X

KORONA

Ripka Gergely

Tornai Csomorika-Korona 2005.*

A 2005-ös száraz tokaji sor végén kóstoltuk nem rég a somlói nagyborászat Classic sorozatának borát, s bár ár tekintetében annak a sornak bőven alá ment, mégis képes volt velük tartani a lépést minőségben (még korával együtt is). Elegancia terén, arányok terén, struktúrálisan messze nem volt az előtte kóstolt Szepsy vagy a Demeter borok szintjén, de mégis értékelhető, komoly bort ismerhettünk meg benne is, úgyhogy örültem, hogy Laci elhozta ráadásként (ő fél éve nagyon kedvelte ezt a bort egy Hungarikum kóstolón).
Szépséges aranyszín, mély, barnás, borostyánosodó árnyalat. Illatban elsőre bazalt, ols-school, kissé fülledt, de hamisítatlan somlói jegyek, szellőzve dohányos, avaros, érett fűszerességgel. Az újfa illatban is, ízben is elég harsány (6 hónapot töltött hordóban). Aromáit a tercier jegyek határozzák meg, mégis mindenekelőtt: méz, sárgabarack, desszertborosság (talán még enyhe botritiszt is érzek??). Első kortyaiban nem nyílik ki igazán. Jó somlóiaknál megszokott módon, napokkal bontás után az igazi! Eleinte a hordó krémessége fed el sokmindent, de szerencsére később háttérbe vonul. Savai inkább elégségesek, de azért helytállnak, mégha nem is tobzódak igazán. Kicsi kesernye, sok ásvány, elég hosszú íz, némileg alkoholos, mégis arányos felépítésű testtel megtöltve. Izgalmas bor, két ritka fajtánkból, szép érési jegyekkel, melyek mutatják, hogy Somlón sem volt annyira gyatra évjárat 2005.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább