Luka Enikő 2011/ vol. #2.
Luka Enikő újabban kap hideget is meleget is a bloggerektől. Ősszel meséltem a 11-es vörösökről. Nekem nem volt különösebb fönntartásom velük. Tiszta, fajtajelleges borok, s nekem szimpatikus, hogy egy olyan fajtából is, mint a Zweigelt-ből is próbál nagy bort megformálni a pince (nem mintha ez könnyű lenne, de az általam eddig megismert két évjárat ígéretesnek tűnik). Egyeseket talán megbotránkoztathat, de nekem a burgenlandi párhuzam is tetten érhető a borokban a megszokott, hűvös sopronisággal megtoldva. A fa vagy pláne az alkohol szinte soha nem telepszik rá a borokra, s én úgy látom, a borászat limitált tételeinek megvan a maga rajongótábora is. Sopron újabban töretlenül modern irányba fejlődő és szimpatikus pincéinek dinamikáját szerintem Luka Enikő sem bontja meg...