A Bortársaság alap loire-i sauvignonja, mely sokadik éve megbízható origo a műfajon belül. Ez a 20-as most egy kicsit mégis más, mint amit eddig ez a bor mutatott. Illatban elég diszkrét, kis kréta, licsi, egres és némi csalán, paprika bújik elő belőle a pohárban forogva (de úgy gondolom, aki ennél kifejezőbb, harsányabb sauvignonra vágyna, nem egy hazai tétel kifejezőbb tud lenni nála aromák terén). Ízében aztán meglepően lekerekedett élek és sarkok jellemzik, mintha nem lenne teljesen száraz. Zamatos barack, egreses, enyhén grapefruitos, zöldalmás ízek, frissesség van benne bőven, de a fajta roppanóan fineszes, citrusosabb, szárítóbb ízei elmaradnak. Így inkább egy amolyan feminin sauvignon ez, amit a savra érzékenyek fognak szeretni. Tiszta és remek bor, de volt már izgalmasabb kiadása is...

Az idehaza is elérhető loire-i termelő alap Sauvignonja. Alaposan kiszellőzött palack (mely bontáskor elég tartózkodó, majd megjárta a Horvátország-Bp távot). Pár nap után a tipikus csalános, vegetális hangnemre vált. Puskapor, száraz réti virágcsokor, fehér bors, menta és más zöldfűszerek izgalmas összessége. Ízben sós, élénk, de nem túlzó savú, csiszolt és szer felett tiszta, roppant élvezetes, bodzás, finoman grapefruitos zamatú fehérbor, sok mentás, vegetális jeggyel a lecsengésben. Nagyon tisztán hagyja a szánkat, szép terroirjegyek búcsújával, aztán az ember csak issza és issza önfeledten... (Legfőképp érezhetően nagyon profi bor ez.)

Bodó Judit és Józsi körül mindig zajlik az élet. Ott van például a Mindszenthavi Mulatság, a Dűlős Farsang, a Borday a Csontos Présházban, most épp a Keresztúri Kerámiagyárat újítgatják rendületlenül. A több éves projekt végére idén remélhetőleg egy szép birtokközponttal lesz gazdagabb az immár 5 fős család, amely mint tudjuk Felvidékről csöppent Hegyaljára, sőt igazából Bodrogkisfaludon lett családdá. Bár mindig akadt elég dolguk, de pár éve még a bloggereket is leráncigálták a városból, a laptop mellől, hogy Ne csak írják, tudják is meg, hogy készül a bor, amit aztán ízekre szedünk, megfejtünk, pontozgatunk, csillagozgatunk. Persze ezek a kiscsoportos foglalkozások mindig tapasztalással, tanulással jártak, a nap végét is munkával (azaz kóstolással) zárva. Ahogy nőtt a Bodó család, a Ne csak írja… elmaradt, de a borszerető barát és borász cimbora nem lett kevesebb, így minden februárban összejönnek kicsit, hogy a tíz éves évjáratot megkóstolgassák. Ez most 2010 lett volna, de mivel akkor alig-alig lehetett találni egészséges szőlőt széles e hazában, így többnyire a nemzetközi mezőnyből válogattunk ki csúcsokat, ki-ki a maga ízlése szerint. A véletlen úgy hozta, hogy idén én is jelen lehettem. Beszálltam hát én is egy palackkal. Hogy mit választottam egy ilyen illusztris társasághoz...?

Diszkrét, alig felismerhető vegetális, friss, üde sauvigonosság, kis egressel, licsivel, fehér húsú gyümölcsökkel, tisztán, fiatalosan, szépen. Ízben meglepően kerek, egyáltalán nem a savak dominálnak benne, sokkal inkább a kerek, érett grapefruit és fehér húsú gyümölcsök, amiket az illat is ígért. Finom húsossága, komplex szerkezete van, egyszerre szórakoztat és tanít a fajta által. Finom, roppanó fajtejegyekkel, mindvégig frissíti a szánkat. Igazi gasztrobor, amivel köszönthető majd a tavasz. Több, mint korrekt loire-i sauvignon az áráért!

Még egy ráadás franc, melyet a búcsúvacsorán kóstoltunk több más borral a játék kedvéért. Animális és piros gyümölcsös illat, vakon Chinonnak tippeltem. Jóleső, fanyarkás íz, szárító savakkal, finomszemcsés textúrával szájban. Az elegáns loire-i meggyes vonal is nagyon szépen megvan benne. Tetszett.

Befejező részéhez ér a Loire középső szakaszát érintő kalandozásunk. Egy vegyes sorral zárul a cheninnel és a cabernet franc-nal való ismerkedés. Nyitott pince garázsában kóstolgattunk Arnaud Lambert saumur-i és saumur champigny-i borai közül. Borokon át megízlelhettük, de belülről sajnát szemünkkel is megnézhettük a lenyűgöző Chateau de Brézé-t is, mely az egyik leghíresebb a köztudottan gyönyörű Loire-völgyi kastélyok közt.

Már az előző posztban is sikerült a fiatal és tehetséges Aurelian-nál megcsodálni, micsoda részletgazdagságra és fineszre képes a Cabernet franc Bourgueil-ben (pláne ha valaki Burgundia felől közelít rá). De meglehet, hogy Saumur Champigny talán még ezt is képes überelni, ha ott is megfelelő kezek segítik világra. A régió vöröseivel való ismerkedésben két fontos állomás volt még hátra: Parnay és Brézé. Akik követik fb oldalunkat, azok már sejthették, bizony jártunk és kóstoltunk a méltán híres Chateau Yvonne barlangpincéjében is. Az épület természetesen kívülről is igen impozáns, a barlangpince meg olyan, akár batman rejtekhelye. De nem Bruce Wayne és Alfred fogadott minket. 

Az egész túra folyamán Saumur-Champigny és Bourgueil volt számomra a legközelebb ahhoz, amit egy vörösborban elegánsnak és kifinomultnak tekintek. Halász Imi, aki a trip szervezője volt, mindkét apellációban olyan pincékhez kalauzolt el minket, ahol nagyon szabadon, őszintén és lélekkel nyúlnak a Cabernet franc-hoz. Ma Bourgueil-ről lesz szó, méghozzá egy igazi artizán borász tolmácsolásában. 

Mondanom se kell, mindenki nagy várakozásokkal érkezett meg a csapatból a legendás Joly borászatához. Nicolas Joly a Rudolf Steiner-féle biodinamikus tanok legfontosabb továbbörökítője napjainkban. Mi több igen sok szempontból tovább is fejlesztette a néhol a spiritualitással és kevésbé egzakt tudományosan leírható biodinamikus elméleteket, melyet számtalan könyv formájában kiadott az elmúlt évtizedekben (közülük Az Ég és Föld szülte bor 2006 óta a Borbarátnak köszönhetően magyarul is elérhető). A Coulée de Serrant 1976-ban került a Joly családhoz, 1980-tól teljesen biodinamikusan működik, 1984 óta Demeter védjegyet élveznek és 3 apellációból készülnek boraik. A birtokközpont két épületből áll: az egyik monostor volt, ma Joly él ott, a birtok kastélyszerű nagyobb élülete pedig maga a birtokközpont, ahol Virginie Joly minket is fogadott.

A Loire mentén Vouvray felé kanyarodtunk a sümegiekkel Chinon után. Ez pedig azt jelenti, hogy a Chenin hazája a következő állomásunk. Nekem mint Tokaj-kedvelőnek nyilván ez volt a túra központi témája...már a repülőútat szervezve is sokszor eszembe jutott, hogy a chenin mennyi mindenben hasonlít a mi furmintunkra (sok különbséggel együtt persze). – Neutrális, jó cukorgyűjtő, visszamaradt cukorra is képes, botritiszre is hajlamos, termőhelyet jól közvetíti, pezsgő és édes bor is készülhet belőle, aztán a palackban fejlődve a chenin-nél is ugyanúgy feladja a leckét az oxidáció kérdésköre, akár a furmint esetében. Két elismert birtokot látogattunk meg itt: a *Királyudvar loire-i testvérbirtokaként idehaza is híres Domaine Huet-et, majd a sokkal kisebb, amerikai Peter Hahn-t, a Clos de la Meslerie-nél zárva a napot.