Mély bíbor szín. Illatban fűszeres, édes fűszeres, hordós újvilágiság. Íze édeskés, kimondottan újvilági stílusjegyekkel, húsos, haraphatóan telt gyümölcsösséggel. Csupa áfonya, erdei gyümölcs, remek tanninnal, nagy testtel, hevítő alkohollal és szép hosszú ízzel. Mindene a helyén, ahogy az a malbeceknél megszokott.
Szép vaníliás fa, bőrösség, likőrösség. Korrekt fahasználat vaníliával. Szuperérett tanninok, édeskés lecsengés. Hosszú és nagyon patent íz.
Tejcsoki, szárított paradicsom. Aztán erre egész káprázatos íz jön. Csupa friss gyümölcs, húsosság, teltség, lendület és erő. Minden pont annyi, amennyi kell belőle az örömborozáshoz, de mindeközben súlya és tartalma is van. Gőzöm nincs, hogy csinálják ezt Mendozában, de remek vétel ez a bor megint 2450 Ft-ért.
A dél-amerikai borok kapcsán már oly sokszor bizonyságot nyert, hogy kiváló ár-érték arányt képviselnek. Évről-évre ugyanazzal a megdöbbenéssel tartjuk őket a poharainkban, hogy mégis hogy lehet egy alig több, mint három-ezer forintos bor ennyire a helyén. Méghozzá minden tekintetben... Egyrészt a sokkal kedvezőbb ökológiai, klimatikus és domborzati tényezők sokkal kiegyenlítettebb, érettebb termést produkálnak, mint például Európa számos vidékén. Másrészt az olcsóbb munkaerőtől, a csekélyebb növényvédelmi fenyegetettségen át, egészen a közel egyformán remek borokat adó évjáratokig még számos gazdasági előny sorakoztatható fel, mely az Andok argentin oldalán is tevékenykedő Vina Montes magas színvonalú bortermelése számára pazar táptalajt teremtettek a kivirágzáshoz.
Régóta nem titok, hogy a híres bordói fajtából, a Cabernet sauvignonból igen szép dolgok hozhatók ki az Újvilágban is. Ez pedig itt a méltó példa, ami alátámasztja, hogy nem csak testesség, de a kellemes gyümölcsösség is ugyanúgy a fajta erényei közé tartozik.
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: