X

MÓR

Ripka Gergely

Csetvei Babarozé 2013

Finom gyöngyözés a pohárban. Roppanó savak, melyek néhol kissé erőteljesebbek a kelleténél. A lágyabb 2011-es, 2012-es borok után nekem ez egyáltalán nincs ellenemre. Lecsengésben olajos magvak teszik sajátossá.

Tovább

Ripka Gergely

Csetvei Királyleányka 2013

Szappanos, virágos, vidám móri illatú bor, laza fűszerességgel, szénával. A korty üde, friss, élénk savakkal, meglepő, de jóleső feszességgel. Könnyed tavaszi szomjoltónak tökéletes.

Tovább

Ripka Gergely

miklóscsabi CSODA Ezerjó 2009.*

Nem három napig tart….

A fiatal, mindig mosolygó és jókedvű miklóscsabi Mórról eddig nem sok figyelmet kapott tőlünk. Márpedig ezt ideje volt kompenzálni...már csak azért is, mert nem olyan rég nyitott a Bazilikánál a DiVino, Juniborbár (fiatal, második generációs borászok borai kóstolhatók, elsősorban fiatalokat szólít meg a hely maga is...hibátlan kezdeményezésnek tűnik, ígéretes konyhával, a maga nemében egyedülálló, izgalmas egység), melynek üzletvezetője egyébként ő lenne. Kívánom, hogy a kezdeti pozitív fogadtatása a helynek évtizedekig, sőt generációkon át kitartson majd! Fontos népművelő történet kezdete, állomása lehet az ilyesmi... Most azonban (még?) nem Miklós Csabi e budapesti tevékenykedéséről szeretnék írni, hanem a régebbiről, a móriról. S mi mással is tehetném ezt méltóbb módon, mint „Mór Furmintjával”, egy igazán szép Ezerjóval. Biztos van, aki csak legyint rám egyet, még tán olyan is van, akit ez a hasonlat bosszant…hogy ezt a kevéssé bejáratott fajtát Óó a nagy furminttal egy napon merem emlegetni…de egy tipp: móri borász jelenlétében sose tegyünk így!

Tovább

Ripka Gergely

miklóscsabi Mámor 2010

Rajnai és Rizlingszilváni (nyugatiasan Müller Thurgau) vidám együttese a vidám móri borásztól. Szinte mosolyfakasztó, fakó citrom szín huncut csillogással. Kellemes bukébor a jókedvű fajtából, ahogy miklóscsabi szereti, szokta az ilyesmit tálalni. Trópusi gyümölcsök, szaftosak, édesek, lédúsak. Virágosság, sárgás beütés. Szőlővirág. S a háttérben, a felszín alatt némi komolyabb erő húzódik meg: olajos (magvak), talán ásványok is. Ízében nem teljesen száraz (kóstolva jövök csak rá, hogy félszáraz bort iszom), de finom, frissítő savak jellemzik, s teszik üdévé, a cukorral kiegészülve vonzóvá. Sok zamat, sok jólesően fanyarkás gyümölccsel, lágyan kesernyével és diszkrét ásványokkal a könnyed búcsúban. Nem bonyolult bor, nem vastag vagy nagyon hosszú, de finom, jó ivású, üdít. Ételek mellé, és a szabadba kívánkozó fiatalos, nyárias kis valami.

Tovább

Ripka Gergely

Maurus Ezerjó 2007.*

A mára sajnos elég csendessé vált Móri borvidékről már szinte akaratlanul is a legtöbbeknek reflexből az Ezerjó nevű fajta ugrik be. Aztán az, hogy mennyire elfeledett fajta lett ez, végül az, hogy mennyire lejáratták e fajtát az elmúlt évtizedekben (ahogy sok egyéb fajtánkat is: szilváni, kadarka stb). Pedig méltatlanul. Szerencsére sokan foglalkoznak ma is a Móri borvidéken e kiváló és különleges fajtával, melyről bebizonyosodott, hogy számos borkülönlegesség készítésére alkalmas. Ez itt pont a fahordós érlelés miatt lett olyan kerek, széles és zamatos, amilyet máshol nem nagyon tapasztalni. Íme a jó ezerjó.

Tovább

Ripka Gergely

Maurus Tramini 2007

A móri borvidék egy ideje mintha csipkerózsika álmát aludná, de mégis érdemes figyelmet szentelni neki, hisz időről időre meglep minket egy-egy igazi csemegével. Ezek a különlegességek általában rendhagyóságuk miatt érdekesek egyelőre (pl. egy ezerjóból készült desszertbor, vagy egy fahordós iskolázású tramini stb), de meglehet, hogy ezek hamarosan ugyanúgy a magyar borkülönlegességek közt lesznek majd számon tartva, mint a bikavér vagy egyes tokaji hungarikumok. Ez itt éppen egy igen érdekes tramini, ami ellentétben a hagyományosabb hazai gyakorlattal nem reduktív eljárással készült, hanem fahordós érlelést kapott. Ettől a bor aranylóbb színű, illatban és ízben pedig vastagabb, krémesebb és gazdagabb lett. A fajta fűszeressége és gyümölcsössége azért szépen jelen van, de savai visszafogottabbak, puhábbak lettek és az oxidatív eljárás következtében összességében kerekebb, vastagabb, férfiasabb bort kaptunk.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább