X

KADARKA

Ripka Gergely

St. Andrea A kutyafáját 2012

Színre sokkal halványabb, mint a korábbi években. Beleszaglászva le is lepleződik a tettes: csupa kadarkás fűszert mutat orrban, és primer piros ribizlivel is kényeztet bőséggel. Élénk savérzet, fűszerek, egries hangulat minden részletében, ami autentikusabbá teszi a korábbi turános, alibernet-es, menioire-os kutyáktól. A kadarka egyértelmű hatást gyakorol a borra, bejön.

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler: újabb éra kezdődött

Kell-e még külön ecsetelni a Gróf Buttler kapcsán a korszakokat; Bukolyi László jelentősségét és ellentmondásos szerepeit, a látszólagos hanyatlás utáni 'gb' borok áruházi sikereit, Herczeg Ágnes szerepvállalását? Benedek Péter után egy másik fiatal borászra, immár Adamovich Károlyra hárultak a borkészítés feladatai. Az itt kóstolt borok még részben kettejük csapatmunkájából születtek meg. Konkoly Mihály sommelier meghívására érkeztem a Kogart Házba múlt héten, hogy megismerjem általa, Mikuska Péter, új birtokigazgató és persze a borász jóvoltából a pince jelenlegi helyzetét és borainak jelenlegi karakterét is.

Tovább

Ripka Gergely

Néhány komolyabb vörös enyhe időre

Hazai éllovasok

Az utolsókat rúgja a nyár. Előkerülnek lassan a vörösborok a borhűtőből. Mielőtt a Tokaji Nyaram utolsó bemutatkozó pincéjére rátérnék, úgy döntöttem, egy poszt erejéig megszakítom a sorozatot. Nem mostanában történt a kóstoló, de néhány igazán izgalmas hazai vöröset sikerült egymás mellett megkóstolnom. Nem gyakori, hogy ilyesmit mondok magyar vörösborokra, de most így alakult. So, az öröm jeleként nem rejtegetném a fiókban tovább a jegyzeteket:

Tovább

Ripka Gergely

Márkvárt Kadarka 2013

Elképesztően friss, palackozás utáni illat. Öröm lenne, ha ilyen maradna még soká. Friss, üde korty, beérett gyümölcsök. Laza szövetű, könnyed, fűszeres világ, egy pofonegyszerű kadarka.

Tovább

Ripka Gergely

Sauska Ördögárok Kadarka 2011

Sokadszorra kóstolom. A jókedvet árasztó meggyes túrós sütemény itt is jelen van. Ízben van benne egy likőrös jelleg, mellette fűszerek és könnyedség. Integrált fa. Kiművelt, nagyon telt Kadarka, tele izgalommal.

Tovább

Ripka Gergely

Kadarkák vakon.

Melyik borvidéken érdemes keresgélni a pillangóvá formálódó Kadarkát?

Lassan többet írok Kadarkákról, mint bármi másról (igaz nem olyan rég a fehérborok és Tokaj nyújtottak némi egyoldalúságot itt az oldalon, legyen annyi elég, hogy törekszem a változatosságra). Nehéz ezt a törékeny és szőlőben, pincében egyaránt érzékeny fajtát egzakt módon megfogni. Annyi árnyalata van, annyi borminőséggel találkoztunk már, hacsak akár pár évtized távlatában tekintünk vissza élményeinkre. Volt itt presztízsromboló lejáratás, kannásbor, láttunk nagy (vagy épp nagyravágyó) Kadarkákat Egerből, de egyre inkább a mediterrán klímahatású Villányból is; hétköznapibbakat, mind finomabbakat Szekszárdról, mosolygósabb sillereket, asztali minőségű borokat az Alföldről, végül egyedi különlegességeket (mai) határainkon túlról (Ménes, Hajdujárás, ahonnan mint tudjuk a fajta is benépesítette a Kárpát-medencét).

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler - futó találkozások

A pár héttel ezelőtti VinCE-n sokkal kevesebb bort tudtam megkóstolni, mint szerettem volna, de azért a Louis Roederernél és a Laroche-nál akadt tanulság bőven! Nagyon rég nem akadtam össze viszont a Gróf Buttler újabb tételeivel. Erre összefutottam egy 7-es Bikával, egy pazar Viognierrel és egy...

Tovább

Ripka Gergely

"Szekszárd Pinot-ja"

kadarkák (vakon)

Egyre jobban érdekel a kadarka. Nem olyan rég volt már egy kadarkás posztom a Gault&Millau berkein belül. Akkor a két leghíresebb határon túli magyart kóstoltam össze. Ott is leírtam, hogy a fajta talán Szekszárdon aratja a legnagyobb sikereket, folynak a klónkísérletek, s persze egyre több a figyelmet érdemlő bor Kadarkából is. Nem olyan régen teljesen vakon kóstoltam meg három szép Kadarkát. Bevallom, Kékfrankosnak tippeltem a háromból minimum kettőt. A Kadarka - ha csiszoltak a savai – lehetne Szekszárd Pinot-ja.

Tovább

Ripka Gergely

Sauska Gyorsszemle

a következetesség fontossága

Tavaly év végi toplistámon a Sauska eddigi villányi munkássága tavaly ötödiknek jött ki. Jelentsen ez bármit is. A 2006 óta egyértelműen szemeink előtt munkálkodó villányi intézmény sokféle bort letett az asztalra indulása óta, s nekem meggyőződésem, hogy a mai napig messze ők csinálják a legizgalmasabb, s ami még fontosabb legkövetkezetesebb dolgokat nem csak Villányban, de az egész déli országrészben. (Az új évezred fordulóján már készített a pince borokat, méghozzá Gere Attila segítségével; az innen fönnamaradt 'Korai' cuvée-kísérletek pedig több, mint szépen formálódtak az évek folyamán.) A debütáló 2006-os borok aztán szép sikereket besöpörve villantották meg, hogy itt nem csupán a pénzt engedték le a pincébe, hanem sikerült nemzetközi színvonalú tudást, precizitást és profizmust is mellérendelni. A 2007-es évjárat hasonlóan remek folytatást jelentett, ekkor még inkább fölfelé nyújtózkodott a polcokon a Sauska-szortiment, hogy aztán 2008-tól lefelé, az alapoknál is megtörténjen az egyensúlykiegyenlítési-kísérlet (korrekt roséval, sillerrel, vörösben a belépő szintű cuvée 13-al és Cabernet sauvignonnal). Aztán ahogy egy ideig divat lesz megvenni, ugyanúgy divat lesz szkeptikusan vélekedni egy-egy nagy sikerű pince borairól….

Tovább

Ripka Gergely

Top 6//2012.

az év hat leginsipirálóbb borélménye

Úgy döntöttem, ettől az évtől kezdve megpróbálok mindent kicsit szűkebbre szabni, kicsit kevesebb lére ereszteni. Talán mindenkinek jobb így. Így mostantól 12-esről 6-osra zsugorodik ez a képzeletbeli '(Very) Best Of' – karton (de az sem kizárt, hogy később még ezt is felezni fogom...). Két fehér, két vörös és két édes lenne nyilván a helyes egyensúly (két csillag alatt nem nagyon lehet ebbe a ligába bejutni). A szabályok pedig még annyiban módosulnak, hogy borvidékenként maximum 3 -féle bor szerepelhet (borászatonként természetesen egy). Igencsak megnehezítettem ezzel a saját dolgom egy ilyen csillagzáporos esztendő után! Tokaj 2012-ben is sokkal több kiemelkedő élménnyel szolgált, mint bármi más, de nyilván nem csak erről az egy borrégióról szól az élet. Év borát természetesen idén is választok. Illetve minden bor kapcsán megfogalmaznék valami apró gondolatot, ami bizakodásra ad okot... Nem feltétlenül a legmagasabb pontok döntöttek, inkább a jelentőség foka alapján válogattam most (aki karácsonyi ajándékot válogatna innen, az nem biztos, hogy talál még köztük forgalmi tételt, ezért előre is elnézést). Erre a képzeletbeli kartonra vésném föl legszívesebben, hogy ’2012-es álmok’:

Tovább

Ripka Gergely

Holdvölgy aszúvertikális: 2006-2011

Mádias, nagy aszúegyéniségek

Pár napja Demeter Zoltán aszúi kapcsán, februárban pedig Mészáros Lászlóval interjúban már beszéltünk róla, mennyire fontos Tokaj kapcsán az aszúval külön is foglalkozni. Szóba került az is, hogy ebben a műfajban több szempontból is hátrányos piaci pozícióból indul a borvidék: a száraz borok kapnak egyre nagyobb figyelmet, aktivitást, méltatlanul ritkán bontunk édes bort, s a borvidék élmezőnye ebben a kategóriában szinte mindig 90+ pont körüli szinten teljesít; viszont ha már ezek a borok ennyire komolyak, muszáj őket időről-időre bemutatni. A Holdvölgy pince mozgását nem volt könnyű nyomonkövetni a kezdetek óta. Demkó Pascal és mindenkori csapata sok fordulat után jelent meg a magyar piacon. Úgy kellett nyomoznom utánuk folyton. Berecz Stephaniet Gincsai Tamás váltotta borászfronton. Kezdetben a borok csak külföldön kerültek eladásra és a többség csak hallott valakiről, aki kóstolt már Moonvalley (majd később Holdvölgy) borokat. Mindenesetre a pince gyönyörű, a felszín fölött hipermodern mind építészetileg, mind pedig technológiailag; a földfelszín alatt pedig Mád egyik leghosszabb hagyományos érlelőpincéjét találjuk (melyen végig is vezetik a kíváncsi látogatót, he szeretné). Fontos továbbá megjegyezni, hogy a borvidék egyik legtapasztaltabb szőlésze is a csapatukat erősíti. Hogy az angol termékelnevezések a magyar piacon mennyire mentek át a fogyasztóknál, szintén nehéz megállapítani. De van nekik egy Culture márkanévre hallgató aszúboruk, melynek a 2006-os évjáratára évekkel ezelőtt kaptam föl a fejem. Az volt az első igazán maradandó élményem a Holdvölgytől.

Tovább
Borházi csendélet télen

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Fehér csúcsok a nagyvilágból

Tanulságok és stílusok a legnagyobbaktól

Hogyan lesz valamiből a világ legjobb száraz fehérbora? Egy termőhelyből, aztán egy brandből, esetleg a fajtából? Egyáltalán hogyan lehet bekerülni az élvonalba, mit kell ahhoz tudnia egy bornak? Mielőtt ma  végigvennénk néhányat a világ fehér csúcsborai közül, akaratlanul is számba veszi az ember, milyen erényekkel bírnak az előttünk járók. - Sauvignon/Loire: fűszeres, de moderált, csiszolt, feszes; sauvignon/Bordó: fás, de intelligensen, miközben élő savú és gyümölcsös is; sauvignon/Új-Zéland: mindenben intenzív - erős illat, ízben gyümölcsözön; rajnai/német: savvezérelt, de közben komplex, feszes, csiszolt; rajnai/osztrák: könnyebb, egyensúlyos, sima, mégis egyenes, élő savú; és végül chardonnay/burgundia: minőségi fa, végtelen komplexitás, termőhelyiség, vitalitás. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezeket az erényeket a legtöbb évjáratban és a legtöbb termelőnél megtaláljuk az adott régióban. Ugyancsak fontos, hogy ezek a régiók noha általában fajtaborokat készítenek, ahogy fent is látjuk, ám alapvetően mégsem fajtáról kommunikálnak, hanem sokkal inkább termőhelyről (többnyire a dűlőt is megnevezve, franciáknál a besorolással együtt). Ez azért fontos, mert hazánkban ez nem tűnik közmegegyezés tárgyának ennyi év után sem (sajnos), hanem sokan még mindig fajták (indokolatlan?) kiemelésén munkálkodnak.

Tovább
Préselő Pince, Erdőbénye

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

••DEMETER ZOLTÁN, ASZÚSZTÁROK: 1998-2008

10 éven át minden évjáratban stabilan 90 pont felett

Kevés olyan borvidék van a világban, mely kategóriájában képes szinte minden évjáratban 90 pont fölötti borokat nyújtani. Ha az aszút vesszük alapul, Tokaj ilyen borvidéke a világnak. Demeter Zoltánt sem nagyon kell már talán bemutatni az olvasóknak. A TokajKalauz első pincéje, mely 100 csillagnál többet gyűjtött eddig a borkatalógusunk értelmében. Ezzel az első 2 csillagos borásza a kiadványnak. Olyan kort élünk, amikor a mindenkori száraz borokról Tokajban is gyakrabban kell beszélnünk a különböző pincéknél, pedig nekem mindigis meggyőződésem volt, hogy aszúminőséget tekintve az abszolút első Demeter Zoltán. Noha ebben nehezebb igazán kiemelkedőnek lenni: szükségtelen neveket mondanom, - az egész borvidéken hihetetlen minőségek vannak jelen egyszerre (szárazban pedig mindenhol vannak amplitudók: fölfelé és sajnos lefelé is). Épp ezért fontosnak érzem időről-időre hangsúlyozni: Tokaj a világ első számú édesboros borvidéke, ami felelősség, küldetés, hagyaték. - Demeter Zoltán pedig nem csak főboraival teremtett önálló (és a borvidék számára is irányadó) műfajt édesben, de aszúi is mindig az extrém koncentrációról és egyúttal a kivételes egyensúlyról szóltak. Olyan formátumú borok, amiknek tényleg a világ legjobb éttermeinek borlapján és a ritakaságokat gyűjők pincéjében a helye.

Tovább