X

MARADÉK CUKOR

Ripka Gergely

Kvaszinger Lacinál Olaszliszkán

"Pár éve még a kenusok adták a fő fogyasztótábort."

Ifjabb Kvaszinger Lászlóval most a FurmintFerbruáron találkoztam először. Már ott is lehetett érezni, hogy a borász egyértelműen modern szemlélettel kívánja családi pincészetük borait újrahangolni. Nyomban meg is látogattam. Tiszta, elegáns és a termőhelyhez hű a végeredmény. Kiderült, hogy a fiatal borász és családja jó kapcsolatot ápol Légli Ottóval. Olaszliszka semmilyen szempontból sem éppen a legkönnyebb terep egy friss diplomás borásznak. Döbbenet, hogy ennyi év után is milyen erős hatása van egy értelmetlen tragédiának.

Tovább

Ripka Gergely

SAP//2o13

Nagy évjárat Bzolitól

Balogh Zolit mindenki ismeri. Az online borszíntéren az egyik legnagyobb provokatőr, aki az évek során bárkivel szóváltásba tudott már kerülni, aki él és mozog. De nem csak erről ismerszik meg. A 2000-es évek közepe óta Somló egyik meghatározó borászatának, a Somlói Apátsági Pincének a birtokosa és a helyi közösség egyik fontos motorja is. BZoliról mindenkinek van véleménye. Boraik tudatosan buja, maradékcukoros, túlérett hangulata is megosztja a közönséget; én időről-időre belefutok olyan SAP borba, amik nem osztanak meg, sőt szívesen fogyasztom őket. Néha késsel, villával. A túlkapások ellenére tetszik bennük, hogy önmaguk definíciói. Nem hasonlítanak senki másra. Miért is kéne skatulyákban gondolkoznunk egy fajta/borvidék kapcsán? Szerettem a 11-es Furmintot, de a 10-es év Juhfarkja, 12-es év Hársa is élmény volt. Minden évből valami… Hanem végre itt vannak a 2013-as borok is (első alkalom, hogy mind egszerre lettek készen), éppen ezért Zoltán összekürtölte a borszakma „léhűtőit”, hogy ismerkedjenek a kiváló évjárattal egy jó hangulatú, szórakoztató előadás közepette (kb. 30 komoly étteremtől volt jelen sommelier, a 6-7 újságíró mellett).

Tovább

Ripka Gergely

Villa Sandahl Rake & Scoop 2012

A többi 12-es Sandahlhoz sokban hasonlít az illata, de valamivel még zárkózottabb. Friss, primer jelleg dominál még. Ízben sokkal több élénkséget mutat aztán. Az alkohol itt is erősebb a kelleténél, mégis van mellette húsos gyümölcsösség is. Átmenetet képez a száraz és a félszáraz jelleg között.

Tovább

Ripka Gergely

*Demeter Zoltán Őszhegy 2013.*

Vajon meddig lehet elvinni a muskotályt? Képes-e nagy, termőhelyet bemutató bort adni? Lehet, hogy csak mi szánunk neki mellékszerepet. De az is lehet, hogy csak nagy áldozatokkal tud igazán komoly szintig jutni. - Ennek az Őszhegynek gyakorlatilag nincs kifejezhető színe. Rózsás, virágos, fajtajellges muskotályosság tódul elegánsan és tisztán az illatból. Ízre picit alkoholos, félszáraz érzet. Van benne valami plusz komolyság, ami sokkal inkább elzászi traminikhez teszi hasonlatossá, mint a többi kortárs sárgamuskotályhoz.

Tovább

Ripka Gergely

NAG. Oldalolasz' Cserepes 2012. (édes)

Újabb érdekesség Németh Attila műhelyéből (egy ideig az utolsó...ha valaki esetleg már unná őket)! Van olyan, hogy az olaszrizling még meg tud lepni egy-egy radikálisabb borral. Németh Attila Gábor édeskés Oldalolaszai közt is volt egy pár ilyen. Barackos, késői szüretes mélység illatban, egy csipetnyi teafűvel. Ízre kitűnő arányok, félédes-édes cukorérzettel, krémes és hosszú ízzel. Temérdek érett gyümölcs, váratlan meglepetés a bor Mátrábol és Olaszrizlingből. Wow.

Tovább

Ripka Gergely

Bakó Ambrus Villa Mellett Kéknyelű 2012

Bakó Ambrus folyton meglep némely elbűvölő garázsborával. Mi mindent ki lehet hozni fajtákból, s persze a remek badacsonyi adottságok együttállásából! Megfontoltsága, profizmusa bizonyíték mindannyiunk számára, hogy nagy borok készítésére predesztinált borvidékeink és fajtáink vannak. Erre ékes bizonyíték a Villa Mellet kéknyelű válogatása is. Zárkózott, édeskés hangulatú illat, kis vegetális beütéssel. Ízben kerek, széles, de enyhén édeskés, cukros is. Sima és élmentes, szép ízei vannak. Az alkohol ugyancsak érezhető és az íz vége egyértelműen édeskés, de ez a borász természetesen fejlődő boraitól egyébként nem áll távol.

Tovább

Ripka Gergely

Új szelek fújnak Mádon

Kóstoló Szepsy Istvánnal, 5 év után

Hosszú ideje nem kóstoltunk Szepsynél. Voltam nála nyáron interjú végett. Utána meghívást is kaptam. Jártam is nála, ha Mádon jövet-menet kérdésem volt, de kóstolni 2010 óta nem nyílt alkalmam nála. Véletlenek persze nincsenek. Talán most jött el újra az ideje... Akinek volt már ebben része (ajánlott), az tudja, hogy vele egész más élmény borozni, mint bárki mással. Pillanatok alatt a hatása alá tud vonni bárkit. Általa másképp látjuk Tokajt, kicsit másképp látjuk magát a bort is. Szepsy István látásmódjával sokminden új megvilágításba kerül (ahogy magát a borvidéket is képes volt megváltoztatni a rendszerváltás után). Pedig a maga puritán valóságában nincs itt semmi csodafegyver: Szepsy István alázattal áll a látogatók elé, köveket mutat, bort tölt és mesél, őszintén, szívből, átéléssel olykor meghatóan. A hatás pedig nem marad el soha. Így évek múltán sem.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus Late Harvest Cuvée 2011

Az Oremus immár klasszikus, karcsú, átlátszó palackos late harvestje.... Most is tisztán gyümölcsös illat: mézes, nektáros, de botritiszt nem mutat (2011 nem volt kifejezetten aszús évjárat). Vitális, tökéletes egyensúlyú, bár a kis kesernyét viszont nem vártam a végén.

Tovább

Ripka Gergely

Vincellér FizziMiska 2013

Félszáraz gyöngyöző rosé. Miért lenne ez baj? - Ez a műfaj aztán tényleg nem a megfejtésekről szól: csajos, fiatalos, bulis, nyári, teraszozós ital. Egy kellemes szilveszteri buli felvezetéséhez ennél több se kell. Illatban egészen meglepően moderált. Ízben jóleső és integrált a cukor, lágy, légies, de hogy ne legyen unalmas, szénsavassága megtölti lendülettel, jókedvvel, nevetéssel.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Nobilis Sárgamuskotály 2012

A Tokaj Nobilis muskotályai örökös kedvencek számomra ebből a fajtából. Pedig sem a félszáraz, sem az illatos borokért nem rajongok, de Bárdos Saroltának sikerült ezt a múfajt már a Gróf Degenfeldnél is izgalmas szintekre hangolnia. Újabb és újabb saját muskotályai is mindig szépek, kedvesek, finomak, megbízható vételnek mondhatók abszolút. Fajtajelleges, muskotályos, virágos és szappanos jelleg, megszokott fajtajegyek legszebb, legtisztább formát öltve. Friss savak, mellé pont passzoló cukor, úgy hogy a bor lendülete is kiváló. Félszáraz örömbor, a műfaj kiváló kipviselője. Kedves, könnyed, jól iható, de mégis izgalmas muskotály.

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Barta Pince - gyorsszemle

Minden ugyanaz, csak másképp

Homonna Attila pár éve elhagyta a fedélzetet a mádi Rákóczi Kúria alatti pincében. Közben a fiatal Ujvári Vivien csatlakozott Barta károly csapatához és 2016-tól már egyedül ő készíti a borokat. Nehéz egy ekkora tehetséget pótolni, de bizton állíthatom, a csere bevált. Homonna Attila stílusa évekig elég markánsan megmutatkozott a Barta borokon. Szeretem azt a stílust is, de még jobban szeretem a saját boraiban, a bényeiekben. Viviennel egész más irányt vettek a borok. Olyan szakemberrel lépett el a pince egy frissebb irányba, aki száraz boros technológiákból látott már egy párat a nagyvilágban, de Hegyalján is. Így a borok is úgy lettek másak, hogy közben a Király-dűlő is szépen teret kap bennük 

Tovább
Tállya

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Kikelet - gyorsszemle

Origotól a tarcali dűlők csúcsáig

Stephanie-nál is bizony rég jártam már. Tán évjáratok is elmentek, amióta a borvidék talán legnagyobb szárazboros tehetségével utoljára le tudtam ülni kóstolni, beszélgetni, hallgatni, ahogy egyéni látásmódjával ráközelít Tokajra, Tarcalra, furmintra, hársra. Pedig náluk mindig van valami különös rezgés. Egy dolog azonban változatlan: Bereczék továbbra is kitartanak a Tokaji-hegy és Tarcal mellett. A borok mindigis elegánsak és csiszoltak voltak, szerkezetben és érésben ezek a borok egészen máshogy viselkedtek mindig, mint akár a mádiak, akár a bényeiek vagy bodrogkeresztúriak.

Tovább

Ripka Gergely

Vincze Tomi – gyorsszemle

2017-es minták egy sárospataki garázsból

Egy pillantra sem állunk le a FurmintFebruározással, és a Hegyalja körüli kincsvadászattal sem! Talán tényleg a legfontosabb feltétel egy borászatnál az, hogy mekkora az alázat a gyümölcs és a tisztaság oltárán. Kell persze a szakmai tudás, az erjedés misztériumainak ismerete, de van egy csomó megmagyarázhatatlan dolog, amire az embernek talán nincs és nem is lesz soha direkt ráhatása (fenológiai érettség, gyümölcs sav- és cukorösszetétele, évjáratok stb). A túl fiatal Vincze Tamás sárospataki gyerek, Debrecenben járta ki nem rég iskoláját és most minden figyelme önálló mikroborászatának és saját stílusának megformálására irányul. Persze nem ennyire véresen komolyan, ahogyan azt én most itt leírom. Ez a srác sokkal inkább amolyan ráérzős tehetség. Talán ismerik ezt a típust: aki nem görcsöl rá a szakirodalomra, nem pörög a technológiai részleteken, csak beérzi, hogy egyik vagy másik területe mire képes, egyik vagy másik alapanyag mire lehet jó, egyik vagy másik eljárás hogyan is működik, s persze tanul és tapasztal. S amivel kezdtem: a szép gyümölcsöt és a tisztaságot nem megkerülve dolgozik persze. Pár éve a művelt alkoholistán az az Octoupus méltatta őt elsőként, aki a magyar borok egyik legszigorúbb kritikusa. Hát nézzük, mit tudott Patakon 2017: 

Tovább