Csanaky Mátét a boros közönség a Zsirai Pincék kereskedőjeként ismerhetik. A Mádon, Somlón, sőt Villányban is tevékeny családi borműhely lelkes képviseletét látja el idehaza és külföldön is. Egy jó boros szakember persze szüntelen kóstol, fejleszti a képességeit, tanul: így Máté ruszti WSET-dolgozatához gyűjtött éppen tapasztalatokat akkor, amikor megszervezte azt a kóstolót, melyen vakon kóstoltunk aszúkat és szamordonikat. Kutatásának célja, hogy a tokaji borpalettát körüljárva bemutassa, milyenek egymáshoz képest ezek a borkülönlegességek. Mint ismeretes, szamorodni fronton különösen látványos a magasabb cukor felé való elmozdulás néhány éve, de manapság 5 puttonyosoknál sem ritka a 150 körüli cukor, a 200+ cukorral rendelkező (mádias) aszúkról nem is beszélve. De vajon vakon kóstolva mennyire világos vagy épp összezavaró ez a helyzetkép és mit okozhat ez a fajta “mézédes rendetlenség” a piacokon?

Őszibarackos, zöldalmás, süteményes jegyk teszik széppé és jellegzetes stílusúvá illatát. Ízben jóleső cukor, finom savak az évjáratból, de modern, nemzetközi hangulat jellemzi a bort. Hasonlít a chenin blanc-okra stílusa, almás, körtés, tiszta birses karakterrel, remek arányokkal és sav-cukor egyensúllyal. Ebben a műfajban a pince nem tud hibázni...

Alig, hogy az előző furmintos cikknek a bevezetőjét megírtam, már hívott is Barta Károly, hogy lesz nekik egy retrospektív furmint-kóstolójuk a belvárosban, közvetlenül az előző kóstoló után, ugorjak be oda is, ha van kedvem. Persze, hogy volt. A legtöbbeknek nem lehet újdonság, hogy a Barta-kronológia két jól elkülöníthető korszakra bontható: 2008-2015-ig Homonna Attilával, 2016-tól pedig Ujvári Viviennel a kormány mögött. 2017-ig kizárólag a mádi Királyból készültek a nagyszerű furmintjaik (2018-tól bejött a képbe a Kővágó is, mely dűlő rögtön az egyik legelegánsabb mádi és hegyaljai mosolyát villantotta meg furmint-hárs vonalon). Nos ezúttal mindkét borász korszakába sikerült kicsit belenyúlni, igazi ritka kincsekkel a pohárban. 

Csendben, szépen egy új és igen nagy reményű borászat ereszt gyökeret Mádon. A hajdani Máriássy Kúriában (egyik legszebb épület a településen, szemben a Coop-pal) a legkülönfélébb elemekkel felvéve a kesztyűt, a fiatal Kulcsár Gábor Debrecenből építgeti birtokközpontját (ld. TokajGuide 2021: 124. o.). Mielőtt a romos épületet elkezdte rendbe hozni, olyan legendás dűlőkben vásárolt és újít fel területet, mint a Holdvölgy, Betsek és Urbán. Első évjáratai még Tállyán (barátoknál és a közösségi feldolgozóban) fejlődtek, de Gábor maga is nagyon várja a napot, hogy idén végre belakják a saját pincét, ahol minden borászati mozzanat egyéni elképzelései mentén történhet majd. Látványos új támfalak a dűlőben, tiszta borok a palackban, egy váratlan világfajtával kiegészülve, friss brand, gyönyörű címkék a civilben borsóval foglalkozó termelőtől. Lássuk, milyenek a borok a ‘Borsó Házából’!

Mádi birtok, tállyai dűlőben (de nagyon közel Mádhoz). Illatban csupa egzotikus, direkt gyümölcs: narancs, citromhéj, limehéj, sok-sok érett citrus primer jegyei. Ízben félszáraz maradékcukor, sok primér zamat, kerekded korty, nőies kedvesség, sok érett déli gyümölcs: mango, ananász, citrusok. Egyszerű, de tiszta és nagyon könnyen iható muskotály, túlzó fajtakarakter nélkül.

Sajátos út a Királyudvar pályafutása Hegyalján. A pince ezredforduló körüli jelentőségét aligha lehet túlbecsülni: merész, formabontó borműhely, hihetetlen csillagállásokkal, elképesztő minőséggel régi és új stílusokban egyaránt: az első tíz év nyomán egyértelmű volt a csillag a 2014-es TokajGuide óta! De aztán valahogy mintha a befektetői/vállalkozói kedv Anthony Hwang számára egyre macerásabbá vált volna (bár alighanem vannak ezzel egy páran így a Hegyalján befektetők közül). Az csak egy dolog, hogy Szepsyvel nem egyeztek, majd Demeter Zoltán is önálló útra lépett. Az általa felkészített Juhász Szabolcsnak súlyos stafétát kellett átvennie, de megbirkózni látszik a feladattal, noha 40+ hektáron kell a biodinamikát gyakorolnia a szomszédok mellett. Közben kibontakozott egy szép pezsgős úttörőmunka is, ám mégis maradt bennem hiányérzet a 2008 utáni borokat illetően. Egyre kevesebb igazán fényes tétellel találkoztam, és olyannal, ami a 99-07 közötti érát megközelíti, akár aszúban, talán egyet sem (a 2008-as aszúval is sok fenntartásom volt). Itthon továbbra is elvétve lehet találkozni boraikkal, de most elérkezett az igazság pillanata. 

Száraz november helyett ismét édes köröket futunk, a júniusi vaktesztünk borait kiegészítve néhány érdekességgel. A kóstoló egyértelmű tanulsága, hogy a coravin az édes borok esetében különösen is hasznos eszköz: olyan érzése van az embernek, hogy ezek a palackok ezen szondázási módszerrel hosszú évekig nem kezdenek halványulni (azt eddig is tudtuk, hogy a hűtőbe visszatett édes borok simán visszadugózva is hónapokig állják a sarat). Van a sorban olyan tétel, amit már harmadszorra coravineztem, de olyanok is, melyeket most először: semmilyen romlási tendencia nem írható le (száraz boroknál már inkább merülnek fel kétségeim). Visszatérő vendégünk a Péter Pince ezúttal összes édes kabarját bedobtuk a mélyvízbe, de tiszta zéta is szerepelt a sorban, Oremus, Bardon és Szóló késői szüretek mellett. Csillagokban sem volt hiány. De nézzük, kik kerültek ki győztesnek az erős mezőnyből!

Elkezdjük a száraz novembert néhány száraz tokajival. A mai vakkóstolóban csavarzáras borok nyíltak, s mivel ebben a műfajban a coravin nem alkalmazható, így ezeket a palackokat most egy héten át szondázgattuk otthon (a pontokon érdemben nem alakítva). Bardon, 4H és egy Palkó bor kerültek a sorba, illetve érdekességként a Grand Tokajban elkészített, 2020-as Polgármesterek Bora is. Katt a Továbbra!

Mennyi szín, mennyi árnyalat? Idén szeptemberben is sikerült tető alá hozni a Tállya-Dűlőbár eseményt, igaz az idő miatt ez most a szó szoros értelmében szükséges volt, hisz a Kerekdomb pénteki napján az eső végig kísértett minket. A tavalyi programhoz hasonlóan a különféle tállyai dűlők bemutatása volt a cél Meggyestől Bojtáig, Hasznostól Siposig. Nagy változások nem lettek a borlapon, idén is lehetett három boros, tematikus körökben ismerkedni a dűlőkkel, stílusokkal, volt egy szép ültetett dűlőtúránk, melyet Alkonyi László tartott, közben három napon át kedvenc gasztróhősünk, Czinege Tamás sütött-főzött a bár előtti kertben. Az egész fesztivál remekül sikerült és nagyon jó érzés volt látni, hogy ennyi ember érdeklődött idén is a tállyai terroirsztorink iránt. Jövőre megújulás következik, frissített koncepcióval, de továbbra is fontosnak, magunkhoz közelinek érezzük a Kerekdombot, a borvidék legkúlabb, legőszintébb fesztiválját.