X

JÓVÉTEL

Ripka Gergely

Szentesi Öcsi Rajnai rizling 2013

 

Szeretem a Szentesi-féle cimkék világát, hadd kezdjem kivételesen ezzel. Egyszerűek, nem színesek, de a francia címkék tiszta vonalait talán nála látjuk viszont a legidőtállóbb formában (ha 100 év múlva is ilyen lesz, akkor lesz igazán értéke). Ha pincém lenne, talán nekem is valami hasonló lenne. A rajnai pedig nem csak az én kedvencem, remekül passzol napjaink bordivatjába is és emellett sokoldalú és izgalmas is. Világszerte az egyik leginspirálóbb szőlőfajta, most egy igazi innovátor borász keze nyomán… - Illatban meglepően édes süteményes, vagy mondhatjuk cukorba mártott érett trópusi gyümölcsösnek is, ha a WSET által kőbe vésett fajtajegyeket keressük. Mellette puskapor, pattintott kő. Ízben aztán beigazolódik a gyanú: ez a bor nem teljesen száraz (noha a címke erre utal). Disszonáns és zavart a korty, van benne valami tisztátalanság is talán. Ízben pici szénsav szikrázik. Szóval akad benne cukor, nem is kevés. Mellette a fajta savai is érezhetők, de valahogy mégis leválnak a borról, savanykásak, de nem adnak stabil vázat a bor mögé. Bevallom, sokkal több lendületet, egységes fókuszt és üdeséget várnék egy rajnaitól! Az alkoholja tüzessé teszi, hűtsük be jól.

 

Tovább

Ripka Gergely

Kaiken Reserva Cabernet sauvignon 2012

Bőr, szárított paradicsom, édeskés illat, édeskés gyümölcsökkel. Semmi Európa, kivetkőzik benne az Újvilág. Édes fűszeresség és bőrösség ízben is érezhető. Hosszú és finom bor.

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Pey La Tour Reserve 2010.**

Azt hiszem, Merlot-rajongó lettem. Ha világfajtát kéne mondanom (Pinot mellett) a nagyvilágbol vörösben, egyre inkabb hajlok felé. Régen írtam francia borokról. Itt az ideje. A 10-es évjárat bordói borai talán még csak most kezdenek igazán megnyilatkozni előttünk. Ez a bor is gyönyörűen vall színt. - Illatban nemes édes fűszerek és tejszínesség. Minden megvan benne, amitől Bordó St. Emilionját prémum vörösborokat adó terroirnak tekintjük. Illesztésmentesen összesimult részletek, semmi reszelős tannin vagy zabolátlanság. Ízre nagyon sűrű szövetű bor, széles, hosszú és igen drága bor benyomását kelti. Pedig nem az.

Tovább

Ripka Gergely

Dourthe Nr 1 Bordeaux 2012.

A 10 eurós bordói a Bortársaságtól. Bőr, vanília, üde gyümölcsök, még fiatal és kirobbanóan friss, de több, mint korrekt élmény az ennyi pénzért!

Tovább

Ripka Gergely

Kaiken Reserve Malbec 2012.

Tejcsoki, szárított paradicsom. Aztán erre egész káprázatos íz jön. Csupa friss gyümölcs, húsosság, teltség, lendület és erő. Minden pont annyi, amennyi kell belőle az örömborozáshoz, de mindeközben súlya és tartalma is van. Gőzöm nincs, hogy csinálják ezt Mendozában, de remek vétel ez a bor megint 2450 Ft-ért.

Tovább

Ripka Gergely

St. Andrea Áldás 2011

Újabb klasszikussá nőtt St. Andrea brand. Az Áldás. A recept nem sokat változott a kezdetekhez képest: 3000 körüli, kékfrankosra épülő bikavér, melynek több nagysikerű évjárata is volt már (2003, 2006). Aszalt szilvás illat, konvencionálisabb a többi St. Andrea borhoz képest. Ízben húsosabb, rághatóbb. Telt és nagyon szép formában van most. Évek óta csalhatatlan tipp bikavérből.

Tovább

Ripka Gergely

Ráspi Kékfrankos 2011

Régen írtam az öreg fertőrákosi mesterről. Az ő stílusa is megélt pár élesebb kanyart, tán hullámvölgyet is. Öt éve még a bloggerek kedvence volt, súlyosan árazott válogatás tételei közt azért volt nem egy bombanagy terroirbor, aztán arculatváltás, újragondolt árazás jött és kissé a reflektorfényből is eltűnt. Alap kékfrankosa viszont mindig biztos opció volt a középár alatti vörösök közt. Édes fűszeres, fás, barackos, főtt epres illat (Ráspis jegyek). Nagyon jól iható, sok gyümölccsel hódító korty. Csúszik. Remek.

Tovább

Ripka Gergely

Villa Tolnay//2013-as premier

1 fajta, 1 parcella, 3 féle technológiával

Izgalmas borászati tevékenység folyik hosszú évek óta Tolnay Klári hajdani villájában. Már annyit fényeztem a Villa Tolnay borokat, hogy úgy döntöttem, ma nem fogom. Vagy csak egy kicsit. Évek óta a Balaton északi partjának legmegbízhatóbb pincéjéről van szó. Technológiailag makulátlan, fajtajelleges, modern, egyensúlyos borok, fölösleges, öncélú sallangok nélkül. Amióta Nagy ’Sabar’ László, borász ragadta magához nagyobbrészt a kormányt Philip Oser pincéjénél, azóta igazán stabil a pince működése. Pár éve újra jobban jelen vannak a piacon is. A régebbi, megtorpant tételek mellett pedig a frissebb boraik is rendre szuperül működnek a poharakban. A reduktív Tavasz bonyolítások nélkül teszi ezt, a szürke címkés hordós borok pedig erőlködések nélkül. Rajnaiban, olaszban nem egy pannon etalon született már a pincénél. Remek állapotú érett boraikkal is könnyen összefuthatunk (ráadásul 3500 Ft-nál nagyobb összegeket nem is kell leszurkolni értük; legalábbis eddig, remélhetőleg ez nem is változik a 13-as újdonságokkal sem).

Tovább

Ripka Gergely

Patricius Hárslevelű 2011.

A Patricius alapborai közül a furmintot és a muskotályt mindigis jobban szerettem. Málnás, tropikális, enyhe palackbukéval rendelkező bor. Könnyed, laza szövés, szinte áttetszően légies, mégis pontos és jól érthető.

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokaji Cuvée 2012

Az első évjárat volt, melyből kimaradt a hajdani borász, Áts Károly vezetékneve. Számomra máig érthetetlen az elővigyázatlan vakmerőség egy angol tulajdonú pincétől, hogy a borászáról nevez el egy márkát. Kicsit visszafelé sült el az amúgy példás sikerű márkaépítés. Az arculat és a brand persze jellegében nem sokat változik: követi a jól bevált recepteket (három helyi fajta, szinte nulla hordó, frissesség, örömbor, megfizethető áron, gyorsan).
Gyümölcsös illat, egy pofonegyszerű, bonyolításmentes late harvest buké. Ízre kellően komplex és telt, életteli, van benne némi krémesség és tartalom is. Egyensúlya is épp rendben van, bár azért a cukor irányába hajlik kissé az évjárat. Most is hozza az elvárható erényeket, bonyolítások nélkül.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább
Tokaj aranya, melyet az alkimisták is kerestek

Ripka Gergely

Tovább