X

JÁSDI

Ripka Gergely

Jásdi Cserszegi fűszeres 2012

Nem mondhatjuk, hogy tobzódnak benne az illatos fajtajegyek. - Karalábé, reszelt, káposzta, ráadásul ez mind lassan tisztul ki. Ízre is meglepően tompa, lusta, kesernyébe torkollik. Rövidke, kissé erőtlen.

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#16

olcsóbb szomjoltók

A tavalyival ellentétben az idei aszályosabb, kánikulai nyár kellős közepén ismét szerettem volna olyan válogatást összedobni, ami inkább üdít, mint telít. Még vörösekből is próbáltam olyasmit keresni, amire ez legalább részben igaz lehet! Jó árú késői szüretelésű bort egyre nehezebb találni (ahogy rosékat is) de most még sikerült. Kellemes, megpihenve borozgatós, finom ételekben és italokban gazdag nyári élményeket kívánunk minden olvasónknak, bármerre is tölti a nyári pihenést (egy kicsi ilyenkor mi is csendesebbek vagyunk, de azért próbálunk időről-időre finom borokkal jelentkezni)!!

Tovább

Ripka Gergely

Jásdi csopaki Rizling 2009

Töredelmesen vallom be: még nem kóstoltam soha Jásdi István alap rizlingjét (pedig legalább akkora alapmű/lassan, mint Szeremley Hubáé mondjuk). Akárhogy is próbálok visszaemlékezni, nem jut eszembe, s a jegyzeteim közt sem találom nyomát. Bár az is tény, hogy követője sem vagyok munkáinak. Az alapsorból a Chardonnay-Pinot Gris-t már próbáltam (régebbi évekből, de mostanság más jellegű borokra szomjazom...), őt még nem ismertem. Májusi, előnyári időben viszont valami igazán friss dologra szomjaztam rá egyik este. Tükrösen tiszta, klasszikus, halvány citrom árnyalat. Már a megjelenése is mohó kortyokra csábítana, apró gyöngyeivel a pohár falán. Illata citrusos, fanyarkás jelleget sugall, finom édes marcipánnal, később érett, zamatos gyümölcsök fölvillanásával (barack), mandulával, mineráliákkal, eltéveszthetetlen rizlinges jegyek lelhetők föl ben... S már önkéntelenül kortyolja is az ember, pláne, ha szomjas. Meglepően telt és túlcsorduló gyümölcsök (trópusiak, zöldek, zöldalmával a sor elején és végén). Üde, jóleső, finom. Azt hiszem, erre mondják, hogy remekül csúszik. Az Olaszrizling, sokszor tolakodó kesernyés lecsengése egyáltalán nincs jelen, üdítős savai épp elegen vannak. Bármikor szívesen innám egy hétköznap esti vacsi kíséreteként. Vélhetően erre is készült, nem évszázados hagyományokra építő nagybornak, magas pontszámmal. Nem is kell ezt tovább ragozni. Jöjjön a következő pohár!

Tovább

Ripka Gergely

Jásdi csopaki Szürkebarát 2008

Enyhe citromszín. Kissé idegen festékillatot éreztem benne, gyógyszeres, mentholos aromákkal (?). Ízben viszont nagyon korrekt bor, némi jól eső maradékcukorral, kicsi alkoholossággal.

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#4

Egy újabb karton bor, mely megéri az árát

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább