Örök etalon a fajtából, igazi iskolapélda: fűszepaprikával, borssal, rengeteg elragadó és őszinte fűszerrel, gyógynövénykerttel, érett fekete gyümölcsökkel. Ízben elég újvilági édességgel indul, aztán előbújnak benne a nyelven a fajta kifejező fűszerei is. Elég sűrű és komplex ízvilág, ami rengeteg zamatos sötét húsú gyümölcsöt tartogat: cassis, szilva, áfonya. Enyhék a savak, s épp annyira újvilágias és (édeskésen) buja, ami még nem zavaró vagy unalmas ezen az árszínvonalon. 

Mivel komolyabb boros események nem nagyon történnek most, így írni sem nagyon van miről (de egy szép évvégi meglepetés most hétvégén várható, és ha a vírus nem szól közbe, ígérem, megírom jövő héten). Közben pár éve Veszprémben tanítok hajópincéreknek boros ismereteket, alapszintű sommelier-képzés keretein belül. Kisebb 6-8 fős csapatokról van szó (ami tehát még a coviddal is összeegyeztethető), a csapat körében többnyire mérsékelt fogalmakkal a borok kapcsán, kb. 18 órás képzésben (3 vagy 6 alkalom). A szükséges oktatási segédanyagot persze igyekszem úgy összeállítani, hogy a legfontosabb szőlőfajták, termőhelyek és stílusok megmutatkozzanak a pohárban, lehetőleg olyan formában, hogy az érthető, egyértelmű legyen. A múlt szombati utolsó óra végeztével azokat a maradékokat, amiket a hallgatóság nem kapott a hóna alá, hazahoztam én Pestre és kicsit ismerkedtünk a nappaliban a töredékes tananyaggal (holnap vizsga):

Idén másodszorra kerül a poharamba, és most sem csalódok benne (2004 óta gyakorlatilag sosem). Illatában mostanra (a májusi hordósság helyett) a gyümölcsök dominálnak: érett szilva, dzsem, finom fűszeresség és elegáns érlelési jegyek. Ízben selymes, elegáns, a végén enyhén étcsokis és édes fűszeres, babéros. Megvan a kellő test, de hosszúnak vagy erőteljesnek nem mondanám, de hétköznapi élvezetek mellé most is ideális. Szuper vétel ezúttal is.

Klasszik, jól kivehető vaníliás, füstölt szalonnás, édes fűszeres újvilágiasság. Direkt, populáris és nagyon könnyen elvarázsol bárkit. Meleg, puha és ölelelő módon hat minden érzékszervre. Ízre is elég kövér, széles, húsos, haraphatóan telt vörös, ami ezért az árért többet ad jóval az átlagnál. Már egy szolid kis érettség és játszik benne, de nem vesz el belőle, inkább emel az élményen. Hosszú, vaníliás, savakban elég tompa, kissé az édesebb jelleg felé hajlik, mégis szuper balansz jellemzi. Az áráért még mindig nagyszerű vétel.

Szép vaníliás fa, bőrösség, likőrösség. Korrekt fahasználat vaníliával. Szuperérett tanninok, édeskés lecsengés. Hosszú és nagyon patent íz.

Bőr, szárított paradicsom, édeskés illat, édeskés gyümölcsökkel. Semmi Európa, kivetkőzik benne az Újvilág. Édes fűszeresség és bőrösség ízben is érezhető. Hosszú és finom bor.

Visszafogottabb, bőrösebb illat. A korty cseres is, alkoholos is, ahogy a legtöbb évjáratban. Nagyobb a test, az egész élmény nagyobb térhatású, mint a reserva esetében, de akkora ugrást mégsem érzek benne a súlya ellenére sem.

Tejcsoki, szárított paradicsom. Aztán erre egész káprázatos íz jön. Csupa friss gyümölcs, húsosság, teltség, lendület és erő. Minden pont annyi, amennyi kell belőle az örömborozáshoz, de mindeközben súlya és tartalma is van. Gőzöm nincs, hogy csinálják ezt Mendozában, de remek vétel ez a bor megint 2450 Ft-ért.

Újvilági borokról nem könnyű írni. Az itt szereplő két pince is hosszú ideje rengeteg olyan bort mutatott már, amiben igazából nem lehet hibát találni, annyira professzionális a kivitelezés, hogy szinte a jelzők sora és a pontozás is elveszti minden (maradék) értelmét. Holott persze nyilván nem 100 pontos borok ezek sem, csak nincsenek benne hibák, nem lövünk velük mellé, ha vendégségbe megyünk, kiegyensúlyozottság árad belőlük.