Folytatódjék a kincsvadászat Hegyalján! Keresztes Ákost nem kell bemutatni azoknak az olvasóknak, akik Tarcalon bejáratosak. Fontos közösségi motorja a helyi történéseknek. Családjával a borászat mellett vendéglátással is foglalkoznak. Fenn a keresztúri úton kedvelt vendégházat üzemeltetnek párjával, Orsival, de immár teljes gőzzel működik lenn a Fő utcán borbárjuk is, ahol a bor mellett kávézni, sörözni, meccset nézni, kvaterkázni is szeretettel várnak mindenkit. Ákost nem meglepő módon rendszeresen megtalálják az “pincétlen” ismerősök, hogy segítsen nekik a borászkodásban. Így pár éve Franciaországból Frederic Darrieux is gyakori vendég lett a borbárban. Hegyalján örökölt birtokot, s jelenleg alig egy hektáron gazdálkodik, onnn készíti borait. Nem csak a tarcali borbárban jöttek velem szembe borai és egy kedves brit olvasóm is rendre rágta a fülem, hogy kóstoljam meg a borait,. Zömében a két mádi Szilvás-dűlőt dícsérik egyébként a tételek. Most egy füst alatt mindkét pince borai a pohárba kerültek szép sorban:

Enyhe illat, fiatal late harvest jegyekkel, érett gyümölcsökkel. Ízben aztán meglepően friss (mintha egy kis CO2 is lenne benne), feszesség, az évjárat gombás díszeivel, majd enyhén kesernyébe hajló utóízzel, sok-sok aszalt gyümölccsel. Fineszből lehetne több egy maradandó élményhez, de nyilván a nehéz év is beleszól a végkifejletbe. (5+)

Javában keresgélem az újdonságokat Hegyalján a készülő friss TokajGuide-hoz. A tállyai színtéren pedig újabb és újabb izgalmas szereplők bukkannak fel a semmiből. Az egykori László Pince utódjának tekinthető kis tállyai birtok, mely három jóbarát közös munkája nyomán készíti borait. Szakmai vezetőjük az a Balogh Rita, aki a kötet egyik csillagos birtokánál is borászként dolgozik, a borvidék szülötte és magabiztos szakértelemmel irányítja a borok készítését is. Az első tételek egy része még a László Pincés érában készült, de a 2021-es tételek már teljesen önálló, független alkotások, tiszta ízekkel, friss, fiatalos és elegáns stílusban. Érdemes lesz odafigyelni az energikus csapatra.

Ez a pillanat is eljött. Bár nem tudom, mit jelent ez pontosan...egész véletlenül szűrtem rá az admin felületen év elején, hogy hol is tart most a számláló. De ha már így alakult, úgy voltam vele, hogy akkor erre az alkalomra nyíljon valami különleges. 2009 derekán írtam az első cikkemet, ha az emlékezetem nem csal. Derékhegyként indult az, ami aztán TáncolóMedve bornaplóként született újjá 2010 körül (az első pár tucat poszt még Balla Marcival koprodukcióban született), és pár hetes kisebb kihagyásokkal több, mint tíz éve szolgáltat 100 %-ban független boros tartalmat a blog. Szerény kalkulációim szerint nagyjából 5000 borértékeléssel és egyéb eszmefuttatásokkal törekedtünk rá, hogy változatos témákkal, izgalmas borok leírásával örvendeztessük meg az olvasókat (akikről mind a mai napig fogalmam sincs, mennyien vannak pontosan, soha nem érdekeltek a statisztikák, hisz soha nem volt cél, hogy sales csatorna legyen az oldalból bannerekkel, roadblockokkal és popupokkal). Az volt a cél és ma is az, hogy elmeséljem a legjobb borokat.

…már érkezik is a 17. rész. Szárazak után aszú alatti édes tokaji borokkal folytatjuk a coravines vakkóstolások sorát. Bár 2021 novembere óta nem volt édes vaktesztünk, lesznek onnan régi ismerősök most is, kiegészülve néhány meglepetéssel, illetve olyan tételekkel, melyek eddig vakon nem “lettek bedobva” a mélyvízbe. Csapjunk is hát bele a különféle tokaji évjáratokba, azok főbb tanulságaiba!

Felettébb izgalmas kóstolót volt szerencsém megtartani a Borkollégiumban múlt pénteken. Az idei Winelovers Top 100 legszebb édes borai kerültek terítékre, melyek közt számos váratlan meglepetés is helyet kapott. Az idén nemzetközileg és itthon elismert szakértőkből verbúvált zsűriben én is helyet kaphattam. A mi panelünk csak édeseket kóstolt (szegény szerb hölgy mellettem a végén már úgy szuszogott, fujtatott a sok cukortól), elnökünk pedig Lenka Sedlackova MW volt; öröm volt látni (később), hogy a legtöbb bornál hasonló értékeléseket adtunk. Elképesztő, hogy milyen keveset ismerünk az édes borok stílusai közül, pedig mennyi színt, mennyi árnyalatot lehet találni a műfajon belül akár csak ebben a honi merítésben. A legnagyobb meglepetések persze most is Tokajból jöttek, de bizony a Balaton-felvidékről, sőt Aldebrőről is érkezett a pohárba eleddig számomra ismeretlen érdekesség. Lássuk is, hogy honnan!

Illatában sok-sok érett sárga húsú gyümölcs, finoman jön rajta némi botritisz is. Ízben az évjáratra jellemző magas cukor, nagy édesség és aztán eléggé rövid lecsengés jellemzi. (Bevallom, nem teljesen világos, mi a cél ezekkel a borokkal: alig isznak az emberek édes bort, de a kevesek, akik isznak, azért azoka találnak ennél nagyobb élményeket is.)

Mélyarany színe is már gyanús. Illatban is, ízben is érett, oxidált, csúcsán túli élmény sajnos...

Szép érettséget mutat 20-as létére, azonnal érezni, hogy nem a tokaji stílusjegyekből épül fel. Csupa citrus, rajnai édeseket idéző izgalmas buké. Ízben magas cukor és némi CO2 teszi nagy friss, rieslinges édes borrá. Egyébként érdekes tanulmány a fajtára.

Határozott hordós, fás illatok. Ízben rendkívül komplex, széles bor. Lekváros jegyek teszik ellenállhatatlanná, de egy kis bukés jelleg is megjelenik benne. Széles, ölelő korty idézi meg szépen 2019-et. Szarka Dénes édesei (de szárazai) is megbízható szereplői a mádi porondnak.