X

LEÁNYKA

Ripka Gergely

Terra Hungarica – borszalon/2012.

Kóstolási jegyzetek

Van már egynéhány , autentikus borászat Magyarországon. Beszélni kell róluk és soha nem szabad többet panaszkodni, mint örülni annak, amink van! Különösen okot ad az örömre egy ilyen rendezvény, ahol a profi szervezés képes összerakni a kép darabkáit, keretbe foglalni azt, s a közönség egy helyen ennyi izgalmas és hiteles borral, borásszal tud kapcsolatba lépni. A furmintokban most sem csalódtam, a vörös kép vegyes volt most is, de talán legjobban egynémely Olaszrizlingekre sikerült rácsodálkoznom. Kóstolási jegyzetek következnek:

Tovább

Ripka Gergely

Orsolya Pince Hermány Leányka 2008

Sokat írtam már Turcsek Orsolyáról és Tarnóczi Zoltánról, de arról talán még nem, hogy a fehér szőlők közül az olyan fajtákat is nagyon pártolják, mint a Viognier és a Leányka (lenn a pincénél egy évvel ezelőtt tetszettek a 2009-es, friss fehérboraik). A Leányka, a borvidék jellemző fajtája, melyről egyetemi tankönyvem is így ír: „Méltatlanul háttérbe szorult fajtánk”, illetve említést tesz egy izgalmas nektáros zamatról is. Az utóbbi időkben számomra Sike Tamás Leánykái voltak a leginkább meghatározóak (tény, hogy nem iszom minden héten e fajta borából). De meggyőződésem, hogy ő valami illatos klónnal dolgozik, ugyanis más leánykában én még olyan tömény muskotályosságot nem éreztem, mint az ő 2008-as, 2009-es évjárataiban. Lágy, jó ivású, igazi nyári borok, szerettem őket.
A hermányi területről való borok, az Orsolya Leánykái közt, úgy tudom, a kedvesebbek, közérthetőbbek közé tartoznak (merthogy van nekik többfelé is ebből a fajtából). Színe élénk citromszín, illata friss, nagyon üde, parfümös, nyári virágözön, zöldalmával. Ízben elég visszafogott, a fajtára jellemzően lágy, mégis frissítően vibráló savakkal, érezhető kesernyével, némi alkoholossággal is, de mégis minden kellően a helyén van. Zamatos, kifejezetten aromás fehérbor. Melegedve/szellőzve a koncentrált (késői szüretes?) alapanyag sűrű, diós, süteményes aromái, illetve a fahordó jegyei is előkerülnek. (Nem mondom azt,hogy ilyen árban nem kapok komolyabb bort, vagy hogy kevesebbért hasonlót, de ezzel együtt is szerettem, s a fajta és a borászat egyaránt megérdemli a figyelmet.) 6

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#4

Egy újabb karton bor, mely megéri az árát

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Sike Leányka 2009

Nos, ha a 8-as Leányka muskotályos, meg szőlőlé illatú volt, akkor ez a bor valami bodzaszörpös, szőlőlés gyümölcskoktélhoz hasonlít illatban. Elképesztő intenzív, de gyönyörű parfümösség, szappanosság, hogy egy mezei, etyeki Irsai belesárgulna. Ízben viszont komolyabb krémesebb, tartalmasabb elődjénél. A muskotályosság nemesebbik oldala ismét vezető jegy, de mellette kesernyés ízek és visszafogott, mégis virgonc, trópusi gyümölcsös, zöldalmás savak kísérnek. Egy izgalmas, egzotikus leányka, melyből hamar legurul egy üveg.

Tovább

Ripka Gergely

Sike Leányka 2008.

Érettszőlős, gyümölcsösen édeskés illat, benne késői szüretes, töppedt jegyek nyomaival, melyek az illatos Leányka fajta velejárói. Üde savak, friss érzet, kellemes reduktív egri bor, a borvidék egyik védjegyévé vált fehér fajtájából. Fröccsnek sem utolsó.

Tovább

Ripka Gergely

Ráspi gyöngyszemek

messziről jött ember

Borokkal foglalkozni többek közt azért is nagyon izgalmas szakma, mert az ember eleinte a borokon keresztül próbálja kiismerni a borászt, majd a szerencsés kóstolás közepette alkalom nyílhat a borászon keresztül megismerni a borait. Hazánk igen sok és sokféle borászegyéniséggel büszkélkedhet, melyek története általában számos hasonlóság (a természet és a környezet tisztelete, a terroirhoz való kötődés, valamiféle tökéletesség keresése) mellett rengeteg sajátosságot is mutatnak. Van aki még a korábbi rendszerben szerzett pozíciói vagy büszkeségre kevésébé okot adó „borászati” tevékenységének köszönheti mai sikereit; van akinek fölmenői évszázadokkal ezelőtt is borkészítéssel foglalkoztak; volt, akinek elege lett a főváros csitíthatatlan zajából, és leköltözött hegyaljára, hogy a szőlők közt keresse a válaszokat; olyan is akad, aki a nagyok mellett tanult itthon és külföldön, majd szép lassan önállósodott; és ott van Ráspi József, aki amellett, hogy az egyik legmélyebb tiszteletnek örvendő hazai étteremvezető, egyik nap elhatározta, hogy sajátos hozzállását az élethez, a gasztronómiához mint hivatásához, a borkészítésben is kamatoztathja.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább