Közismerten markáns palackvarianciát mutató furmint. Ezt alátámasztja, hogy 4-5 palackból biztosan kóstoltam az évek során, és komoly eltérések voltak köztük, jelen esetben sajnos rossz irányban, de úgy korrekt, ha fogyasztói oldalról szemlélem ezt a kérdést: ez a palack is landolhatott volna bárkinél. Szalmaszínű bor. Illatban egyébként izgalmas tercier aromákat érezni: kamilla, körömvirág és púder. Mély íz, érettebb arcvonások, de az évjárat remek savai is markánsan jelen vannak. Mutatóban némi citrus érezhető még gyümölcseiből, aztán kenyér és egy rusztikus oxidált jelleg jelenik meg a végén, amivl a báj igencsak megkopott, jelezvén, hogy legfőbb ideje kibontani...(vagy ha valakinek van még belőle és vaktesztre viszi, érdemes előzetesen coravinezni a palackot).

Még egy igazi csemege az ünnepi hétvégére! Mérhetetlenül tiszta, fiatal, fejlődő aszúkarakter fehércsokis díszekkel, a 16-os aszúban már megismert vonások köszönnek vissza ismét (szerencsére). Mindenben nagy: savban és cukorban is, fehér húsú őszibarackos, fiatal zamataival pedig nem lehet beteleni. Végtelen korty és utóíz, határtalan mélység, csupa elegancia és kifinomult szerkezet, mindez még kialakuló köntösben. A 2016-os kiadást persze nagyon nehéz megközelíteni minőségben, de az új találkozás után úgy érzem, sikerült... Az évjárat eddigi legszebb aszúja lehet (?). (8+)

Úrágya és Király furmintja. Finom érlelés, koncentrált buké, sok almatermésű jeggyel színezve. Komplex, vastag íz, sósság, hosszúság, melyet jóleső kis édes zamat gömbölyít. Szép sav ad neki pazar egyensúlyt és nagy szerkezetet. Több, mint megnyerő száraz tokaji. (7)

Igazi különleges csemege szentestére! Csodás arany színárnyalat csillan a pohárban. Mély illat, enyhén érett, de leginkább fehér húsú gyümölcsökkel, diszkrét gombás botritisszel színezve elegánsan. Közepes cukor, de mégis széles ízek, gazdag és hosszú szamorodni, krémes tapintással, aszúszintű struktúrával. Egyensúlyos élmény a meleg évjárat ellenére is. Most is profi, tiszta, modern és kiegyensúlyozott minőség: mind a Királyból, mind pedig a borász Ujvári Vivientől. Nem is kérdés: jár a (karácsonyi) csillag! (7)

Angol újságíróknak szervezett tokaji túrát a borvidék hegyközségi tanácsa: végre valami igazán pozitív projekt! Az Angliában élő és ténykedő Toronyi Zuzu szervezte meg azt a három napos eseményt, melynek keretén belül a brit zsurnaliszták lehetőséget kaptak, hogy képbe helyeződjenek, hol tart a tokaji furmint, a hárslevelű, a pezsgő vagy éppen az aszú napjainkban. Jómagam a pezsgős és az aszús mesterkurzus levezénylésére kaptam megtisztelő megbízást, amire mondanom se kell, örömmel mondtam igent. 

A Winelovers Wine Awards és Expo utolsó napján egész nap ültetett és sétáló programok várták a hazai és külföldi zsűritagokat. Minden teketóriázás nélkül izgalmas édesekbe ugrottunk fejest a mesterkurzus-teremben: szamorodni reggelire 9:30-tól. Évek óta aktuális a téma, pár hete vakon is próbát tettünk, hogy a mai szamorodnik mennyire szamorodnik vagy épp mennyire szinte aszúk (vö. *Balassa, **Szepsy és ***Demeter Zoltán szamók beltartalmát). Kivonták a tokaji egyenletből a 3 és 4 puttonyost, érezhetően felpörögtek az események a szamó körül. Történelmileg a szegény ember aszúja lenne, amit ma gyakran 190-200-as cukorral mégis nehéz helyén kezelni egy 130-as cukrú 5 puttonyos mellett. Több pincénél mindkét műfaj erősen eltolódott a magasabb cukortartomány felé. Sok tehát az áthallás a két kategória borai közt. Nagyon fontos a szamorodni: ez az a bor, ami minden jegyében hordozza Tokaj gyönyörű édességét, miközben megfizethetőségével a gasztronómiában és a “térítésben” is kulcsszerepe van/lenne a TokajDry és a Tokaji Aszú közti sávban. Nézzük a muníciót és üzeneteket mögötte!

Alig, hogy az előző furmintos cikknek a bevezetőjét megírtam, már hívott is Barta Károly, hogy lesz nekik egy retrospektív furmint-kóstolójuk a belvárosban, közvetlenül az előző kóstoló után, ugorjak be oda is, ha van kedvem. Persze, hogy volt. A legtöbbeknek nem lehet újdonság, hogy a Barta-kronológia két jól elkülöníthető korszakra bontható: 2008-2015-ig Homonna Attilával, 2016-tól pedig Ujvári Viviennel a kormány mögött. 2017-ig kizárólag a mádi Királyból készültek a nagyszerű furmintjaik (2018-tól bejött a képbe a Kővágó is, mely dűlő rögtön az egyik legelegánsabb mádi és hegyaljai mosolyát villantotta meg furmint-hárs vonalon). Nos ezúttal mindkét borász korszakába sikerült kicsit belenyúlni, igazi ritka kincsekkel a pohárban. 

Az a hír járja, hogy mára óriási lett a palackvariancia ennél a tételnél. Hát most a szerencsés palack jutott. Fiatalon is ragyogott, de íme ilyen egy szépen érő, komoly furmint! Eleven szalmaszín, közel nem sötét még. Naspolyás, mély, gyönyörűen érett terroirjellegű furmintkarakter orrban, de a klasszikus, finom TokajDry tercier stílus jelen van, kis petrollal. Még bőven nem öreg illat, sőt primer jegyeket is tartogat, némi körtével, citromhéjjal. Ízben sem mondható, hogy hanyatlana, kevés a gyümölcs, de cserébe eleven, cizellált, lineáris sav, sósság, és mindenek előtt harapható termőhelyi karakter. Neutrális, szikár furmintíz, ami gyakorlatilag tisztán a terroirról szól. Magas bor, feszes, izmos savak elejétől a végéig, de csiszolt és nagy bor, Homonna Attilától, egy ragyogó év és egy kivételes termőhely metszetében. Savtoleránsok előnyben, cserébe ételek mellett ma is egy csoda lehet...!

Nagyon halvány, visszafogott szín. Illatában fiatalos, primer, körtés jelleg, egészen meglepő, mintha egy száraz bort szaglászna az ember, olyan érzésem van. Ízben is mérhetetlenül fiatal és kialakulatlan szerkezet. De nagyon modern, újhordós stílus, sok vaníliával, szárító, enyhén cseres jegyekkel. Friss jelleg, de alakulni fog még, érezni a tehetséget benne a vastagságán, hosszúságán. Egyelőre óvatos egy csillag...de fog ez még feljebb is menni, ha belakja a palackot.

Újabb mádi köröket tettünk múlt héten. Az eredetvédelmi egyesület legutóbbi ültetett szeánszán egy igen hálás témakör, a szamorodnik vették át a porondot. Ha van olyan műfaj, amiben kiváltképp élen jár és komoly referenciákat tudhat magáénak a borvidék legnagyobb hegyközsége, akkor a szamó mindenképp az: **Szepsy István 2003-ban kezdte kiengedni a szamorodni-vitorlákat (a korábban szabadabban készített cuvée kategóriát rövidesen háttérbe is szorította). Az okok érthetők: a szamorodninak az 1700-as évekig visszanyúló hagyományai vannak, idő közben a termékleírása is ráncfelvarrásra került és nem utolsó sorban használható a tokaji fehér palack is (míg a késői szüret és cuvée esetében nem). Mondanom se kell, rövidesen elég sok mádi pince kezdett el aszúhoz hasonló színtű szamorodnikkal piacra lépni, és a mostani bemutatkozókból, de a borokból is kiderült egyértelműen, hogy a koncentráció a cél (ahogy Mádon szinten minden bortípus terén). Nézzük, melyek ragyogtak most a legszebben…!