tudnék mutatni ebből a fajtából.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább