Malatinszky Csaba Kúria Merlot 2015
Erősen animális, érett palackbuké. Magas tannin, kortalan íz, hosszú, telt, sűrű szövet, sötét húsú gyümölcsökkel. Markáns tapadás, még most is fiatal. (6+)
Erősen animális, érett palackbuké. Magas tannin, kortalan íz, hosszú, telt, sűrű szövet, sötét húsú gyümölcsökkel. Markáns tapadás, még most is fiatal. (6+)
Szép érettség, bőr, szárított paradicsomos avarosság. Ízben szuper érettség, szép cseresség, édes fűszerek, összeérett alkotók, elegáns, komoly, kesernyés étcsokival, tapadó szárítással. A franc kevésbé, de a merlot most tetszett ebből a sorozatból.
Malatinszky Csaba villányi borai is régen kerültek elő blogunkon. Éveken át a franc nagymestereként tartotta számon a szakma. - Érettebb karakter, tercier jegyek, öreg bútor pörgethetők ki illatából. Cseres, tanninos, érett, sőt kicsit húzós tannin jellemzi a bort. Szárít, tapad és már nem is valószínű, hogy ez struktúrában szebb lesz ennél az érettségi állapotnál.
Kádár Hungary: A hordó, ha elegáns
Nyilván rengeteg dologban jók vagyunk, biztos bármilyen sportban azok is lehetünk később, ha elég milliárdot eltapsolunk rá látványosan, de egy dolog már történelmileg is bizonyított. - Kádárhatalom vagyunk. Akármilyen picik is, de tudnunk kell, hogy a zempléni, mecseki, bakonyi, börzsönyi, mátra-hegyvidéki északi, hűvös, sziklás lejőin a világ talán legkiválóbb hordóalapanyaga tenyészik határainkon belül. A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) szálszerkezete, szívóssága és remek csersavösszetétele miatt pár éves, szabad ég alatt történő érleléssel (és nem szárítással) világszerte nagybecsű hordókat ad a borászok nagy örömére.
Magam is büszke birtokosa vagyok egy kádár-végzettségnek és maximális örömmel, tisztelettel csodáltam azokat, akik máig űzik ezt a csodálatos mesterséget. A kézi erőt ugyanis mind a mai napig nem lehet kihagyni a hordóból. Persze itt-ott gépesítették, fejlesztettek a technológián, de a humán-háttér ma is nagyon kell a jó hordóhoz. De milyen is a jó hordó? Azért kezdtem el kádárnak tanulni, mert tudtam, hogy egész más a jó hordó egy kádárnak és egész más az ideális érlelőeszköz a borásznak. Hogy ki az, aki ezt a drága technológiát, drága terméket gazdaságossági és piacossági szempontok szerint képes közös nevezővel legyártani a két szakma közt? Kalydy András, a 90 %-ban exportra termelő Kádár Hungary Kft hordók közt és borok közt is magabiztosan mozgó vezetője hívott össze borászokat és borszakírókat egy kis közös kóstolgatásra.
folytatódjék a nosztalgikus flashback
A magyar bor újkori útkeresésének történetmesélését legutóbb 2005 végén hagytam abba. Az évtized első felében megjelentek tehát az első igazi referenciaborok, az első újkori nagy évjáratoknak köszönhetően (1999, 2000, 2003). A barrikhordó sok helyen még mindig főszereplő, kékszőlők közt a Cabernet sauvignon szintén, de az első bíztató márkák (Kopár, Duennium, Primarius stb) felépítésével a dél-pannon régiók – Villánnyal az élen – elkezdték ébredésüket. Egerben Lőrincz György, Bukolyi László kezdenek nagy telepítésekbe a legjobb termőhelyeken. Tokaj száraz és édes újragondolását pedig Szepsy István és Demeter Zoltán kezdik el együtt a külföldi tőkével, romokból újjáépített Királyudvarban, olyan komoly nevekkel karöltve, mint a szintén külföldi érdekeltségű Oremus, Royal Tokaji és Disznókő pincészetek.
Ilyennek láttam az elmúlt évtizedet
Fontos évtizedet zárunk nem sokára. Nagy dolgok állnak mögöttünk, de érzem a zsigereimben, hogy még nagyobbak előtt állunk. Sokminden történt az elmúlt esztendőkben, sok fontos, tanulsággal teli esemény. Voltak tragikus veszteségek, de még nagyobb a biztató, fiatal utánpótlás szőlész-borászaink körében. Így még az új, 2011-es év előtt kicsit rendhagyó írással jelentkeznénk. Lehet sírni, keseregni, milyen rossz nekünk, milyen siralmas állapotok uralkodnak hazánkban. Én nem fogok így neki indulni ennek az évnek (sem). Nézzék el nekem, de nem tudok, nem bizakodó lenni az új évezred első évtizede végén! Kis seregszemle az elmúlt esztendők eredményeiről.
Intenzív, mély rózsaszínes bor. Benne szemmel alig látható, aprócska buborékok kavarognak kitöltés után. Illata szúrós, nem a parfümszerű málnás-szamócas vonal, a felnőttesebb, teltebb stílus képviselője. Ízben sem a túláradó gyümölcsözöné a főszerep. Nem áttetsző, vagányabb, tartalmasabb rosé. A fanyar savak dominálnak, üdén fanyar, zöldfüves ízekkel, a határozott lecsengésben kis pirosribizlis, bogyósgyümölcsös, joghurtos búcsúval. Az acidok ételt kérnek. Aki pedig sokallja a savat, kérjen hozzá szódát!
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: