Izgalmas felkérésnek tettem eleget pár napja a Borkollégiumban. A 3 órás mesterkurzus célja az volt, hogy a világ különféle természetes édesboros technológiáit kóstoljuk össze (az erősítetteket tehát most kihagytuk). Jól tudjuk, hogy ez a piaci szegmens micsoda kihívásokkal küzd eladhatóság és rentábilitás terén, nem csak Tokajban. Mégis megdöbbentő volt azt látni e 21 borral, mennyire sok országban becsülik nagyra a termelők az édesség limitált kincseit mint a természet ritka ajándékát. 

Felettébb izgalmas kóstolót volt szerencsém megtartani a Borkollégiumban múlt pénteken. Az idei Winelovers Top 100 legszebb édes borai kerültek terítékre, melyek közt számos váratlan meglepetés is helyet kapott. Az idén nemzetközileg és itthon elismert szakértőkből verbúvált zsűriben én is helyet kaphattam. A mi panelünk csak édeseket kóstolt (szegény szerb hölgy mellettem a végén már úgy szuszogott, fujtatott a sok cukortól), elnökünk pedig Lenka Sedlackova MW volt; öröm volt látni (később), hogy a legtöbb bornál hasonló értékeléseket adtunk. Elképesztő, hogy milyen keveset ismerünk az édes borok stílusai közül, pedig mennyi színt, mennyi árnyalatot lehet találni a műfajon belül akár csak ebben a honi merítésben. A legnagyobb meglepetések persze most is Tokajból jöttek, de bizony a Balaton-felvidékről, sőt Aldebrőről is érkezett a pohárba eleddig számomra ismeretlen érdekesség. Lássuk is, hogy honnan!

Oly régóta próbálkozom már a Varga édesekkel, hogy csak horogra akadt valami izgalmas is végre. Friss, primer illatok, sok-sok gyümölccsel, főként tiszta barackkal. Ízben nagy koncentráció, sok birses zamat, körte, meglepően magas savérzettel és komoly hosszúsággal. Ez most tetszett!

Egyedi kísérlet a Füred-Csopaki borvidékről. Erős gombásság, szúrós, nem túl megnyerő illat, melyben az illó is magas. Ízében sok sav, friss, citrusos, de a végére eléggé rendezetlen íz sajnos...

Érett, kissé old-school karakter jellemzi már, de alighanem a nehéz év is kap benne szólamokat orrban. Ízben meglehetősen gejl édes bor, alig érezni benne savat, egyáltalán nem vesz le a lábamról, sőt a végén még keserű is.

Kirobbanóan friss illat, sok primer gyümölcs is jelzi fiatalságát, főként barackos jegyekkel díszítve. Nagy koncentráció ízben, birses, körtés szépség, (a fajtához képest is) meglepő savtartalommal és hosszúsággal. Tokaji mezőnyben is megállná a helyét, szép minőséggel.

Rengeteg tokaji édes bort kóstolok évente. Nehéz lenne számszerűsíteni, de a tesztelésekkel, birtoklátogatásokkal, rendezvényekkel együtt biztos, hogy többszázas nagyságrendről van szó éves szinten. Szeretjük mondogatni, hogy Tokaj ebben világelső, nincs párja, pedig bizony vannak trónkövetelők szép számmal (megjegyzem a tokajihoz hasonló kihívásokkal a borpiacon). Csak Európában természetes édesek közt ott van a francia Sauternes, a Rajna-vidék (BA, TBA stb), a ruszti ausbruchok, aztán a Vinsanto, az erősítettek, így Portó, Sherry vagy Madeira, Marsala, a tengerentúlon pedig akár a kanadai jégborig is elmehetünk. Pár hete a Borkollégiumban volt alkalmam egy rövid "édes kitérőt" tenni (ezúttal tokaji referencia nélkül). Lássuk, mit mutattak a pohárban!

A poént rögtön le is lövöm: igen! Minden csak technológia kérdése. Múlt héten jártunk Umea-ban a Gourmand International Awards-on (különdíjat kapott idén a tavaly is díjazott TokajGuide). A szervezők esténként mesterkurzusokkal készültek a jelölt és díjazott szerzők számára. Így kötöttünk ki egy jégcider kóstolón a belvárosban, ahol Andreas Sundgren, a Brannland márka megálmodója kalauzolt el minket a jégcider sajátos világában. De hogy is kell elképzelni ezt az ‘almajégbort’?!

Bodó Juditék egyik kedves barátja, Pollák Tibor szokta megszervezni minden évben Bodrogkisfaludra azt a kóstolót, ahol a tíz évvel korábbi évjárat érett tételeiből kóstolgatjuk. Mindenki hoz, amit otthon a pinyóban talál, a borászok beszállnak saját tételekkel és (nyilván) a kezdő pezsgő és a jó hangulat mellett nyílt diskurzusban arra is keressük a választ, hogy miképpen fejlődnek (előre vagy épp vissza) a különféle borok a palackban. A reflektorfényben persze leginkább Tokaj. Ezúttal pedig 2011 került terítékre, mely sok szempontból fejtöréseket tartogató év. Lássuk, miért…!

Vörös jégbor Ausztriából. Fakó narancsos, rozsdaszín, de nincs magja, átlátszik (kiválás viszont van bőven). Gyönyörű, tiszta és koncentrált illat: sok aszalt és dzsemes gyümölcs, világos húsúak, körte, barack, alma, virágméz. Hosszú és meglepően komplex íz, magas cukor, szép dav, nagyon lekváros, dzsemes íz. Szilva, ribizli, málna. Semmi lemaradása nincs a tokaji édesekhez képest még a kevesebb sav ellenére sem: elképesztően hosszú és gazdag édes bor, váratlanul nagy élmény (az első coravines tapasztalással). Kék sajtokkal is pazar.