Színre sokkal halványabb, mint a korábbi években. Beleszaglászva le is lepleződik a tettes: csupa kadarkás fűszert mutat orrban, és primer piros ribizlivel is kényeztet bőséggel. Élénk savérzet, fűszerek, egries hangulat minden részletében, ami autentikusabbá teszi a korábbi turános, alibernet-es, menioire-os kutyáktól. A kadarka egyértelmű hatást gyakorol a borra, bejön.
Lőrincz György legdrágább fehérbora. Furmint és Chardonnay házasítása a Nagyeged Mária-szobor alatti részéből. Banán, trópusi gyümölcsök, széles, dús nagybor. Széltében, hosszában sok. Vastag, húsos, sós, picit fémes, picit alkoholos, amitől picit lusta is. Sokminden történik a kortyban. Remélhetőleg az idő rendezi majd a kilógó részleteket.
A szerteágazó St. Andrea sor egyik fehér csúcsa. Zeller, kukorica, mélység és súly van az illatában. Egyértelműen édes illat. Szotyi, krémesség az ízben. Szénsavas, zamatos korty, kevés sav, szép fahordó, arányos, finom, kicsit talán ellustul, nehézkessé válik a vége. Komolyabb fehérbor, érlelési potenciál terén sok lehet benne.
Fehér virágok, kerti zöldfűszerek, zsálya, frissebb sokkal a korábbi élményekhez képest. Simaság érződik ízben, kis alkohollal, mégis üde gyümölcsökkel vesz le a lábamról, krétás ízek, kis kesernye, némi fahordó egészíti ki kellő súllyal.
Kell-e még elemezgetni egy bor árát?
Lőrincz György nagyot és merészet álmodott a Nagyegeden. Pontosabban mostmár ott is. Mária szobor, tudatos új telepítések, nagy fehér és persze nagy vörösborok képét előrevetítve. A St. Andrea nagyjából 2006-2009 körül került igazán a figyelem középpontjába, ami persze nem jelenti azt, hogy ma ne venné körül nagy érdeklődés rezdüléseit. Volt közben nem egy kiváló Merengő, megbízható Áldások, vidám Kutyafáják, csillaggá alakult Napborok, majd emlékezetes kadarkák és dűlős fajtaborok után egymás után érkeztek a bikavérek, főként superiorok. Itt van az első grand superior is. Az újonnan épülő brand ára okozott is sokféle reakciót… Bár talán annyira nem is volt zajos visszhangja a 26ezres árnak, mint amennyire lehetne (vagy lett volna mondjuk tíz-tizenöt éve). Talán már túl vagyunk azon, hogy egy bornak az ára tarkón vágjon minket. Facepalmozó-szkeptikusok úgyis lesznek mindig, ahogy kíváncsi hedonisták és rajongók is; a borok pedig így vagy úgy, de mindig megtalálják a maguk végső, méltó helyét. Megérkezett tehát közénk a Nagyeged Bikavér Grand Superior első évjarata mint a legdrágább magyar vörösök egyike:
Szokatlan illat, zárt most még, de a hordó vaníliája még uralja. Krémes, jó struktúrájú bor. Sok gyümölcs, jellemző egri hangulat. Lesz belőle szép bor, egyelőre még kibontatlan tehetsége emeli ki.
Egy évvel ezelőtt kóstoltam, akkor nagyon friss, fiatalos és illatos volt. Mostanra a fahordós jegyek kerültek előtérbe némiképp. Pici gyöngyözés a pohárban. Termálvizes illat, orvosságosság, fa.Vaníliás tölgyes, fehér virágos, érett, lédús gyümölcsös, barackos illat. Ízre kerek, gömbölyded, finoman fás, kicsit újvilágias benyomást kelt. Krémes, hosszú, fahordós íz. Jól felismerhetően St. Andis vonások, de azért tartalom terén nincs szégyenkeznivalója. Közepes hossz. Simaság, lágyabb savakkal jellemezhető, különösebb izgalmak nélküli egri fehérbor.
Sokadszorra kóstolom megjelenése óta és még soha nem botlott meg. Még mindig fiatalosan élénk szélű, de mély színű. Szép pikáns fűszerek orrban (paprika, bors), földességgel, elegáns hordókísérettel és érett pirosas gyümölcsökkel üdítve. Semmi közhelyesség, ez tetszik benne a legjobban. Ízben komoly tartalom és feszes elegancia. Nagyon jó állagú savai, cserei teszik kiemelkedővé. Füstölt sonkás, közben egries hűvösség. Porózus szárítás a végén és szépen fás utóíz. Lendületes, nagyszerűen kitöltött korty. Úgy nagy bor, hogy nem esik a túlsúlyosság semmilyen hibájába. Komolyabb húsételek elsőrangú kísérőjét látom benne. Az elmúlt évek egyik legjobb bikája nekem még mindig, újra meg újra...
Melyik borvidéken érdemes keresgélni a pillangóvá formálódó Kadarkát?
Lassan többet írok Kadarkákról, mint bármi másról (igaz nem olyan rég a fehérborok és Tokaj nyújtottak némi egyoldalúságot itt az oldalon, legyen annyi elég, hogy törekszem a változatosságra). Nehéz ezt a törékeny és szőlőben, pincében egyaránt érzékeny fajtát egzakt módon megfogni. Annyi árnyalata van, annyi borminőséggel találkoztunk már, hacsak akár pár évtized távlatában tekintünk vissza élményeinkre. Volt itt presztízsromboló lejáratás, kannásbor, láttunk nagy (vagy épp nagyravágyó) Kadarkákat Egerből, de egyre inkább a mediterrán klímahatású Villányból is; hétköznapibbakat, mind finomabbakat Szekszárdról, mosolygósabb sillereket, asztali minőségű borokat az Alföldről, végül egyedi különlegességeket (mai) határainkon túlról (Ménes, Hajdujárás, ahonnan mint tudjuk a fajta is benépesítette a Kárpát-medencét).
Kóstolási jegyzetek
Van már egynéhány jó, autentikus borászat Magyarországon. Beszélni kell róluk és soha nem szabad többet panaszkodni, mint örülni annak, amink van! Különösen okot ad az örömre egy ilyen rendezvény, ahol a profi szervezés képes összerakni a kép darabkáit, keretbe foglalni azt, s a közönség egy helyen ennyi izgalmas és hiteles borral, borásszal tud kapcsolatba lépni. A furmintokban most sem csalódtam, a vörös kép vegyes volt most is, de talán legjobban egynémely Olaszrizlingekre sikerült rácsodálkoznom. Kóstolási jegyzetek következnek:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:
Érlelt löszborok tanulságai Tokajból
Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:
Eszterbauer vs. Sebestyén
Sok évvel ezelőtt egy egri borásszal beszélgettünk az egri éjszakában egy már nem létező borbár teraszán Gárdonyi Géza egykori háza mellett. Sommásan annyit mondott bikavér témában, hogy míg Szekszárdnak a bikavér játék, addig Egerben nem az/élet-halál kérdése. Az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj kapcsán beszélgettünk, és egyetértettem vele, noha rendre mégis Szekszárd jött ki nekem meggyőzőbbnek, tisztábbnak az összekóstolások alkalmával. A kékfrankos alap mellett tudjuk, hogy Szekszárdon (egerrel ellentétben) a kadarka is fontos szerepet kap a bikákban, ami szerintem érthető, ha már a Kárpát-medencében vagyunk. Két általam kedvelt szekszárdi termelő borát kóstoltam most össze a nappaliban komparatív módon, hogy kicsit frissítsem a (szám ízét és a) tapasztalataimat a témában.
Robotok a szőlőben, mesterséges intelligencia a bormarketingben és 21. századi borélmény
Robotika és mesterséges intelligencia, alkoholmentesített és csökkentett alkoholtartalmú borok, 21. századi borélményközpont, kóstolós masterclassok, interaktív viták; a március 1-re szervezett Borkonferencia igazi hazai és nemzetközi nagyágyúkkal készül a több eseményre is elegendő témákhoz!
I/IV. klubest (2024) részletei
I/IV: Már itt bujkál a kertek alatt február hava. Ami azt jelenti, hogy egyszerűen nem lehet más a témánk, mint Tokaj száraz oldala. Azon belül is a Tokaji-hegy száraz oldalával fogjuk megnyitni az idei TokajMagic eseménysorozatot. A löszös termőhely, az évjáratok és a furmint potenciáljáról a **Bott Pince Teleki-dűlős borsora fog mesélni majd nekünk, de ahogy mindig, most is csatlakozik hozzánk személyesen Bodó Judit, aki még nagyobb mesélő, és aki rengeteget segített ennek a különleges száraz borsornak az összeállításában is. Volt már korábban több dűlős összeállítás is tőlük, de a Telekit ilyen mélységig még soha nem jártam be én sem (alighanem a borok készítői sem):