Várhelyi Péter pincészetét egész biztosan sok olvasónk jól ismeri. Mi is rendszeresen írunk boraikról, de az idén 40 éves borászat sokat tett azért, hogy (egyrészt mindig szem előtt legyenek, másrészt) Tokajban a borra szomjazók számára mindig legyen színvonalas opció. A tokaji belvárosi borfelhozatal sajnos a mai napig hagy bőven kívánnivalót maga után, de Szapolyai János vadászkastélyának hajdani épülete a főtér mögött, a TV torony felé vezető ösvény lábánál ma is ugyanolyan töretlen vendégszeretettel vár mindenkit, mint 20-30 éve. Ami változott talán, hogy közben valamivel több macska lett, fel lett újítva a borozó, majd az árnyas terasz is, megújult a Hímesudvar brand arculata is, ám a lényeg mégis ugyanaz ma is: fix nyitvatartás mellett a világ bármely pontjáról érkező vendég megtalálja azt a bort, amit Hegyalján keres.

Fagyos volt az első áprilisi hétvége. Hogyan használja ki az ebből adódó lehetőséget a borblogger totálisan beleunva az értelmetlen kampányhajrába? - Kipakolja az erkélyre az összes száraz tokaji borát a pincéből (coravinezetteket és bontatlanokat), hogy egy nagy vakteszten mérje őket össze a nappaliban. Hűtés: pipa!
Pár hete a járalan ösvényen kóstolgattunk, most a konvencionálisabb száraz mezőny került vakon a poharakba. Nézzük, hogyan alakulnak a palackban régi és frissebb tételek Hegyaljáról, immár a tizenötödik vak körben!

Egy tokaji fajta, mely száraz borként csak nagyon ritkán kóstolható. Enyhe, visszafogott illat, a pincére elég jellemző körtés, zöldalmás, egreses, primer aromák.  Szép kimunkált, izmos teste van, zamatos, kis kesernyével, komoly alkohollal, némi krémes hordóval és sóssággal. Olyan fókuszt és komplexitást nem mutat a fajta, mint egy furmint vagy hárs, de tiszta, telt és egyedi íz jellemzi. 

Zsúfolt hónapok után még zsúfoltabb pince. - Június óta nem volt ugyanis vaktesztünk, így bizony jövet-menet megsokasodtak a raktárban a kóstolásra váró palackok (illetve a coravines módszernek hála van miből meríteni a régebbi tételek közt is). A 11. részben lesz kevéssé ismert és népszerűbb pince is, löszről és vulkánról, délről és északról egyaránt: többek közt 4H, Bardon, Péter Pince, korai Szóló és ***Demeter Zoltán mérkőzik meg. Most kizárólag konvencionális (dugóval zárt) száraz tételek következnek, de hamarosan érkezik egy alternatívabb száraz sor is, egy csavarzáras száraz sor és karácsonyig biztosan jönnek édesek is. A Továbbra kattintva rögvest kiderül, melyek a csillagos borai ennek a körnek:

Itt is van kincsvadász sorozatunk kilencedik epizódja. Eheti vaktesztünk főszereplője a tokaji Péter Pince (melyről más blogokon is sokat lehetett mostanság olvasni, méghozzá igen szép pontokkal megszórva). Persze néhány további meglepetés is fel fog bukkanni a mai vakkóstoláson, többek közt a a TokajGuide friss kiadásának idei felfedezettje, a Szélkiáltó Pincészet is. A csillagos élmények sem maradtak el, de nézzük, mit mutattak a borok a pohárban:

Bodó Juditék egyik kedves barátja, Pollák Tibor szokta megszervezni minden évben Bodrogkisfaludra azt a kóstolót, ahol a tíz évvel korábbi évjárat érett tételeiből kóstolgatjuk. Mindenki hoz, amit otthon a pinyóban talál, a borászok beszállnak saját tételekkel és (nyilván) a kezdő pezsgő és a jó hangulat mellett nyílt diskurzusban arra is keressük a választ, hogy miképpen fejlődnek (előre vagy épp vissza) a különféle borok a palackban. A reflektorfényben persze leginkább Tokaj. Ezúttal pedig 2011 került terítékre, mely sok szempontból fejtöréseket tartogató év. Lássuk, miért…!

Várhelyiékről mindig elhangzik, hogy elsőként nyitottak borboltot a borvidék fővárosában, Tokajban. Évtizedek óta foglalkoznak családi vendéglátással, évente ezernyi borszerető ember találkozik az általuk kínált hegyaljai minőséggel a világ legkülönfélébb pontjairól érkezve. Hímesudvar Tokaj ősi megnevezése volt, ahogy Anonymous Gestajában is olvashatjuk. Az jut eszembe erről, mennyire jó látni, hogy bár életben maradni tudjuk, sosem könnyű….mégis vannak állandósuló értékek a borvidéken, akik kis birtokméret (3 ha) is képesek életben maradni, megújulni és minőséget alkotni (trükközések és petpalackozás nélkül). Azt gondolom, ez a tény önmagában többet mond ezer okfejtő cikknél és szócséplésnél: a Hímesudvar 1992 óta a bizonyíték a realitásra, melyről az a sokszáz kisebb és középvallalkozás csak álmodik, amikor úgy dönt, vesz pár hektár szőlőt és onnan olyan borokat fog készíteni, amilyenben örömét leli, helyben eladja kedves vendégeinek (megfeszülős nagykereskedői izmozások nélkül). A kihívásokról, nehézségekről, démonokról persze Várhelyi Péter is tudna órákat mesélni az elmúlt közel 30 évből; én most azt tudom megerősíteni, mennyire fontos végvára volt Hegyaljának és a megújulásnak ez a birtok első remek aszúival, majd löszös száraz furmintjaival. S hogy milyenek 2020-ban kapható boraik…?

Karanténkiadás. Folytatjuk a vakkóstolást további innen-onnan beröppenő palackokkal. Alföldi Merlot kolléga nem rég nagy ívű posztot közölt az otthon kóstolás kontra rapid benyomások/tesztelések problematikája körül (jó írás, ajánlott). A kettőt ötvözve zajlik egyébként a mi vaktesztünk: a borokat vakon kóstolom és pontozom odahaza (Dórim segít), s aztán napokon át rájárunk a maradékra, ebből alakulnak ki aztán a végleges jegyzetek, a művelt alkoholistán (és általam) is preferált "slow tasting" módszer jegyében. Azt gondolom, bár erre nyílik alkalom ritkábban, csak ezzel a módszerrel lehet igazán objektív képet kialakítani a borokról: a pillanatnyi benyomások a felszínt mutatják csak meg, noha erre sajnos én is rákényszerülők időnként: kóstolók, pincelátogatások, borversenyek alkalmával. Folyik a soronkövetkező TokajGuide tartalmi részének összeállítása, de ebben a tanulságos vaktesztben most talán többen vannak a vájt fülűek számára némileg már ismert pincék. Lássuk, a harmadik forduló milyen meglepetésekkel szolgált:

Bár a február idén is a furmintról, azon belül is főleg a száraz tokajiakról szól, de fontosnak érezzük, hogy közben Tokaj legnagyobb múltú és legkomplexebb borairól, az aszúkról, édesekről is szó essen (hisz a furmint ezen a téren is igazén kivételes fajta). De most egy különlegesség kerül terítékre: egy tiszta Kövérszőlőből készült tarcali aszút mutatunk be. - Illatban hordó, marcipán, fehércsoki, elegáns formát öltve. Ízre megvab a citrusos elegancia és az aszús mélység, krémesség is, utóízében szép élénk, cizellált savakkal.

Hudák Péter és felesége, Bodnár Linda közösen viszik Tokaj belvárosában ezt a felettébb családias családi borházat, melyhez egyébként öt szobás vendégház is tartozik (arra az esetre, ha esetleg valaki a borozás és a finom falatok után megfáradva, frekventált helyen szállna meg, kézenfekvő opció). Összesen másfél hektárt művelnek, mindet Tokaj mellett, a hegy keleti fekvéseiben. Ahogy Péter fogalmazott, ő csak itt művelne szőlőt, itt nőtt föl, nem is tudja elképzelni, hogy másutt, északabbra kalandozzon. A Baksa, Meleg-oldal és Verebes-dűlőkben találhatók területeik, melyek a lösz ellenére szépen megőrzik savaikat. A szortiment elég szerteágazó. Péter, miután a Királyudvarnál, Hétszőlőnél és a Béresnél eltöltött hosszú éveket, tapasztalatait főállásban is a Paulaynál kezdte kamatoztatni. Éves szinten 3000-4000 palackot töltenek le.