Friss bodza, csalán, intenzíven vegetális, vágott füves jegyek. Friss, robbanó savak, sok citrus, friss jelleg. Elegáns egyensúly. Igazi gasztrobor, finom bodzás-vegetális ízekkel. Magabiztos, szépen megkomponált technológiai bor. (6)
Szép olajos magos illat, neutrális, sajátos fajtakarakter, mandulával. Széles, magas sav, feszes korty, citrusos vég, lendületes, friss ízek, száraz lecsengéssel. Izgalmas példa a fajtára, melyből szívesen kóstolnék még hasonlókat. (6)
Nem először okoz szép élményt a móri pince. Fiatalos, fehér húsú gyümölcsök, zöldalma, körte, nagyon tiszta aromatika jellemzi a bort. Friss sav, ropogós, vidám korty. Almás, fehér húsú gyümölcsös, szép, tiszta, szárító ízekkel. Remek.
Elsőre húsleveses, kissé zavart illat. Ízben feszes, lendületes, elegáns bor. Kis cukor kerekíti le az éleket, amitől kedves, egyensúlyos, jó italú, sárga húsú gyümölcsöket idéz meg a korty.
Pár hónapja a pince Zenitje annyira megtetszett, hogy ezen felbuzdulva furmintfan a Borrajongóról adott nekem egy fél palackot a Generosajukból (Ezerjó és Piros Tramini rezisztencia célú keresztezés, 1951). A címke tanúsága szerint 15-ös alkohol, Mórról, láthatóan komoly ambiciók mentén. Érett sárga déli gyümölcsök, virágos, cukorkás, kedves illat, olajos magokkal, napokkal bontás után pedig erősödik bennem a gyanú, hogy pár botritiszes szem is keveredhetett az alapanyagba. Vastag korty, nagy test, krémes íz, a végén kis kesernyével. Valóban súlyos anyag. Hosszú és testes bor, melyet némi késői szüret hangulat, a meleg év és az alkohol kissé édesbe hajlít. Inkább az ezerjóra ütött szülei közül. Mindenképp hűtsük alá bontás előtt, különben az arányok elbillennek a nehézkesség, darabosság felé. Bizony jól esne némi frissesség és gyümölcs mutatóba. Mindazonáltal ez egy komoly bor, az ízek pedig példásan tiszták, profi az elkészítés és azok számára, akik szeretik, ha egy bor erőből, koncentrációból akar nyomot hagyni, azok biztosan szeretni fogják.
Igazi váratlan meglepetés az elmúlt hónapokból! Illatos, reduktív vonal, körtével, birssel, citrusokkal, kicsit azért direkt formában (nem tudom, hogy fajélesztős-e, de gyanús). Ízben nagyon telt és gazdag korty. Krémes konzisztencia, érett gyümölcsökkel, hosszú, édeskés tónussal a korty végén. Több, mint korrekt munka Mórról, egy egyre inkább ígéretes pincétől, akikre érdemes lesz odafigyelni a jövőben is.
Egy elfeledett borvidék alig ismert pincéje, mely tavaly nem egyszer meg tudott lepni.... Fehér virágos, almás, birses, barackos illat. Ízben tiszta, fiatal, széles, de magas is. Komplex, hosszú íz, markáns szárító savak adta gerinccel. Lineáris szerkezetű olaszrizling, szép kesernyés fajtajelleggel. Rájuk is jó lesz odafigyelni...
Rajnai futamok innen-onnan
Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):
Finom gyöngyözés a pohárban. Roppanó savak, melyek néhol kissé erőteljesebbek a kelleténél. A lágyabb 2011-es, 2012-es borok után nekem ez egyáltalán nincs ellenemre. Lecsengésben olajos magvak teszik sajátossá.
Szappanos, virágos, vidám móri illatú bor, laza fűszerességgel, szénával. A korty üde, friss, élénk savakkal, meglepő, de jóleső feszességgel. Könnyed tavaszi szomjoltónak tökéletes.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: