Itt a hiperes akciók miatt kicsit elment a kedvem a jóvétel sorozattól (ha egy bornak van egy értéke, nem tudom, miért kéne ezt akciókkal leverni, dehát a vásárlói kultúra sajnos ilyen), de azért októberre is próbáltam összegyűjteni néhány jó árú érdekességet. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Augusztus vége felé közelítünk. Változékony volt ez a nyár, de ami még hátra van belőle az csupa hideg szomjoltót kér. Fesztiválról-fesztiválra járhatunk, és ragadjuk meg az alkalmat, hogy még a szüret előtt meglátogassunk 1-2 borászt is nyaralás közben. Aki mégsem mehet (bor)vidéki kikapcsolódásra, az pedig nézzen körül a kereskedőknél, mert egészen jó kedvezményes tételekbe lehet belefutni! Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Mindenkinek az életében, aki borokkal foglalkozik bizonyos ideje, voltak sorsfordító tételek, melyek átírtak benne (sok)mindent, s elindították a megismerés különböző ösvényei felé, annak is a sűrűjébe. A kezdetekkor vakmerően (szinte) 10 pontosaknak éreztük őket, ma már lehet, hogy pirulva csak szűk 7-est adnánk nekik, mégis nosztalgikus öröm visszagondolni rájuk. Érdekes, hogy nekem is inkább vörösborok élnek a legélénkebben a fejemben (azóta ez sokat változott, ami itt a bejegyzések alapján is kitűnhet). Kezdetben szerintem mindenki úgy érzi, a barrik vörösbor az igazán nagy bor. Aztán jönnek a komolyabb fehérek, és ahogy Marci mondani szokta: végül minden kétséget kizáróan az aszúra kerül föl a legnagyobb korona. Gondoltam, miért ne osztanánk meg a kedves olvasókkal, nekünk mik voltak az első kedvencek a kezdetekkor.

Új év, egy csapnivalónak tűnő évjárat után. Az új, reméljük, majd jobb lesz, mint az ó. Addig azonban még sok bor lefolyik a torkokon, és azért találunk még sok szép 8-as, 9-es bort a polcokon, amik csillapítják szomjunkat. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csilagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlgetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Leszenk tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Mielőtt teljesen elfehéredne, eltokajiasodna általam a blog....Argentína, Chile. Újvilág. Mit lehet még elmondani az Újvilágról? Optimálishoz közeli adottságok a borkészítéshez, elképesztő piaci részesedés, elképesztő fejlődést követően az elmúlt pár évtized során. Elképesztő fejlesztések, elképesztő beruházások, hipermodern, látványos pincék épülnek egymás után Mendozában, Patagóniában, Colchaguában, hogy a szánk is tátva marad tőlük. Szeretik a fahordókat, szeretik az egyszerűséget, de vannak ott is, akik a chipsezés és egyéb parasztvakítások helyett a haladás új útjait választják, és némileg az óvilág felé visszakanyarodva, kicsit a sajátosságot és a minőséget előtérbe tolva próbálnak önálló piaci helyet kivívni maguknak a hozzáértők körében is. Mindeközben az árak barátságosak, a borokról nem is beszélve....(ha az ember körültekintően választ). Dél-Amerika azon része az újvilágnak, ahova szívesen ellátogatnék egyszer, de ha ez mostanában nem is jön össze, borainak szépségével mégis könnyen tudok barátkozni. Talán pont emiatt, ezeket a borokat kedvelem legjobban a tengerentúliak közül.

A dél-amerikai borok kapcsán már oly sokszor bizonyságot nyert, hogy kiváló ár-érték arányt képviselnek. Évről-évre ugyanazzal a megdöbbenéssel tartjuk őket a poharainkban, hogy mégis hogy lehet egy alig több, mint három-ezer forintos bor ennyire a helyén. Méghozzá minden tekintetben... Egyrészt a sokkal kedvezőbb ökológiai, klimatikus és domborzati tényezők sokkal kiegyenlítettebb, érettebb termést produkálnak, mint például Európa számos vidékén. Másrészt az olcsóbb munkaerőtől, a csekélyebb növényvédelmi fenyegetettségen át, egészen a közel egyformán remek borokat adó évjáratokig még számos gazdasági előny sorakoztatható fel, mely az Andok argentin oldalán is tevékenykedő Vina Montes magas színvonalú bortermelése számára pazar táptalajt teremtettek a kivirágzáshoz.
Régóta nem titok, hogy a híres bordói fajtából, a Cabernet sauvignonból igen szép dolgok hozhatók ki az Újvilágban is. Ez pedig itt a méltó példa, ami alátámasztja, hogy nem csak testesség, de a kellemes gyümölcsösség is ugyanúgy a fajta erényei közé tartozik.

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Bükkszentkereszti házunk terasza keletre néz. Egy hosszú hegyvonulat húzódik pont szembe a látóhatár végén… mögötte nem látni semmit… azt szoktuk mondani, hogy ez a hegyvonulat a világ vége. Egyszer persze kísértésbe estünk és elhatároztunk, hogy elmegyünk a világ végére… egy miskolctapolcai kőbánya az utunkat állta, de annyit láthattunk, hogy van világ a világ végén túl is…