Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Körtekompót, birs, almatermésű gyümölcsök és virágpor illata (de frissnek már nem mondanám, és az alcsony kénszint is érezhetően határon tartja a bor fiatalságát, és mintha sötétedne is arany színe a levegőn). Mély, koncenrált, mézes buké. Ízben visszaköszönnek az illat kandírozott gyümölcsei, de mellette rágható kajszilekvár, széles, gazdag, hömpölygős textúra mellett. Finom érettség, hosszú, magas cukortartalommal, igen komoly beltartalommal. (Nagyon el tudnám képzelni valami rizskoch típusú édességgel.)

A borászatot nem kell bemutatni itt már senkinek, alighanem a dűlőiket sem: a két csillagos Bott Pince borai úgy fest, kikezdhetetlen példái a szépen érlelhető tokajiaknak! Menetrend szerinti évjárat-bemutatójuk mindig ősszel esedékes, az egyik ilyenre én is meghívást kaptam, és az ilyesmiért bizony megéri külön is Hegyaljára utazni, mert az ember tapasztal, tanul, van kontextus, amiben a borok mélységei, erényei szépen kirajzolódnak. De nem csak én vállaltam be a kilométereket: kellemes lengyel társaságban ismerkedtünk a 2022-es évjárattal, és hab a tortán, hogy került a klasszis 2021-es évből is egy-két érdekesség a pohárba. Lássuk nyomába ér-e ez a forróbb, aszályosabb évjárat a 2021-es csodáknak…!

Az egyik legjobb dolog, ami Tállyával (és tulajdonképpen Máddal is) történt az elmúlt 10 évben az az, hogy elindult a TR Művek. Az érdekes az, hogy már az indulásuk utáni évben az első TokajGuide-ba is bekerültek. Mivel felületesek voltak a tállyai ismereteim akkor, emlékszem, Homoky Dorkára bíztam, hogy a tollat végigvezesse Tállya izgalmas borászatain (így lett ő a guide első és egyedüli vendégszerzője egyébként), és egy külön fejezetben ő már bemutatta a 3 szemtelenül fiatal pesti kötődésű alapítót és borászatukat a spirál kötésű 2014-es kiadásban. Azóta tulajdonosból kettő maradt, Szamosújvári Pál és Mátyásfalvi János, Pali felesége, Kada Anikó az érző lelke lett a TR brandnek, Uliczki Dénes pedig a motorja. Mind jóbarátok, tele életörömmel, optimizmussal, lelkesedéssel, amik nélkül lehetetlen ma Hegyalján talpon maradni. 

Gombás, botritiszes, mély, finoman érett illat, sok töppedt jeggyel, de már abból is a tercier vonásokkal keretezve. Ízben friss gyümölcsök, még most is csupa körte, barack. Szép egyensúly, finom dzsemességgel, sok-sok primer jeggyel, közepes hosszúsággal. Korrekt alap édesbor, különösebb bonyolítások nélkül, melyet azért lassan időszerű meginni.

Korrekt technológiai illat. Primer gyümölcsök. Telt, kesernyés, jó savú, hosszú korty. Magas alkohol, hordós végszó és szárítás. (5+)

Sok kedves meghívást kapok termelőktől folyamatosan, igyekszem eleget tenni annyinak, amennyinek csak tudok. Makai Gergővel is már tavaly óta toljuk a látogatás dátumát. Múlt héten végre összejött ez is. Kovács Tibor visszavonulása után fiatalos, új energiákat lehet érezni a Rákóczi Pincében. 2017-ben már a borvidék első hivatalosan organikus aszúja is elkészült a francia alapítású tokaji pincében, és ha az ember a Hétszőlő dűlőiben sétál, olyan érzése támad, mintha nyugat-európai borvidékeken járna: látványos, gyönyörű, méltóságteljes bio birtok, mely méltó a tokaji aszúbor első említéséhez (1671). A címkéken is történtek újítások, de egyetértettünk a fiatal birtokigazgatóval abban, hogy azért az is pozitív, hogy az 5 puttonyosnál megmaradt a hagyományos (franciás) címeres címke. És hát igen: az is világossá vált ismét, hogy ez a birtok történelmileg is és ma is az aszúborok egyik legizgalmasabb bölcsője. Lássuk, mely friss tételek tettek erről tanúbizonyságot ottjártamkor!

Modern késői szüret, ehhez illően mély szalmaszín és az arany határán mozog a színe. Kifejezett botrtitisz mesél a szép évről, kis érettséggel. Közepes cukor jelentkezik ízben, némi kesernyével, olajos magokkal. Közepes hossz, diós utóíz (relatíve kevés izgalommal).  (5)

Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

Erdőbénye még mindig az egyik legszínesebb közössége Hegyaljának. De végre egy olyan történet, aminek helyben is vannak előzményei! Gonda Péter családja mély gyökerekkel rendelkezik ugyanis Bényén. Mezőgazdasággal foglalkoznak nagy területen, s leginkább juhászatuk után lehet ismerős a család neve, hiszen néhány évig juhsajtokban, bárányhúsban is utaztak. Időközben a súlypontok optimalizálódtak, aminek a bárányok vesztesei lettek (bár ez nézőpont kérdése). Péter Miskolcon alapított családot, de megmaradt pár hektár szőlő és feleségével úgy döntöttek, ezt a vonalat ők viszik tovább a családban. Fél hektár a távolabbi Lapisban, másfél a bényei Lepényben és kettő a Danszálláson adja a tájkép hátterét. Az első forgalmi tételek megformálásában a közösségi infrastruktúra közreműködött, míg a saját víziók (részben natúr elvek mentén) a miskolci avasi pincében öltenek testet, ígéretes végeredményekkel.