X

KÉZMŰVES

Ripka Gergely

Páger Kékfrankos 2018

A Gereg-dűlő termése. Meglepően sötétbíbor szín, szinte fekete maggal. Illatában mély és sűrű: hűvös gyógynövény, medvecukor, menta, meggylikőr és egészen lebilincselő cassis. Túllép a fajta megszokott keretein. Ízben eleven savak, sötét fűszerek, sűrű és vastag korty, ismét sok gyógycukorkával, fekete cseresznyével, fekete fűszerekkel. Tömény és hosszú bor, kissé "túlfűtött" (3 hét) extrakció hangulatával, ami plusz komolyságot ad neki. 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza Budapesten

A fősodortól távol, az egyediséghez közel

Úgy jött ki a lépés, hogy mostanság kicsit rég volt nagyposzt, ami a frissen megjelent Guide körüli ügyködések következménye. Egy olyan mádi borásszal törjük meg a csendet, akiről mindig köztudomású volt, hogy nem akar beállni semmilyen sorba boraival; aki a mai trendeken túl a borvidék hagyományiat is szem előtt tartva hosszan érleli borait és piaci kényszerhatásoktól mentesen akkor tölti le és akkor hozza forgalomba azokat, amikor szerinte a bor készen áll erre (nyilván azért a piac is tud ilyen kényszerhatásokat generálni, ami ráerősít erre, pláne egy olyan borvidéken, ahol 200 pince versenyzik, de Géza esetében ebből stílus született). Bevallom, kedvelem a friss, élénk ízeket a TokajDry műfajon belül, azt sem titkolom, hogy a furmint (pláne szólóban) éretten nem mindig kedves a szívemnek, de azt is el kell ismernem, hogy ha megfelelő érettségű szőlőből, megfelelő hordóban készül, akkor időnként csodák tudnak születni hosszú palackéréssel is. Géza sokszor meg tudott már lepni ezen a téren az elmúlt 10-15 évben, úgyhogy semmiképp nem hagytam volna ki pesti gyorskóstolóját:

Tovább

Ripka Gergely

Firmánszky Pince - helyszíni szemle Abaújszántón

Tisztaság borokban és lélekben

Manapság olyan ritkán találkozik az ember igazán tiszta lelkülettel és az anyaföldhöz, természethez való igazán szerves kapcsolódással. Firmánszky Gábor a Zemplén természeti értékeinek nagy ismerője. Minden sasfészekről tud. Annak idején egy általános iskolai erdei iskolázás során találkoztam első ízben vele mint természetvédelmi őrrel; akkoriban már igyekezett a hajdani családi birtok ezerfelé örökölt parcelláit ismét egybeolvasztani. Az abaújszántói Sátor-dűlőből 2003 óta kitűnő száraz furmintokat is készít. Csendes, szerény pince, tiszta boraik ma már a kézi, családi tradíciók mellett modern technológiával kiegészülve készülnek, s egyértelmű tanújelét adják, hogy Abaújszántó termőhelyi adottságai is több figyelmet érdemelnek tőlünk. Immár a hasonló lelkületű, friss generáció viszi tovább a stafétát, közülük Györk a közösségi borkészítésben is aktív borásza a borvidéknek, míg Botond a sajtkészítésben remekel. Bármelyikük szemébe néz az ember, érzi a lelkiismeretet és a tájért, Abaújszántóért való igazi elhivatottságot.

Tovább

Ripka Gergely

Hímesudvar - helyszíni szemle

Állandósuló értékek

Várhelyiékről mindig elhangzik, hogy elsőként nyitottak borboltot a borvidék fővárosában, Tokajban. Évtizedek óta foglalkoznak családi vendéglátással, évente ezernyi borszerető ember találkozik az általuk kínált hegyaljai minőséggel a világ legkülönfélébb pontjairól érkezve. Hímesudvar Tokaj ősi megnevezése volt, ahogy Anonymous Gestajában is olvashatjuk. Az jut eszembe erről, mennyire jó látni, hogy bár életben maradni tudjuk, sosem könnyű….mégis vannak állandósuló értékek a borvidéken, akik kis birtokméret (3 ha) is képesek életben maradni, megújulni és minőséget alkotni (trükközések és petpalackozás nélkül). Azt gondolom, ez a tény önmagában többet mond ezer okfejtő cikknél és szócséplésnél: a Hímesudvar 1992 óta a bizonyíték a realitásra, melyről az a sokszáz kisebb és középvallalkozás csak álmodik, amikor úgy dönt, vesz pár hektár szőlőt és onnan olyan borokat fog készíteni, amilyenben örömét leli, helyben eladja kedves vendégeinek (megfeszülős nagykereskedői izmozások nélkül). A kihívásokról, nehézségekről, démonokról persze Várhelyi Péter is tudna órákat mesélni az elmúlt közel 30 évből; én most azt tudom megerősíteni, mennyire fontos végvára volt Hegyaljának és a megújulásnak ez a birtok első remek aszúival, majd löszös száraz furmintjaival. S hogy milyenek 2020-ban kapható boraik…?

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Hoop Wines - karanténszemle

Hopsz, a borbloggerből borász lett...

Németi Zoli nálam a három legjobban kóstoló hazai borismerő ember közt van. Néhány alkalommal nekem is volt szerencsém köreiben kóstolni, ezért is merek ilyet állítani. Octopus néven a művelt alkoholista hasábjairól lehet ő egyébként ismerős. Nem az alapító művalkesz generáció tagja, de szigorú és következetes pontszámairól bizonyára többen ismerik; komoly nemzetközi kitekintéssel rendelkezik, aki sok-sok éve kóstol hazánkban el nem érhető referenciákat is a nagyvilágból. A művelt alkoholistát sokféleképp ítélik meg boros körökben (néhány poszt erejéig magam is csapattag lehettem rövid időre), egy dolgot azonban biztosra veszek: formálták a magyar borízlést és bormédiát is, elfogulatlan és kendőzetlen hangvételük nekem az első percektől (2008) irányadó volt. Kulcsszerepük volt ennek a blognak a születésében is. Amellett pedig én is kitartok, hogy a nemzetközi kitekintés rendkívül fontos ahhoz, hogy a saját értékeinket felismerjük és a helyükön, illetve a világpiacon is kezelni tudjuk. Zoli borszeretete és kíváncsisága odáig “fajult”, hogy két éve elvégezte a Soóst. Borász lett és nyomban be is kapcsolódott évfolyamtársa, Kerekes Zoltán gyöngyöspatai pincéjébe. Ez lett a Hoops.

Tovább

Ripka Gergely

Losonci Nyitnikék 2018

Sajátos, de  izgalmas, sokat ígérő aromatika, amiben sötét színű erdei gyümölcsök, bodza, áfonya, kökény, szeder, némi törköly és egy kis animlaitás találkozik. Valahogy az egész borban van egyfajta természetes attitüd. Ízben fanyar, szárító, szikár sav, elég vékonyka test. Friss és nagyon fiatalos bor. Van benne egy kis hűvösség a forró év ellenére. Értem én, hogy ez inkább gasztrovörös, de jól esne némi kedvesség, test és súly még pluszba. 

Tovább

Ripka Gergely

SanzonTokaj - helyszíni szemle (2o2o)

Ahol a tisztaság stílussal párosul

Arra gondoltunk, gyorsszemle sorozatunk és állandó rovatunk megérett a névváltozásra, mely kicsit jobban lefedi a valóságot és vonzóbban is hangzik. Sokat járunk Tokajba, de más borvidékekre is. Sok pincét látogatunk meg, beszippantjuk a dűlő levegőjét, elhozzuk fotókon is ide, közben leülünk, őszintén beszélgetünk, kóstolunk vagy épp hordómintából pörgetjük ki a tanulságokat. Ilyenkor szeretnénk közelebbről megérteni, mi az ami a borászt mozgatja, filozófiában, tettekben és persze a borok megformálása közepette. Innentől tehát a kincskereső munkacím helyszíni szemle lesz (kb. míg jobbat nem találunk). Rácz Erika erdőbényei borászatát évek óta figyeljük. Egyike a legutóbbi TokajGuide legszebb új felfedezéseinek. Ha az ember ellátogat hozzájuk a feldolgozóba és a pincébe, akkor is figyelemreméltó a precizitás és fegyelem, mely a Sanzon borok születését körülveszi, de immár számos nemzetközi elismerés is igazolja ezeket a borokat. Erikával szétnéztünk a deres Rány és Szentvér-dűlőkben, aztán kóstoltunk a (tartályban, Kádár Hungary és Stockinger hordókban) készülő 19-es szárazak mellett néhány 18-as palackos tételt is. Felismerhető jelenség lett a borvidéken Sanzon-stílus, szűkebb és tágabb mezőnyben mérve is.

 

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK - Szélkiáltó Pince - helyszíni szemle (2o2o)

Messzire kiáltó tokaji minőség szárazban

Ismeri valaki a nagy pólingot? Nos, én sokat madarásztam gyerekként, így ennek a különös parti madárnak a népies neve is ismerős volt, amikor a tavalyi Furmint Februáron a Szélkiáltót meghallottam. Az első kiáltás persze korántsem volt olyan zajos (pedig lenne rá ok bőven), de Kálmán Tibi barátom óvatosan megsúgta, hogy érdemes lesz odafigyelnem erre az új névre. Aki hozzám hasonlóan tehát tavaly nem kóstolta boraikat, idén mindenképp ejtse útba a standjukat a Vajdahunyad várban, annál is inkább, mivel különleges premierre készülnek, egy különleges borral, melyet szűk körben Kézdy Dani budakalászi pincéjében már meg lehetett kóstolni. Lássuk hát az első benyomásokat!

 

Tovább

Ripka Gergely

Spiegelberg Olaszrizling Somló 2015.

Virágos, alapvetően fehér színekkel leírható illat, karamellel, sült almával, finom hordós jegyekkel. Nagy test. Virágos íz, bukéboros vonásokkal, koncentrált kortyközéppel, szép kerekséggel legömbölyödött élekkel. Sós és mézes egyszerre. Rétegbor, de érezhetően különlegesség.

Tovább

Ripka Gergely

Szóló - gyorsszemle (2o19/II.)

Jól ismert szólamok és slágerek

Történt aztán, hogy egy novemberi szombat estén Tállyán találtam magamat, kilencedmagammal egy sümegi társaság kíséretében. Ha már 430 km-t utaznak Hegyaljára, szerettem volna öt olyan pincét, öt olyan karaktert bemutatni nekik, akiknél innovatív, eredeti és kifinomult stílusok mentén kerülhetnek képbe, hogy mi is zajlik ma Tokaj környékén. A teljesség legkisebb igénye nélkül, a körülményeknek köszönhetően ebből végül a következő szűrlet kerekedett ki: Gizella, Sanzon, Kikelet, **Demeter Zoltán, és Szóló. Utolsó helyszínnek lenni persze sosem hálás szerep, de azt gondolom, hogy ezek az igen eredeti borok bizonyították, hogy Tállyán (önerőből) is nagyon izgalmas szólamok csendülnek fel pár éve. Nyáron már volt velük egy gyorsszemle idén. Élessék ezúttal szinte a teljes eddigi palackos archívumukat bemutatták nekünk... Óriási élmény. Noha van a kissé szerteágazó szortimentben jópár olyan tétel, aminek a szerepét nem teljesen értem. Tetszett az alap száraz (Tempo) és persze a Puro, a teljesen kénmentes, natúr bouk is szuperizgalmas, hogy ennyire stabil évek múltán is. A hézagos jegyzetek okán végülis most csak az idei TokajKalauzban is katalogizált, azaz csillagozott tételeiket tudtam hitelt érdemlően rögzíteni (a fejemben, a szívemben és itt írásban is):

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább